paragrafus

Európai trendek a gondnokság terén: egyre több ország választja a támogatott döntéshozatalt

Ma Magyarországon több mint 57 000 nagykorú ember áll gondnokság alatt, közülük mintegy 31 000 teljesen korlátozó gondnokságban. Lakosságarányosan, Magyarország az egyik vezető európai ország a teljes korlátozás alkalmazásában – miközben egyre több állam csökkenti vagy megszünteti ennek lehetőségét, és a támogatott döntéshozatal felé mozdul el.

Csehországban és Szlovákiában a gondnokság alá helyezettek száma még mindig magas, de a teljes kizárás arányát tudatosan csökkentik; a bíróságok egyre inkább arányos, rugalmas megoldásokat keresnek. Romániában 2022-ben eltörölték a teljes kizáró gondnokságot, miután az alkotmánybíróság kimondta, hogy az összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal.
Lengyelországban jelenleg átfogó reform zajlik: célja a korlátozó gondnokság visszaszorítása és a támogatáson alapuló döntéshozatal megerősítése. Svédországban – ahol ez a rendszer több mint két évtizede működik – a segítségnyújtás a döntés szabadságát erősíti, nem korlátozza.

Nemzetközi jó gyakorlatok – működő megoldások

Románia– a „kizáró” gondnokság megszüntetése és támogatás elsődlegessége

A teljes, általános kizárást kivezették. Többlépcsős modellt vezettek be: előzetes jognyilatkozat és tartós meghatalmazás; támogatott döntéshozatal közjegyzői hitelesítéssel és országos nyilvántartással; a bírósági helyettesítés csak szigorú szükségességi-arányossági teszt mellett, szűk körben alkalmazható. A mindennapi, kisebb döntések szabadsága kifejezetten védett.

Ausztria – négyszintű rendszer és kötelező „clearing”

A rendszer négy fokozatból áll: előzetes meghatalmazás, választott felnőttképviselet, törvényi (családi) képviselet, bírósági képviselet. Minden ügyben kötelező a „clearing” az első bírósági rendelés előtt: független egyesület tárja fel, milyen támogatással kerülhető el a helyettesítés. Időkorlátok és rendszeres felülvizsgálat fékezik a túlkorlátozást.

Anglia–Wales – támogatási kötelezettség és független képviselet (IMCA)

A döntésképességet vélelmezni kell, és minden ésszerű lépést meg kell tenni a döntés támogatására. Ha nincs család, nagy horderejű ügyekben független képviselő (IMCA) segíti az érintett nézőpontjának beépítését a döntésbe.

Svédország – god man / förvaltare és „Personal Ombudsman”

A god man a személy beleegyezésével támogat és képvisel (az érintett cselekvőképessége megmarad); a förvaltare szűk körű, kényszerrel is elrendelhető adminisztratív képviselet. A Personal Ombudsman közösségi, bizalmi támogatást ad, amely sokszor kiváltja a formális korlátozást.

Ezek a példák azt mutatják, hogy a változás nem csupán jogi, hanem szemléletbeli is. Egyre több ország ismeri fel, hogy nem a döntési jog elvonása védi meg az embereket, hanem az, ha megkapják a segítséget ahhoz, hogy dönteni tudjanak. A felismerés lényege, hogy a támogatással meghozott döntés is érvényes döntés, és hogy a döntési jog nem a képesség, hanem az emberi méltóság része.

paragrafus

Mi a különbség a támogatott döntéshozatal és a gondnokság között? 

Bár elsőre hasonlónak tűnhetnek, alapvetően más elven működnek. A támogatott döntéshozatal az egyéni jogokat és az önrendelkezést helyezi előtérbe, míg a gondnokság a döntési lehetőségek korlátozásával a személy önállóságát csökkenti. Cikkünkben bemutatjuk a két lehetőség közötti legfontosabb különbségeket. 

A támogatott döntéshozatal egyik legfontosabb alapelve a támogatott és a támogató személy közötti bizalmi viszonyon alapuló partnerségi kapcsolat. A jogintézmény célja a támogatott egyéni érdekeinek megfelelő segítség biztosítása. A támogató soha nem járhat el a támogatott személy helyett és nevében, ehelyett a hozzá forduló támogatott személy részére segítséget, tanácsot ad.

A gondnokság alá helyezésről a bíróság dönt, és ez akár az érintett személy akarata ellenére is megtörténhet. A gondnok kiválasztásakor figyelembe veszik az érintett véleményét, de a gondnok kirendelésétől nem lehet eltekinteni. A gondnokság megszüntetéséről szintén a bíróság határoz, ezért ez a folyamat hosszabb időt is igénybe vehet. A gondnokság jogszerűségét rendszeres, kötelező felülvizsgálatokkal ellenőrzik.

