Az Európai Önérvényesítő Platform (EPSA) kétévente nemzetközi konferenciát szervez, hogy az európai országok önérvényesítői meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat, tanuljanak egymástól és felszólaljanak az értelmi sérült közösség érdekében. A kezdeményezés célja, hogy a beszélgetéssorozat visszatérőtanulságait, legfőbb javaslatait az EPSA összegyűjtse és az európai döntéshozók felé továbbítsa. Mindezzel az önérvényesítők világos iránymutatást adhatnak arra nézve, hogyan lehetne jobbá tenni az értelmi fogyatékossággal élő személyek életét Európában.
A könnyen érthető kommunikációról és az egyenlő esélyű hozzáférésről tartott közös online konferenciát az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara és a Könnyen érthető kommunikáció – könnyen érthető élet honlap kisközössége. A szakmai rendezvényen az ÉFOÉSZ is képviseltette magát Sallai Ilona és Bercse László önérvényesítők, illetve Czakó Tibor szakmai referens személyében.
Az Európai Önálló Életviteli Hálózat (ENIL) minden év május 5-én ünnepli az Önálló Életvitel Napját. Az ÉFOÉSZ idén egy rendhagyó könyvbemutatóval csatlakozott az eseményhez. Az Önálló Élet című kötet a maga nemében hiánypótló alkotás a hazai piacon. Nem pusztán értelmi fogyatékos személyeket érintő kérdésekről szól, de a szerzők maguk is fogyatékossággal élő önérvényesítők. A „semmit rólunk nélkülünk” elv szellemében minden fejezet egy-egy személyes tapasztalat is egyben, így az olvasók első kézből tájékozódhatnak az értelmi fogyatékossággal élő személyeket érintő legfontosabb dilemmákról.
Önérvényesítőnek egyébként olyan személyt nevezünk, aki értelmi fogyatékosként a saját és társai érdekeit képviseli, tevékenységével azon munkálkodik, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyek életminőségét javítsa. A most megjelent alkotásban 15 önérvényesítő vetette papírra gondolatait könnyen érthető formában. Oktatás, munka, támogatott lakhatás, párkapcsolat, könnyen érthető kommunikáció, jó és rossz segítség, illetve állampolgárság. Ilyen, a mindennapi életünket alapvetően meghatározó témák kerültek terítékre.
Egy könyv mindenkinek
A könyv célközönsége ennek köszönhetően különösen széles. Hasonló területen tevékenykedő szakemberek, egyetemi hallgatók, családtagok, a témával ismerkedők és – a könnyen érthető kommunikációnak köszönhetően – értelmi fogyatékossággal élő személyek egyaránt értékes gondolatokra bukkanhatnak benne. Ugyanakkor politikai döntéshozóknak is ajánlható, hiszen minden fejezet hasznos tanácsokat, az érintett csoport által megfogalmazott gyakorlati javaslatokat is tartalmaz. A kötet nem titkolt célja a felvázolt témákról való, széleskörű diskurzusindítás, melyet a május ötödikén megtartott könyvbemutató során is igyekeztünk hangsúlyozni.
Az online beszélgetésen a szerzők mellett főként az ország különböző pontjain élő önérvényesítők, illetve családtagok vettek részt. Az esemény interaktív jellege lehetővé tette, hogy mindenki megossza a saját gondolatait, kiegészítve ezzel a könyvben olvasottakat. Különösen örömteli volt látni, hogy számos ember élt a véleménynyilvánítás lehetőségével, így a másfél órás keretidő gyorsan elszaladt. Mindez persze nem csoda, a könyvben olyan témák vetődnek fel, melyekről a nem sérült emberek körében is élénk viták zajlanak.
