2023 januárjában egy alacsony támogatási szükségletű, fogyatékossággal élő édesanya fordult jogsegélyszolgálatunkhoz. Nem sokkal korábban adott életet gyermekének, azonban – a részlegesen korlátozott cselekvőképessége miatt – nem vihette haza újszülöttjét a kórházból. A gondnoksága alatt álló ügyfél helyett a gondnok lett volna jogosult a kórházi dokumentumok aláírására, azonban a gondnok a gyámhatóság engedélye nélkül ezt nem tette meg. Így az édesanya gyermekét nem vihette haza, és e döntésről hivatalos tájékoztatást sem ő, sem a párja nem kapott.
A szülők a várandósság alatt rendszeresen részt vettek várandósgondozáson, kapcsolatot tartottak az önkormányzattal és a gondnokkal is. A gyermek születése után az édesanya – a védőnő szerint – példásan látta el gyermekét a kórházban: etette, fürdette, pelenkázta. Mégis, a szülést követően fájdalmas módon szembesült vele: egyedül kell hazamennie, újszülöttje pedig a kórházban marad. A kórház több mint másfél órára volt az otthonától, az utazást és annak költségeit az ÉFOÉSZ támogató szolgálat segítségével tudta megoldani.
A következő hónapokban az édesanya rendszeresen látogatta gyermekét, minden szükséges babaápolási eszközt – pelenkát, krémet, ruhát – biztosított számára. A látogatásokat azonban súlyosan korlátozták: kizárólag meghatározott időpontokban, hetente egy órára engedték be, a kórház területén sem tartózkodhatott hosszabb ideig. Szociális ellátásra sem volt jogosult, mivel a gyermek hivatalos felügyeleti helyzete rendezetlen volt.
Egy alkalommal munkatársunk is elkísérte a szülőket a látogatásra, ahol az édesanya párja – apai jogállása tisztázatlansága miatt – először csak üvegfalon keresztül láthatta gyermekét, aki ekkor már másfél hónapos volt. Az osztályon nem volt illetékes, aki a panaszokat azonnal fogadni tudta volna, ezért írásbeli megkeresést javasoltak. Hivatalos panaszlevelünkre a kórház csak később válaszolt, és nem tudott bemutatni semmilyen írásos határozatot, amely a gyermek kórházban tartását indokolta volna. Később érkezett egy irat, amelyben a gyámhatóság közölte: eljárás van folyamatban, így a gyermeket egyelőre nem adhatják ki.
Írásban a gyámhivataltól is tájékoztatást kértünk, de nem kaptunk választ, így az édesanya továbbra sem tudhatta, milyen feltételeket kell teljesítenie ahhoz, hogy hazavihesse gyermekét. Két héttel később idézést kapott a nevelésbe vételi tárgyalásra, amelyen jogsegélyszolgálatunk munkatársai is részt vettek.
A tárgyaláson a szülői jogok ismertetése kimerült abban, hogy a gyermekvédelmi törvény és vonatkozó rendeletek szövegét kinyomtatva az édesanya elé helyezték – ez mintegy húsz oldalnyi jogszabályt jelentett. Az elhelyezésről szóló döntést az első néhány percben közölték: a gyermeket nevelőszülőkhöz kerül. Az édesanya sírva fakadt, de még könnyeit sem törölhette meg, máris kérdéseket intéztek hozzá napi rutinjáról. A családsegítő előző nap kapta meg az ügyet, véleményét kizárólag iratok alapján alakította ki.
Munkatársaink kiemelték: semmilyen világos és konkrét indok nem hangzott el arra vonatkozóan, hogy az édesanya miért nem viheti haza gyermekét. A tájékoztatás teljes hiánya, a bonyolult és jogilag bizonytalan helyzet, valamint az, hogy a gyermek hónapokig kórházban maradt – mindez súlyosan veszélyeztette az egészséges kötődés kialakulását. Hangsúlyoztuk: a megfelelő, személyre szabott támogatás és világos kommunikáció sokkal többet jelenthetne, mint a merev hatósági eljárás.
A jogsegélyszolgálat munkatársai folyamatosan segítették az édesanyát, különösen a lelki teher feldolgozásában, valamint a pszichológusi és pénzügyi támogatásokhoz való hozzáférésben.
Az apa helyzete
Az édesanya élettársa – aki nem áll gondnokság alatt – elkötelezetten támogatta a gyermeket és az édesanyát. A pár már korábban házasságot kívánt kötni, ehhez a gyámhatóság engedélyére volt szükség. Az anyakönyvvezető tájékoztatása alapján a szükséges iratokat még a várandósság alatt benyújtották, azonban a gyámhatóság a mai napig nem bírálta el a kérelmet. Hiába tett teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot, hivatalos határozat hiányában jogilag nem tölthetett be apai státuszt, és nem látogathatta gyermekét.
A gyermek sorsa a tárgyalás után
A nevelésbe vételi határozatot közigazgatási bíróság előtt megtámadtuk, azonban a perindításhoz a gondnok aláírására is szükség volt, mivel az édesanya cselekvőképességét hatósági és bírósági ügyekben is korlátozták.
A gyermek még két hónapig maradt a kórházban, annak ellenére, hogy gondozási helyét már kijelölték. Ezután a nevelőszülők otthona még távolabb esett: az édesanyának és párjának immár három órát kellett utazniuk a havi egyetlen látogatásra.
Jogsegélyszolgálatunk célja az volt, hogy az eljárás során mind az anya, mind a gyermek jogai érvényesüljenek. Meggyőződésünk, hogy sem a fogyatékosság, sem a gondnokság ténye önmagában nem jelenthet alkalmatlanságot a szülői szerepre. Minden esetben a támogatás megfelelő formáit kell felkutatni és biztosítani, és csak legvégső esetben szabad nevelésbe venni egy gyermeket.
Az ügy során sérült a gyermek legfőbb érdeke és az édesanya alapvető jogai is: a jogi eljárások elhúzódása, a tájékoztatás hiánya, valamint az értelmi fogyatékosság miatt tanúsított bánásmód súlyos sérelmeket okozott. Az együtt töltött első hónapok, amelyeket sosem kapnak vissza, már örökre elvesztek.
De most, másfél év után végre megtörtént a lehetetlennek tűnő fordulat: a kisgyermek élete első hétvégéjét a saját otthonában, szerető szülei körében tölthette.
Ha jogi ügyeidben segítségre van szükséged akkor írj az efoesz@efoesz.hu email címre.