Ezzel szemben a támogatott döntéshozatal teljesen önkéntes: az érintett személy saját kérésére indul az eljárás, és ő maga választhatja ki, ki legyen a támogatója. A támogatás bármikor, szintén önkéntesen megszüntethető.

GondnokságTámogatott döntéshozatal
részlegesen vagy teljesen korlátozza a gondnokság alá helyezett személy cselekvőképességétnem érinti a támogatott cselekvőképességét
a fogyatékosság orvosi modelljéből indul kia fogyatékosság emberi jogi/szociális modelljéből indul ki
az együttes döntéshozatal elvét érvényesíti, de a cselekvőképesség teljes korlátozása esetén a helyettes döntéshozatal elve érvényesülaz önálló, de segített döntéshozatal elve érvényesül
bírósági ítéleten alapul, a gondnokság alá helyezett személy akarata ellenére is lehetségesönkéntes, elsősorban az érintett kezdeményezheti
a gondnokság alá helyezett személy véleményét is figyelembe kell venni, de nem lehet eltekinteni a hivatásos gondnok kirendelésétőla támogatót az érintett jelöli meg
a gondnokság megszüntetése a bíróság döntése, hosszabb időt vehet igénybea támogatott döntéshozatal megszüntetése is önkéntes
a személy önrendelkezése, autonómiája korlátozottmegmarad a személy önrendelkezése, autonómiája
paragrafus

Támogatott döntéshozatal a mindennapokban

Sok fogyatékossággal élő felnőtt számára a mindennapi ügyintézés, döntéshozatal kihívást jelenthet – de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy gondnokság alá kell kerülniük. A támogatott döntéshozatal lehetőséget biztosít arra, hogy az érintettek megtarthassák önállóságukat, miközben egy megbízható személy segíti őket a döntéseik meghozatalában. De mit is jelent pontosan ez a lehetőség, kik élhetnek vele, és hogyan zajlik az eljárás?

Mi a támogatott döntéshozatal, és hogyan működik?
A támogatott döntéshozatal lényege, hogy egy fogyatékossággal élő felnőtt nem marad egyedül a döntési helyzetekben, de nem is veszíti el a döntési jogát. A támogató segít eligazodni a hivatalos ügyekben, pénzügyekben, egészségügyi döntésekben, vagy akár a mindennapi helyzetekben, de nem dönt helyette.
Az eljárás mindig önkéntes, kizárólag az érintett kérésére indulhat el a lakóhely szerinti gyámhivatalnál. Bizonyos esetekben a bíróság is javasolhatja a gondnoksági eljárás helyett.

Ki veheti igénybe?
Jelenleg a jogszabály kifejezetten az enyhe értelmi fogyatékossággal élő felnőttekre vonatkozik, de a gyakorlatban minden olyan fogyatékossággal élő ember számára hasznos lehet, akinek a döntéseihez időnként támogatásra van szüksége.

Ki lehet támogató?
A támogató az a személy, akiben az érintett megbízik:
•   családtag, barát, szomszéd, segítő szakember,
•   vagy hivatásos támogató, akit a gyámhivatal rendel ki, ha nincs megfelelő személy a környezetben.

Fontos, hogy a támogató soha nem dönthet az érintett helyett, csak segíti őt a folyamatban.

Milyen ügyekben segíthet a támogató?
•   egészségügyi döntések (pl. orvosválasztás, kezelés, műtét),
•   pénzügyi kérdések (bankszámla, jövedelem beosztása),
•   tanulmányok, képzés, munkahelyi döntések,
•   hivatalos ügyek intézése.

Hány támogató rendelhető ki?
Legfeljebb két fő.

Mennyi ideig tart?
A gyámhivatal határozatlan időre rendeli ki a támogatót, de ötévente felülvizsgálja a szükségességét.

Alapelvek és a támogató feladatai
A támogatói szerep alapja a bizalom és partnerség.
A támogató:
•   elkíséri az érintettet ügyintézésre,
•   segít értelmezni a hivatalos iratokat,
•   tanácsot ad, de a döntést mindig az érintett hozza meg.

A hivatásos támogató is ugyanezek szerint az alapelvek szerint dolgozik: tisztelet, empátia, önállóság tiszteletben tartása.