A hét fejezetet elsőként az adott téma szerzőihez intézett kérdésekkel indítottuk, majd a többi résztvevőt is bevonva, együttesen alakítottuk ki a konklúziót. Visszatérő igényként fogalmazódott meg például az értelmi fogyatékossággal élők és a nem sérült emberek közti társadalmi szegregáció, több frontot érintő felszámolása. Ennek jegyében többek közt a lakhatás, a munkavállalás, a kommunikáció és mindenekelőtt az oktatási rendszer reformjára is szükség van.
Az empátia csírája – Oktatás
Ez utóbbi témáról Aranyos Dávidot és édesanyját, Baráth Katalint kérdeztük. Dávid a budapesti önérvényesítő csoport tagja, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség sportolója. Általános iskolai tanulmányait integrált oktatási környezetben kezdte el, majd a sorozatos nehézségek után intézményt váltott és egy inkluzív oktatást megvalósító iskolában fejezte be a nyolcadik osztályt. A két oktatási forma közti különbség az, hogy amíg az integrált környezetben be akarják olvasztani az iskola meglévő struktúrájába az egyéneket, addig az inkluzív környezetben az intézmény szervezeti kerete, nevelési terve eleve a tanulók sajátos feltételei köré épül, így biztosítva az egyéni fejlődést.
Egy ilyen iskolában – kezdi Dávid édesanyja – folyamatosan az önállóságra ösztönzik a gyerekeket. „Szép lassan, az alapjaitól, például a cipőfűzéstől kezdik, és onnan egyre komplexebb dolgokat sajátítanak el, így megtanítják őket főzni, vásárolni, a pénzhasználatra, levél megírására, csekkfeladásra.” Arra a kérdésre, hogy miért jó, ha értelmi fogyatékossággal élők együtt tudnak tanulni nem fogyatékosokkal, Bálint anyukája azt felelte: „Ha az együtt töltött idő után kialakul az empátia, akkor nagy mértékben tudják egymást inspirálni, mert az ép gyereknek jó, hogy tudja segíteni a társát, a fogyatékossággal élőnek pedig hasznos, hogy ott a segítség.”
„Végtére is mind a két fél nyer belőle, hiszen együtt tudnak leküzdeni egy helyzetet, ami után hosszú távon kialakul az elfogadás. Elfogadó felnőttekhez pedig már gyerekkorban el kell kezdeni az érzékenyítést.”
„Mi is dolgozni akarunk” – Munkavállalás
Hasonló elvek mentén kéne kialakítani a munkavállalás feltételeit is. Erről Sövény Tamás, az ÉFOÉSZ budapesti önérvényesítő csoportjának tagja beszélt, aki a fővárosi Nem Adom Fel Kávézóban dolgozik. Budapest első, fogyatékosággal élő emberek által alapított vendéglátóhelye az inkluzív gondolkodásmódot ülteti át a munkakörnyezet világába. Tamás szintén múltbeli, negatív tapasztalatai után váltott munkahelyet. „Fontos, hogy több olyan munkahely jöjjön létre, ahol támogatják a megváltozott munkaképességűeket. – mondta Tamás, majd hozzátette:
„Mi is szeretünk dolgozni. Mi is el tudjuk látni a feladatunkat. Akkor is, ha ehhez néha segítségre van szükségünk.”
A türelem és az empátia kardinális jelentőséggel bír, a résztvevők közül többen is hangsúlyozták, hogy sajnos sok helyen nincsenek felkészülve az emberek arra, hogy egy értelmi fogyatékos személlyekkel dolgozzanak. Továbbra is gyakori eset, ha valakit atrocitás ér azért, mert nem képes olyan gyorsasággal ellátni egy feladatot, mint nem sérült munkatársai.
Az ideális otthon – Lakhatás
Szintén sarkalatos pont a lakhatás kérdése, melyről három Veszprémben élő önérvényesítő, Kalányos György, Iván Zoltán és Lózsi József beszélt. Ők alapvetően két lakhatási formát különböztettek meg egymástól. Az intézményit és a támogatott lakhatási (TL) konstrukciót. Elmondásuk alapján az intézményben majdnem kétszáz ember élt, egy szobán pedig átlagosan hatan osztoztak. „Szigorú házirend volt. Azt kellett csinálni, amit a gondozók mondtak. Nem dönthettünk semmiben.” Ezzel szemben a támogatott lakhatásban mindenkinek külön hálószobája van, ám ez eleinte annyira szokatlan volt számukra, hogy jó darabig egy szobában aludtak. Közel egy év kellett ahhoz, hogy mindenki hozzászokjon az új állapotokhoz. „A TL azt jelenti, hogy szinte önállan élünk, éppen annyi segítséget kapunk, amennyit kérünk a segítőnktől, annál nem többet. Mi döntünk a mindennapi életünkről, például, hogy hova akarunk menni munka után, mit akarunk csinálni vagy mit szeretnénk étkezni.”
Az állandó tabu – A párkapcsolat
Itthon különösen alulreprezentált téma a fogyatékossággal élő emberek párkapcsolati helyzete, éppen ezért volt igazán érdekes két budapesti önérvényesítő beszámolója. Harmath Lilla és Pataricza Sándor tíz éve képeznek egy párt, nyolc éve pedig egy háztartásban is élnek Lilla édesanyjánál. Mindketten fontosnak tartják, hogy azok a személyek, akik hozzájuk hasonlóan párkapcsolatban vannak, ne legyenek gondokság alatt, máskülönben nem tudnak összeházasodni. Szerencsésnek tartják magukat, mert mindkettőjük családja támogatja őket, azonban úgy látják számos sorstársuk rosszabb helyzetben van.
Jópáran túlféltik a gyerekeiket vagy egyenesen tiltják, hogy párt találjanak, ez pedig teljes mértékben ellehetetleníti a párkeresést.
„Más fogyatékossággal élő embereket is segíteni kellene, hogy önállóak legyenek és találjanak párt maguknak. Ebben nagyon fontos a család segítsége.” Más résztvevők szerint egyéb területeken is lehetne még fejlődni: „Olyan alkalmakra, olyan platformokra lenne szükség, ahol több lehetőségünk lenne ismerkedni.”
A túlféltés nem segítség – Jó és rossz segítség
A túlféltés nem csak a párkapcsolatot, de a szabad döntéshozatal bármely aspektusát befolyásolhatja. Bacskay Adrienn és Molnár Éva a budapesti önérvényesítő csoportjának tagjai, akik a következőképp foglalták össze a helyes segítségnyújtást. „Egy jó segítő a háttérben marad, a támogatott személy szükségleteit tartja szem előtt és ha arról van szó, engedi hibázni.”
Szó esett arról is, hogy nem csak az intézmények lakóit korlátozhatják a szabad döntéshozatalban, Akik a saját családjukban élnek, szintén hátrányba kerülhetnek, ha a szülők túlságosan óvják és féltik fogyatékossággal élő gyermeküket. Éppen ezért fontos kiemelni, „hogy a szülőknek is több lehetőséget kell biztosítani továbbképzésekre, hogy megtanulják hogyan segítsék jól a gyermeküket, és felkészítsék őket a szülők halála utáni önálló életre.
Eszköz a megértéshez – Könnyen érthető kommunikáció
A beszélgetés során a könnyen érthető kommunikációra (KÉK) is kitértünk. Cziráki Zsolt, önérvényesítő participatív oktatóként ezt a módszert tanítja a Szegedi Tudományegyetemen. Arra a kérdésre, hogy miért jó ez az oktatási forma a következőt felelte:
„Ilyen módon nem csak a munkájuk, de már a tanulmányaik során találkozhatnak a hallgatók értelmi sérült emberekkel.”