A támogatott döntéshozatal egy olyan lehetőség, amely önállóságot és biztonságot ad egyszerre: megőrzi az érintett döntési jogát, miközben megfelelő segítséget nyújt számára a mindennapi élet és a hivatalos ügyek világában. Ez egy rugalmas megoldás, amely segít elkerülni a szükségtelen gondnokság alá helyezést, és lehetővé teszi, hogy mindenki a saját életének aktív alakítója maradhasson.

paragrafus 0919

Mit jelent a támogatott döntéshozatal?

A legtöbb ember természetesnek veszi, hogy döntéseket hozhat az életével kapcsolatban: eldönti, hogy milyen ruhát visel, mit eszik, kivel barátkozik, hol lakik és milliónyi egyéb döntést hoz meg nap, mint nap. Az, hogy képesek legyünk döntéseket hozni a saját életünkről, alapvető a jóllétünk szempontjából. De az értelmi fogyatékossággal, autizmussal és egyéb fogyatékossággal élő emberek olyan korlátozással szembesülnek, amivel mások ritkán találkoznak: elfogadott, általános nézet, hogy ők nem tudnak döntéseket hozni az életükkel kapcsolatban, ezért mások hozzák meg helyettük az „érdekükben” hozott döntéseket, amelyek nem mindig tükrözik azt, amit ők valójában szeretnének. 

A támogatott döntéshozatal mögött több olyan alapelv is áll, amely mindannyiunkra, nemcsak a fogyatékossággal élő emberekre igazak. Ezek az alapelvek segítenek abban, hogy megértéssel és bizalommal forduljunk a döntési helyzetekhez. 

  1. Senki sem dönt teljesen egyedül. A családunk és barátaink véleménye, javaslatai mindig hatással vannak ránk és befolyásolják, hogy végül mit választunk és hogyan döntünk. Ez a támogatott döntéshozatalnál sincs másként – fontos, hogy ezeket felismerjük és jól kezeljük. 
  2. Gyakran kérünk segítséget másoktól, ha bonyolult pl: jogi, pénzügyi vagy egészségügyi kérdésben bizonytalanok vagyunk. Ugyanez igaz az értelmi fogyatékossággal élő emberekre is – ők is képesek dönteni, de lehetnek olyan helyzetek, ahol más nézőpontokra, esetleg több információra lehet szükségük. 
  3. Egy döntést nem mindig a legracionálisabb szempontok szerint hozunk meg. Néha a szívünkre hallgatunk, vagy épp kockázatot vállalunk, mert az jobban megfelel annak, amit szeretnénk. Ez teljesen természetes és ugyanúgy természetes az is, hogy egy értelmi fogyatékossággal élő embernek is megvan a saját vágya, kívánsága, akarata.
  4. Senki nem úgy születik, hogy tökéletesen tud dönteni. A döntéshozatal egy tanulási folyamat, amihez hozzátartozik az is, hogy néha hibázunk, és abból remélhetőleg majd tanulunk. Ha valakit egész életében megóvnak minden döntéstől, akkor nem tudja megtanulni, hogyan mérlegeljen és hogyan vállalja a következményeket. A támogatott döntéshozatal segít abban, hogy ez a tanulás egy biztonságos környezetben történjen. 

A támogatott döntéshozatal a gondnoksággal szemben nemcsak egy jogi lehetőség, hanem egyfajta hozzáállás is: azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő emberekre teljes értékű, önálló személyekként tekintünk, akik – a megfelelő támogatással – képesek irányítani a saját életüket.

Ez a szemlélet nemcsak a hivatalos ügyekre vonatkozik, hanem az élet minden területére: legyen szó tanulásról, munkáról, párkapcsolatról, lakhatásról vagy akár arról, hogy mit szeretnénk vacsorázni.

Onallo Eletvitel Europai Napja

Ünnepeld velünk az Önálló Életvitel Európai Napját, május 5-én!

2023. május 5-én az ÉFOÉSZ önérvényesítő konferenciát tart az Önálló Életvitel Európai Napja alkalmából. Meghívjuk az értelmi fogyatékossággal élő személyeket és segítőiket, ünnepeljék velünk az Önálló Életvitel Európai Napját! Az idei különleges esemény lesz, mert a hazai önérvényesítőkön túl, külföldről, Ausztriából is érkeznek előadók a konferenciára.

Az Európai Önálló Életviteli Hálózat (ENIL) tagjai, így az ÉFOÉSZ is, minden évben, május 5-én ünneplik az Önálló Életvitel Európai Napját. Az eseménnyel szeretnénk felhívni figyelmet arra, hogy a fogyatékossággal élő emberek számára is fontos az önálló életvitel. El szeretnénk mondani azt is, hogy milyen támogatásra van szükségük a fogyatékossággal élő embereknek az önálló életviteléhez.