„Megismernek minket, gyakorolják, hogy miként kommunikáljanak velünk… A KÉK egy olyan módszer, amivel nem mondunk le az értelmi sérült emberről. Eszközt és módszert ad az emberek kezébe.” Ennek a kommunikációs formának egy gyakorlati hasznát is kiemelte. Elmondása szerint párja, Erzsi könnyen érthető szakácskönyv segítségével tanult meg elkészíteni bizonyos ételeket.
Az egyenlőség megteremtése – Állampolgárság
A beszélgetést az állampolgárság feltételeiről való diskurzus zárta. Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnöke kifejtette, hogy önálló életről beszélni addig nem lehet, amíg nem biztosítjuk valakinek a szabad döntéshozatalt. Egy szabad ember folyamatosan döntéseket hoz, nem csak a magánéletben, de a közéletben is. Éppen ezért az értelmi fogyatékossággal élő személyeket is meg kéne illesse a választójog, hiszen ez az állampolgárság egyik legalapvetőbb eleme. Bercse László, Az ÉFOÉSZ társelnöke és az Európai Önérvényesítő Platform (EPSA) vezetője a következőképp foglalta össze az állampolgárság kérdését: „Állampolgár az, aki az ország lakosa. Állampolgár az, aki elintézheti a hivatalos ügyeit és beleszólhat az ország életébe. Akit ugyanolyan jogok illetnek meg, mint az ország többi lakóját. Sajnos az értelmi fogyatékossággal élő embereket sokan nem tartják másokkal egyenlő állampolgároknak.”
Nagy örömünkre szolgált, hogy a könyvbemutató kapcsán ilyen sokan osztották meg személyes tapasztalataikat, javaslataikat, ezzel is elősegítve a közös diskurzust. Az esemény számos tanulsággal szolgált, miközben új kérdéseket is felvetett. Bízunk benne, hogy a közeljövőben ismét összegyűlhetünk és még többen csatlakoznak a vizsgált kérdésekről való eszmecseréhez. Addig is, ha kíváncsiak vagytok az Önálló Életvitel című kötetre, annak digitális változatát a következő linken érhetitek el: Önálló Életvitel
Az alábbiakban változtatások nélkül közöljük levelünket, amelyet a ti üzeneteitekből írtunk, és elküldtünk a főpolgármester-jelölteknek.
Tisztelt Főpolgármester-jelölt Úr!
Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége közel negyven éve dolgozik az értelmi fogyatékossággal élő emberekért és családjaikért. Országos lefedettségű szervezetünk rengeteg szakmai tapasztalatot és tudást halmozott fel az elmúlt évtizedekben.
Mi érintettek tudjuk a legjobban, mire van szükségünk. Többek között emiatt küzdünk immár több mint egy évtizede az általános választójogért, azért, hogy senkit ne lehessen kizárni demokratikus alapjoga gyakorlásából, csak mert értelmi fogyatékossággal él. Mi is Magyarország teljes értékű állampolgárai vagyunk, és elvárjuk, hogy ez a törvényekben és a jogrendszerben is láthatóvá váljon. Elvárjuk, hogy a pártok választási programjai és kampányai nekünk is szóljanak, hogy a mindenkori kormányzat és önkormányzatok rendelkezzenek fogyatékosságügyi stratégiával, amely alapján ellenőrizhető tevékenységük. Valamint elvárjuk, hogy a pártok választási programjai, a mindenkori kormány és az önkormányzatok tevékenységeiről szóló híradások elérhetők legyenek könnyen érthető formában.