A konferencia két kiemelt témája az önérvényesítés és a támogatott döntéshozatal lesznek. Az önérvényesítők olyan értelmi fogyatékossággal élő emberek, akik tanulnak a jogaikról és képviselik saját, valamint társaik érdekeit. Az eseményen magyar és osztrák önérvényesítő előadók is beszélnek majd arról, hogyan képviselik az értelmi fogyatékossággal élő emberek érdekeit.

A konferencia másik kiemelt témája a támogatott döntéshozatal lesz. A támogatott döntéshozatal egy olyan jogi forma, melyben a fogyatékossággal élő emberek döntenek az életükről, de a döntésekhez támogatást kapnak másoktól.

A felszólaló önérvényesítők az előadásokban és a kerekasztal beszélgetés során elmondják majd, miért fontos, hogy ők maguk és ne mások döntsenek az életükről. Beszélnek majd arról is, hogy pontosan milyen támogatásra van szükségük a döntésekhez és a minél önállóbb élethez.

Tudnivalók a konferenciáról

A konferencia időpontja: 2023. május 5., péntek, 14 órától 17 óráig.

Helyszíne: Eötvös10 Művelődési Ház, 1067 Budapest, Eötvös u. 10.

A helyszín akadálymentes.

Regisztráció: Az eseményre regisztrálni kell. Ha szeretnél részt venni a konferencián, ezen a linken regisztrálhatsz: https://forms.gle/wA1CMGmRuggcN9d58Ha csoporttal jöttök, kérjük, hogy mindenkit egyenként regisztráljatok!

A férőhelyek korlátozottak, érdemes minél hamarabb regisztrálni!

Részletes program

  • 13:15 – 14:00 Regisztráció
  • 14:00 – 14:10 Résztvevők köszöntése – Gyene Piroska, elnök – ÉFOÉSZ
  • 14:10 – 14:30 Önérvényesítés Magyarországon és Európában – Bercse László, társelnök – ÉFOÉSZ, elnök – Európai Önérvényesítő Platform (EPSA)
  • 14:30 – 14:50 Önérvényesítés Ausztriában – Oswald Föllerer – People First Wien
  • 14:50 – 15:10 Gondnokság és támogatott döntéshozatal Ausztriában – Andreas Zehetner – Lebenshilfe Austria
  • 15:10 – 15:30 Kérdések válaszok
  • 15:30 – 16:00 Kávészünet
  • 16:00 – 17:00 Tapasztalatok a támogatott döntéshozatalról és a jó támogatásról – kerekasztalbeszélgetés. Résztvevő önérvényesítők: Cziráki Zsolt, Molnár Éva, Molnár Mercédesz és Szabó Margaréta

További információ Ha további információra van szükséged, keresd munkatársunkat, Korponai Hajnalkát! E-mail cím: korponai.hajnalka@kmrke.hu; telefonszám: +3670 454 0786.

Jogom-van-ahhoz-is-hogy-rosszul-dontsek

„Jogom van ahhoz is, hogy rosszul döntsek.”

Összefoglaló a 2022-es ÉFOÉSZ által szervezett, támogatott döntéshozatalról szóló konferencia-sorozat apropóján

2022 szeptembere és decembere között az ÉFOÉSZ Önálló Életviteli Centrumai szervezésében, országszerte 16 helyszínen, több, mint 800, a témában érintett szakembernek tartanak konferenciát a támogatott döntéshozatalról. Az ÉFOÉSZ kiemelten foglalkozik a támogatott döntéshozatal intézményével, amit jól mutat, hogy azt a 2022-es év fő szakmai témájává választotta a szervezet.

Szövetségünk 2018-ban elnyerte az EFOP-1.1.5-17-2017-00003, Infokommunikációs alapú távszolgáltatás kialakítása az ÉFOÉSZ-nél című projekt megvalósításának lehetőségét. A projekt keretében a meglévő megyei bázisokra alapozva az ÉFOÉSZ 20 helyszínen hozott létre Önálló Életviteli Centrumokat, mely szolgáltatási központok célja az értelmi fogyatékossággal élő személyek és családjaik, valamint segítőik támogatása volt. Kiemelt célterületként az érintettek önálló életvitelét, önrendelkezési képességük megerősítését jelölte ki a szervezet. A pályázat jelenleg fenntartási időszakában van. Ennek keretében jött létre a 2022-es konferencia-sorozat is a támogatott döntéshozatal tematikájában, mely ahogy a későbbiekben látjuk majd, szorosan összefügg az önálló életvitelhez való és az önrendelkezési jog témáival.