Megvizsgáltuk, hogy a főpolgármester-választási kampányban mennyi szó esik az értelmi fogyatékossággal élő és általánosságban a fogyatékossággal élő emberekről. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a kampányban nem jelennek meg az értelmi fogyatékossággal élő emberekre vonatkozó tervek, és – mint általában – az üzenetek most sem szólnak a fogyatékossággal élő állampolgároknak. Bár a fogyatékosság a társadalom nagy részét – közvetve, vagy közvetlenül – érinti, a két írott programban csak említés szintjén merül fel a „fogyatékosság” kifejezés, a kampány egészében pedig gyakorlatilag nem hallhatunk semmiféle vízióról arra nézve, megválasztásuk esetén milyen lépéseket kívánnak tenni a jelenlegi jelöltek a fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadása, életminőségük javítása érdekében. Ezért arra kértük az érintetteket és hozzátartozóikat, segítőiket, levélben vagy személyesen mondják el, milyen problémákkal néznek szembe nap mint nap a fővárosban, valamint, hogy mely intézkedések tehetnék számukra élhetőbbé, hozzáférhetőbbé a várost. Az összegyűjtött észrevételeket, javaslatokat ezúton továbbítjuk a főpolgármester-jelöltek felé.
Együtt velünk
„A főpolgármester vegyen fel maga mellé értelmi fogyatékossággal élő tapasztalati szakértőket, akik beszámolnak arról, hogy az érintett személyeknek mire van szükségük a mindennapi életükben.”
Ez nemcsak az értelmi fogyatékossággal élőkre, hanem minden fogyatékosságtípusra érvényes elvárás. Ahhoz pedig, hogy pozitív példát találjunk, nem is kell messzire menni. A szomszédos Ausztriában minden városnak van egy fogyatékossággal élő emberekből álló tanácsadó testülete, akik folyamatos kapcsolatban állnak a döntéshozókkal, így aktívan részt vesznek a városok fejlesztésében.
Információ-hozzáférést mindenkinek!
„Legyenek könnyen érthetőek az újságok.”
Az értelmi fogyatékossággal élő emberek számára a könnyen érthető kommunikáció (KÉK) jelenti az akadálymentesítés egyik legfontosabb eszközét. Javasoljuk, hogy a Fővárosi Önkormányzat tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a kerületi önkormányzatok, illetve közszolgáltatók honlapján közzétett információk elérhetők legyenek könnyen érthető formában, valamint az önkormányzati fenntartásban álló kiadványok is közöljenek könnyen érthető híreket.
Érzékenyítés
„Az önkormányzat segítsen felhívni a figyelmet arra, hogyan élnek itt a városban a fogyatékossággal élő emberek, és hogy segíteni kell őket, türelemmel fordulni feléjük, nem pedig kigúnyolni őket.”
A szemléletformálás elengedhetetlen része bármely hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoport integrálásának. A közintézményekben és közhivatalokban dolgozó munkavállalók érzékenyítése, könnyen érthető kommunikációs képzése kezdő lépés lehet ahhoz, hogy elinduljon egy átfogó közös gondolkodás a nagyobb léptékű érzékenyítésre, amelyben a mindenkori Fővárosi Önkormányzat tevékenyen is részt tud venni, például rendezvények, vagy társadalmilag hasznos kampányok támogatásával.
Akadálymentes főváros
„A metróban nagyon nehéz babakocsival, kerekesszékkel közlekedni, szükség lenne liftre minden megállóban.”
Számos a közlekedésre vonatkozó észrevételt fogalmaztak meg az érintettek. Például, hogy szükség van rámpára minden aluljárónál és az épületek bejáratánál, hogy akadálymentesíteni kellene a járdákat, nagyobb utasterű buszokra van szükség és olyan lámpákra, amelyek segítik a látássérülteket a közlekedésben. Amire szükség van: egy minden lakos igényeit figyelembe vevő és mindenki számára befogadó, egyetemes tervezés. Az akadálymentes város mindenki számára kényelmes és élhető, legyen bár mozgáskorlátozott, kismama, idős ember, bőröndökkel felpakolt turista vagy épp jó erőben lévő fiatal.
Tiszteletet a fogyatékossággal élőknek!
„Az új főpolgármester jöjjön el a Sérült Gyermekek Napjára, mert a fogyatékossággal élő emberek számára ez nagyon fontos. Szeretnénk találkozni a főpolgármesterrel, és szeretnénk azt érezni, hogy mi is számítunk, ránk is figyel, tisztel minket.”