A 16 helyszínen megtartott konferenciákkal országosan több, mint 800 főt érünk el, amely nagy lehetőség és egyben felelősség is abban, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyekkel és önrendelkezésükkel kapcsolatosan dolgozó szakemberek megismerkedjenek a támogatott döntéshozatal fogalmával, elméleti és gyakorlati alkalmazásával, valamint formáljuk a szakemberek szemléletét.

A támogatott döntéshozatal azért lett a 2022-es év fő témája és azért tárgyalandó kiemelten, mert annak ellenére, hogy Magyarország már 15 éve ratifikálta a támogatott döntéshozatal jogintézményének megágyazó, 2006-ban elfogadott Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló ENSZ Egyezményt -illetve az új, 2013-as Polgári Törvénykönyv is szabályozza azt-, az látható, hogy hazánkban elenyésző az aránya, azoknak az érintett személyeknek, akik tudnak élni ezzel a jogintézménnyel. Ezzel párhuzamosan az is látható, hogy kiemelkedően magas a gondnokság alatt álló – ebből is a teljesen korlátozott gondnokság alatt álló-, személyek-, száma a hasonló lakosságszámú országokhoz képest. (Kovács, 2022) A KSH adatai alapján 2018-ban a cselekvőképességet érintő gondnokság alatt állók száma összesen kb. 58 000 fő volt, melyből teljesen korlátozó gondnokság alatt állt közel 28 000 fő. Az egész országban, támogatott döntéshozatalban részesülők száma 206 fő volt, ugyanebben az évben. (KSH, 2018)

Szövetségünk számos kutatással kereste az alacsony elérés és használat okait, és jelenleg is fut egy kutatásunk a témában. A kutatások, valamint a hozzánk befutó érintetti és saját tapasztalatok alapján a legfőbb problémaként azt nevezhetjük meg, hogy az elmúlt 15 évben a támogatott döntéshozatal nem tudott tételes jogi jogintézményből keretrendszerré, szemléletmóddá alakulni. Hogy mi is ez a szemléletmód, azt az alábbi idézet szemléletesen tükrözi. „A támogatott döntéshozatal tágabb értelemben olyan szemléletmódot, hozzáállást jelent, mely a fogyatékossággal élő emberekre, másokkal azonos alapon, egyenjogú, saját életüket irányítani képes, autonóm személyekként tekint, és valamennyi társadalmi interakció során, az élet minden területén ezen elveknek megfelelően kezeli őket.” (Horváthné Somogyi, Danó, Tóth, 2011) Itt fontos megjegyezni, hogy tágabb értelmezési keretben tekintve nem csak a cselekvőképességükben korlátozott személyek számára jelenthet támogatást, megoldást a támogatott döntéshozatal, hanem ennél sokkal szélesebb körnek is. Életünk során mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy rövidebb vagy hosszabb ideig támogatásra van szükségünk az életünk meghatározó kérdéseiben.

A támogatott döntéshozatal mint jogintézmény, az olyan helyettes döntéshozatali rendszerek alternatívájaként működik, mint például a gondnokság, amely során az adott érintett cselekvőképességét részlegesen vagy teljesen korlátozzák. Gondnokság alá helyezéskor az adott ember életével kapcsolatos bizonyos (részlegesen korlátozó gondnokság) vagy összes (teljesen korlátozó gondnokság) döntéseit egy másik ember, a gondnok végzi el. A gondnokság alá helyezésről, a gondnok személyéről, a gondnokság típusáról a bíróság dönt, egy jogi procedúrára során. Ennek fontos része a belátási képesség megítélése, amelyet egy igazságügyi elmeorvosszakértő vizsgál meg. Mikor valakit gondnokság alá helyeznek, akkor a gondnok az adott személy helyett dönt, az életét alapvetően meghatározó kérdéskörökben. Ez önmagában egy degradáló, paternalista szemléletű megoldás és a fogyatékosság orvosi modelljén alapul, mely a fogyatékossággal élő embereket, mint probléma, a gondnokságot pedig, mint a probléma megoldása jeleníti meg.