A Sérült Gyermekek Napja egy tízezres tömeget mozgató rendezvény. Sok érintett számára ez jelenti a legnagyobb szórakozást és kikapcsolódást az évben, ugyanis a látogatók közül rengetegen élnek intézményekben, melyet csak ritkán áll módjukban elhagyni. Ez a rendezvény egy lehetőség a mindenkori főpolgármester számára, hogy gesztust gyakoroljon a fogyatékossággal élő emberek irányába.
Mi vagyunk a saját életünk szakértői, ezért ezúton felajánljuk a leendő főpolgármester részére tapasztalatainkat és tudásunkat.
Bízunk benne, hogy a Főpolgármester-jelölt Urak elolvassák és megszívlelik üzeneteinket, és együttműködést alakítanak ki az ÉFOÉSZ-szel!
Az EPSA – vagyis az Európai Önérvényesítő Platform – múlt héten, az ausztriai Grazban rendezte meg az idei Halljátok a hangunkat című konferenciát. Az eseményre, amelynek témája a politikai részvétel volt, 12 országból összesen 150 önérvényesítő és segítő érkezett.
A konferencia megnyitóján beszédet mondott Bercse László, az ÉFOÉSZ társelnöke és Siegfried Nagl, Graz polgármestere is.
László – aki az EPSA elnöke és az Inclusion Europe egyik alelnöke is – beszédében elmondta: „Szeretnénk mi is a közösségeink elfogadott tagjai lenni. Ez nem lehetséges, ha sok társunknak nincs joga szavazni. Közösen kell nyomást gyakorolnunk a döntéshozókra egész Európában, hogy végre tegyenek valamit az ügyünk érdekében.”
A konferencia három napig tartott, és a rendezvény alatt különféle workshopokon is részt vehettek a jelenlévők. Bercse László is vezetett két foglalkozást, amelyeknek a témája a választójog és a politikai életben való részvétel volt.
Az első workshopon osztrák és lengyel önérvényesítők vettek részt. Az osztrák önérvényesítők elmondták, hogy Ausztriában 16 év felett mindenki szavazhat, és hogy az osztrák önérvényesítők beleszólhatnak a helyi politikába. Ugyanis a városok tanácsadó testületeket működtetnek, amelyek segítik a városvezetők munkáját, és ezek között olyan testületek is vannak, amelyekben fogyatékossággal élő emberek dolgoznak. A városok vezetői kikérik a véleményüket, ha olyan fejlesztést vagy programot terveznek, amely a fogyatékossággal élő embereket érinti. De a résztvevők azt is elmondták, hogy nem csak olyan kérdésekben szoktak felszólalni, melyek elsősorban a fogyatékossággal élő embereket érintik. Sokukat érdekli például a környezetvédelem, ezért gyakran foglalkoznak a klímaváltozás témájával és eljárnak a klímaváltozásról szóló szakmai beszélgetésekre és tüntetésekre is.
A második workshopon román, olasz, angol és osztrák önérvényesítők voltak jelen. A résztvevők elmondták, hogy többük országában az önérvényesítők fordítják könnyen érthető nyelvre a politikai pártok választási programjait. Az is kiderült, hogy bár sok országban már minden értelmi fogyatékossággal élő ember szavazhat, mégis gyakran előfordul, hogy az érintettek sem tudnak a lehetőségről, sokan azt hiszik, hogy nincs joguk szavazni. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a döntéshozók megfelelően tájékoztassák az érintetteket a jogaikról.
A konferencia alkalmából megjelent az Európa Nekünk című önérvényesítő hírlevél különszáma, amely – az ÉFOÉSZ fordításában – magyarul is elérhető.