Gombos Gábor fogyatékosságügyi szakember szavai jól összefoglalják a fenti problematikát: “Ha valakitől megtagadjuk a cselekvőképességét, akkor ezzel a hozzáférését tagadjuk meg bármilyen más jogához. Hiszen, ha valakit fogyatékosságával összefüggésben cselekvőképtelennek nyilvánítanak, akkor nem ő maga érvényesíti a jogait, nem ő maga dönt a saját életéről, hanem a kirendelt gondnok dönt helyette, helyettes döntéshozatal valósul meg mindazon területeken, ahol a személy cselekvőképességét korlátozzák. (…) Nem egyetlen joga sérül izoláltan, hanem az összes többi joga is sérül, mert nem gyakorolhatja, élvezheti ezeket a jogokat, csak egy közvetítőn keresztül. Ez egy nagyon súlyos emberi jogi kérdés.”  (Gombos, 2012)

Az ÉFOÉSZ-nél munkánk során ennek a káros és jogfosztó rendszernek az emberi oldalával is találkozunk. Az általunk szervezett Önérvényesítő csoportokban a fogyatékossággal élő emberek negatív társadalmi megítélése, az ebből fakadó nehézségeik és mindennapi küzdelmeik gyakran megjelennek. Ezekben a csoportokban „gyakran elmondják az érintettek, hogy nincs az életüknek olyan területe, ahol önálló döntéseket hozhatnának. Többségük 18 éves kora után gondnokság alá kerül. A cselekvőképtelenség címkéje pedig végig kíséri egész életüket és a tehetetlenségbe való beletörődésre kényszeríti őket. Mivel bizonyos feladatok végrehajtására eleve képtelennek találják őket így lehetőséget sem kapnak, hogy olyan képességeket fejlesszenek ki, amelyekkel megoldhatóak lennének ezek a feladatok. A társadalom ennek megfelelően az önmaguk sorsáért felelősséget vállalni nem tudó emberekként tekint rájuk.” (Kovács, 2022)

Ezen problémák felszámolására jött létre a támogatott döntéshozatal intézménye. A támogatott döntéshozatal során a bíróság nem korlátozza az adott ember cselekvőképességét, nem történik jogfosztás. Jogi és gyakorlati értelemben véve az adott személy önállóan, de egy támogató segítségével dönt az élete fontos kérdéseiben. A gondnoksági rendszert tápláló paternalista szemlélettel szemben, ahogy már írtuk, az a gondolat áll mögötte, hogy minden embernek szüksége lehet, az élete egy rövidebb vagy hosszabb szakaszában kevesebb vagy több támogatásra. Így az adott személy önállósága megmarad, emberi méltósága nem sérül és éppen annyi támogatást kap, amennyit ő igényel. A támogató és a támogatott között mellérendelő, bizalmi kapcsolat áll fenn, a támogatott nem gyermekként, hanem a saját életét kompetensen ismerő felnőttként van kezelve. A támogatott döntéshozatal teljességgel önkéntes. Ez a felfogás a fogyatékosság társadalmi és emberi jogi modelljei szerint való, melyben az önállóság és az önálló döntés az emberi méltóság meghatározó része. Jól leírja ezt az alábbi jelmondat: „Jogom van ahhoz is, hogy rosszul döntsek.”

2006-ban fogadták el a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló ENSZ Egyezményt, melynek a támogatott döntéshozatal jogintézményének létrejöttében elengedhetetlen fontosságú szerepe volt. Magyarország 2007-ben írta alá és ratifikálta az Egyezményt, illetve az ahhoz fűzött Fakultatív Jegyzőkönyvet. Emellett a jogalkotó a hazai joganyagban – az Egyezményben vállaltaknak megfelelően -, két további törvényben is szabályozta a támogatott döntéshozatalt. A támogatott döntéshozatal jogintézménye bekerült a 2013-as, új Polgári Törvénykönyvbe (2013. évi V. törvény 2:38.§) illetve külön törvényben is szabályozásra került. Ez a 2013. évi CLV. törvény a támogatott döntéshozatalról.