Az Európai Önérvényesítő Platform (EPSA) Bercse Lászlót választotta meg elnöknek, június elején, Vilniusban. Szervezetünk társelnöke, a kinevezésnek köszönhetően, egyben az Inclusion Europe egyik alelnöke is lett. Az ÉFOÉSZ számára óriási büszkeség, hogy nemzetközi vezetőt delegálhatott, továbbá ez lehetőség is arra, hogy szervezetünk – európai szinten – nagyobb hatást gyakoroljon fogyatékosságügyben.
Bercse Lászlót a politika fontosságáról, saját karrierjéről és az önérvényesítésről kérdeztük.
Azzal, hogy EPSA-elnök, és egyben az Inclusion Europe egyik alelnöke lettél, nemzetközi politikai karriert futottál be. Mindig is vágytál politikai karrierre?
Mondhatjuk, hogy igen. Méghozzá azért, hogy képviselni tudjam a magyarországi, értelmi fogyatékossággal élő társaim érdekeit, és erősítsem a nemzetközi önérvényesítő mozgalmat. Az elnöki posztnak köszönhetően lehetőségem lesz befolyásolni az európai uniós döntéshozókat, illetve az európai uniós fogyatékosságügyi politikát, annak érdekében, hogy jobbak legyenek az érintett emberek életkörülményei.
Mióta érdekel a politika?
Már nagyon régóta figyelemmel kísérem a politikai élet alakulását. Követem a híreket és mindig elmegyek szavazni is.
Miért tartod fontosnak, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek is foglalkozzanak politikával?
Mert a politika a közös ügyeinkről szól. A politikai döntések mindenki életét érintik, így az értelmi fogyatékossággal élő emberekét is. A saját életünkről, illetve saját érdekeinkről pedig mi tudunk a leghitelesebben nyilatkozni. Éppen erről szól a „Semmit Rólunk, Nélkülünk!” elv is – arról, hogy ne hozzanak döntéseket a fejünk fölött, a megkérdezésünk nélkül. 2006-ban jelent meg az ENSZ Fogyatékossággal Élő Emberek Jogairól Szóló Egyezménye, amely világosan kimondja, hogy minden fogyatékos embernek joga van aktívan részt venni a közéletben. Akár úgy, hogy elmegy szavazni, akár úgy, hogy mások rá szavaznak. Ezt az egyezményt Magyarország 2007-ben – az elsők közt – ratifikálta, de még mindig nem érvényesítette.
Kérlek, fejtsd ki, hogy mi az az EPSA és az Inclusion Europe, valamint, hogy miért fontosak ezek a szervezetek.
Az Inclusion Europe egy brüsszeli székhelyű nemzetközi szervezet, amely az értelmi fogyatékossággal élő emberek és családjaik érdekeit védi, Európa-szerte. Ernyőszervezetként összesen 74 nemzeti illetékességű szervezetet tömörít, 39 országból – ezek közé tartozik az ÉFOÉSZ is. Az EPSA pedig – vagyis az Önérvényesítők Európai Platformja – az Inclusion Europe részeként működik. Az platform célja, hogy az önérvényesítők, tehát az értelmi fogyatékossággal élő érdekvédők, hallatni tudják a hangjukat egész Európában. Az EPSA vezetői önérvényesítők, tagjai pedig olyan szervezetek, amelyeket érintettek vezetnek, illetve amelyek vezetésében érintettek is részt vesznek. A munkájuk azért fontos, mert hatással vannak az európai uniós intézményekre, így képesek tenni annak érdekében, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek számára kedvező döntések szülessenek. Ezen kívül konferenciákat szerveznek az érintett emberek, valamint családtagjaik, illetve segítőik számára, ahol a jelenlévők megoszthatják egymással a tapasztalataikat és tanulhatnak egymástól.
2019.05.10. ÉFOÉSZ Választójogot mindenkinek! című kerekasztal beszélgetés és kiállításmegnyitó. Fotó: Adrián Zoltán/Képszerkesztőség
Mióta vagy tagja az ÉFOÉSZ-nek, és mióta az EPSA-nak? Hogy kerültél be a szervezetekbe?