Mindezek ellenére az elmúlt évek arra mutatnak rá, hogy ezek a jogszabályok nem tudják megfelelően elterjeszteni a támogatott döntéshozatal intézményét. Ennek egyik oka, hogy az új szabályozás nem változtatott lényegében a hatályos rendszeren, függetlenül attól, hogy a támogatott döntéshozatal mint új jogintézmény megnevezésre került bennük. Ilyen formában jogilag nem alkalmas arra ez a támogatott döntéshozatali jogintézmény, hogy a gondnokság alá helyezés valós alternatívája legyen, többek közt azért, mert maga a jogszabály nem választja el elég élesen a két rendszert egymástól. (Jakab, 2011) A támogatott döntéshozásról szóló, a 2013. évi CLV. törvénnyel kapcsolatban aggályos, hogy a gondnokként eljáró személyeket is ki lehet jelölni támogató személyként. Egy támogató, egyszerre 30, vagy akár 45 személy támogatójaként is eljárhat. Nincs megfelelően rendezve a támogató és a támogatott közötti jogviszony. Továbbá nincs pontosan meghatározva a támogató felelősségének kérdése, valamint feladatköre túllépésének vagy visszaélésének biztosítékai sem. Az Egyezményt megvalósulását vizsgáló CRDP Bizottság és annak jelentése is kiemeli, hogy a magyar jogszabályok korlátozzák a támogatott döntéshozatalban résztvevők körét, azzal, hogy azt csak azok vehetik igénybe, akiknél a belátási képességének kisebb mértékű csökkenése áll fenn. Ez ellentétes az Egyezményben foglaltakkal. (Jakab, 2011)

Azonban Szövetségünk álláspontja szerint nem csak a jogi szabályozás aggályosságai okozzák azt, hogy a támogatott döntéshozatal ilyen kevéssé terjedt el Magyarországon. A támogatott döntéshozatal mögött meghúzódó emberi jogi és szociális fogyatékosság megközelítés Magyarországon kevéssé jelenik meg jogszabályi, jogalkalmazási, és társadalmi szinteken. (Kovács, 2022) Azt látjuk, hogy fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatba kerülő ellátórendszer továbbra is a gondnoksági rendszerben gondolkodik, az érintett személyek nagy része, sőt a szakemberek egy jelentős része sosem találkozott még a támogatott döntéshozatal fogalmával és keretrendszerével. Maga az ellátórendszer nem érett meg, sőt bizonyos szempontból ellenérdekelt annak elterjedésében. Az ellátórendszer szereplői között hiányzik az együttműködés, a rendszer túlterheltsége, a szakemberek, szakszemélyzet kiszolgáltatottsága hátráltatja annak kiépülését és elterjedését.

Az ÉFOÉSZ elkötelezett abban, hogy a támogatott döntéshozatal keretrendszerré épüljön Magyarországon. Szövetségünk az elmúlt években elhivatottan dolgozik ott ennek megvalósulásáért. Ezzel kapcsolatos kutatásaink mellett hivatásos gondnokokat, bírákat képeztünk a támogatott döntéshozatallal kapcsolatosan, attitűd formáló képzéseket tartottunk szociális szakembereknek és a jelenleg is zajló országos konferencia-sorozatot is e cél elérésére érdekében tartjuk.

Tisztában vagyunk vele, hogy még rengeteg munka áll előttünk. Jelenleg szakmaközi együttműködésben egy cselekvési terven dolgozunk azért, hogy a támogatott döntéshozatal szemlélete, keretrendszere megerősödjön és minél több érintett emberhez eljusson Magyarországon.

Munkára van szükségünk-2017_Brusszel_europai_onervenyesito_konferencia

Munkára van szükségünk, nem pedig sajnálatra! – Ezek voltak a Halljátok meg a hangunk! konferencia legfontosabb tanulságai

Lezárult a Hear Our Voices! (magyarul Halljátok meg a hangunk!) nevű eseménysorozat, melynek keretében európai önérvényesítők oszthatták meg tapasztalatikat a koronavírus járvány során felmerülő nehézségekről. A nemzetközi zárókonferencián a magyar önérvényesítők által megfogalmazott javaslatokat Bercse László továbbította az esemény szervezői felé.

A Halljátok meg a hangunk! nevű nemzetközi eseményt az Európai Önérvényesítő Platform (EPSA) 2009 óta folyamatosan, kétévente szervezi meg. Ennek a kezdeményezésnek a keretében az európai országok önérvényesítői meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat, tanulhatnak egymástól és felszólalhatnak az értelmi sérült közösség érdekében. A kezdeményezés legfőbb javaslatait az EPSA összegyűjti és az Európa jövőjéről szóló konferencia részeként továbbítja azokat az európai döntéshozók felé. Az idei eseményt a járványhelyzet miatt rendhagyó módon online formában tartották meg.

Önállóságot segítő javaslatok

Ahogy arról korábban beszámoltunk a magyar önérvényesítők november harmadikán, egy negyven fős online meeting keretében megfogalmazták azokat a javaslatokat, melyek az értelmi fogyatékossággal élő emberek helyzetének javítását szolgálják. Bercse László, az ÉFOÉSZ társelnöke ezeket a gondolatokat továbbította az EPSA felé. László a beszédében először a hozzáférhető információ fontosságára hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta:

„Könnyen érthető információra van szükségünk, hogy döntéseket tudjunk hozni és ki tudjunk állni magunkért.„

Az önállóságra való törekvés fontos eleme a támogatott döntéshozatal, mely az önrendelkezési jog gyakorlását és az önazonos döntések meghozatalát teszi lehetővé. Ide kapcsolódik a személyi asszisztencia kérdése is, melynek finanszírozását egyéni költségvetésen keresztül lehetne megoldani. A magyar önérvényesítők által egyik leggyakrabban hangoztatott javaslatról, az inkluzív munkahelyekről is szó esett. Ennek kapcsán a másokkal egyenlő fizetés, illetve a nem fogyatékos emberekkel való kapcsolatok igénye fogalmazódott meg, mint az önállósulás és a társadalmi befogadás fontos alappillérei.

Politikai részvétel és koronavírus utáni tanulságok

László az érintett réteg politikai részvételéről is beszélt. Mint mondta: „Azt akarjuk, hogy a politikusok vonjanak be minket a bennünket érintő döntésekbe. Ne hozzanak döntéseket, anélkül, hogy megkérdezik a mi véleményünket.„ Beszédében kitért arra is, hogy mindezt a politikusokkal szorosan együttműködő munkacsoportokkal lehetne biztosítani, amire külföldön már van is néhány pozitív példa. Arra a kérdésre, hogy mit tanultak az önérvényesítők a koronavírus járvány teremtette helyzetből, többféle válasz is megfogalmazódott.

Mint kiderült a pandémia még inkább világossá és láthatóvá tette azokat az akadályokat, amik mindig is jelen voltak.

Ilyen például a hozzáférhetőség hiánya, melynek negatív hatása hatványozottan érezhetővé vált a látogatási és intézményelhagyási tilalom során. Kevés helyen jelent meg könnyen érthető információ a vírus veszélyeiről és a védekezés helyes módjairól. László továbbá kiemelte azt is, hogy a tájékozódáshoz az érintett embereknek szüksége van olcsó és könnyen használható technikai eszközökre is, de az internet megléte is alapvető fontosságú. „A szegénységben élő emberek azonban nem férnek hozzá internethez és a szükséges eszközökhöz. Az értelmi fogyatékos emberek és családjaik pedig nagy arányban vannak kitéve a szegénység veszélyének. Ezért is nagyon fontosak a befogadó munkahelyek. Munkára van szükségünk, nem pedig sajnálatra!” – foglalta össze beszédében Bercse László.

A konferencián elhangzó javaslatokat az EPSA összegyűjti és az Európa jövőjéről szóló konferencia részeként továbbítja azokat az európai döntéshozók felé. A konferenciát az Európai Bizottság szervezi, ami várhatóan 2022 tavaszán készít majd terveket a beérkező vélemények alapján. Az események további menetéről, a program fejleményeiről mi is írni fogunk.

Hivatasos-gondnokkepzes-kiemelt

Hivatásos gondnokoknak szóló képzéssorozatot indítottunk

Hivatásos gondnokoknak szóló támogatói attitűdformáló képzéssorozatot indítottunk. A tréning célja, hogy a résztvevők behatóbban megismerjék a támogatott döntéshozatal fogalmát, módszereit, nemzetközi és elméleti hátterét.

Az ÉFOÉSZ érdekvédelmi tevékenységének egyik kiemelt területe a támogatói attitűd kialakítása, illetve a támogatott döntéshozatal széles körben való megismertetése. Célcsoportunk, az értelmi fogyatékossággal élő személyeken kívül, az érintett családtagok, szakemberek, illetve olyan magánszemélyek és cégek, akik elkötelezettek az ügyünk iránt. Júniusban indult képzéssorozatunkkal a hivatásos gondnokok szakmai továbbképzését helyeztük előtérbe.

Habár a támogatott döntéshozatal jogintézménye már 2013-ba bekerült a magyar jogrendszerbe, a gyakorlatban sajnos továbbra is a cselekvőképességet korlátozó gondokság intézménye az elterjedt. Képzéseink célja, hogy a hivatásos gondnokok kézzelfogható segítséget kapjanak a fogyatékossággal élő személyekkel folytatott támogatói munkájukhoz, illetve alaposabban megismerjék a támogatott döntéshozatal fogalmát, módszereit, nemzetközi és elméleti hátterét. Az Emberi Erőforrások Minisztériumával való együttműködés júniusban indult és egészen 2022-ig tart, mely idő alatt kollégáink minden megyeszékhelyre ellátogatnak majd.