Az ÉFOÉSZ-nek 2008 óta vagyok a tagja, és a szervezet munkatársaként régóta járok az Inclusion Europe eseményeire, ahol megismerkedtem más tagszervezetek önérvényesítőivel. Az EPSA-ba úgy kerültem be, hogy 2017 januárjában meghívtak egy találkozóra, Brüsszelbe. Itt közvetlenül is együtt dolgoztam a vezetőkkel: közösen alakítottuk ki a szervezet prioritásait a következő évekre. Nagyon jól tudtunk együttműködni, a közgyűlés pedig még ennek az évnek a tavaszán, Prágában beválasztott a vezetőségbe. Az EPSA delegáltjaként az Inclusion Europe elnökségébe is bekerültem.
Milyen gyakran kell külföldre utaznod?
Évente három-négy alkalommal: elnökségi ülésekre, szakmai egyeztetésekre és konferenciákra.
Milyen fontos rendezvények alkalmával tartottál előadásokat?
Sok helyen képviseltem már társaim érdekeit, mind itthon, mind pedig külföldön. Csak, hogy néhányat említsek: 2008 novemberében részt vettem, és fel is szólaltam a Fogyatékossággal Élő Emberek Világnapján, a magyar parlamentben. 2011-ben az ÉFOÉSZ delegáltja voltam az Országos Fogyatékosságügyi Tanácsban (OFT). 2012-ben részt vettem Genfben az ENSZ Fogyatékossággal Élő Emberek Jogaival Foglalkozó Bizottságának ülésén, ahol felülvizsgálták a Fogyatékossággal Élő Emberek Jogairól Szóló Egyezmény hazai megvalósulását – és itt fel is szólaltam a bizottság előtt. 2018-ban meghívtak az Európai Bizottság és egy nemzetközi szakértői csoport közös megbeszélésére, Brüsszelbe. Itt arról kérték ki a véleményem, hogyan lenne érdemes szabályozni az Európai Unióban, a kiváltásra adható uniós forrásokat annak érdekében, hogy ezek a pénzek valóban a fogyatékossággal élő emberek önálló életvitelét és társadalmi befogadását segítsék elő.
Ilyenkor hogyan érkezik a felkérés? Hogyan szoktál felkészülni; van-e, aki segít ebben, akivel gyakorolsz és aki tolmácsol neked?
A felkéréseket e-mailben szoktam kapni: a munkatársaim az Inclusion Europe-ból megírják nekem, hogy hol és milyen témában lesz a következő konferencia vagy megbeszélés, majd a részleteket – hogy kinek mi lesz a feladata, milyen témában fog workshopot vagy előadást tartani – Skype-on beszéljük meg. Ilyenkor Czakó Tibor kollégám szokott nekem segíteni: együtt készítjük el a prezentációkat, együtt gyakorlunk, és ő szokott nekem tolmácsolni is.
Kérlek, pár szóban, fejtsd ki, mit jelent az önérvényesítés, hogy azok is megértsék, akik még nem ismerik ezt a fogalmat.
Az önérvényesítés azt jelenti, hogy megtanuljuk, milyen jogaink és kötelességeink vannak. Ha pedig már tisztában vagyunk ezekkel, a társainknak is átadhatjuk a tudásunkat.
Miért fontos számodra az önérvényesítés, milyen célokat képviselsz és milyen változásokat szeretnél elérni?
Számomra az önérvényesítés azt jelenti, hogy tolmácsolom a döntéshozók felé a társaim problémáit és kérdéseit, valamint, hogy nemzetközi eseményeken beszámolok arról, milyen történések vannak Magyarországon a fogyatékosságügyben. Más országok önérvényesítőitől pedig igyekszem minél több új dolgot tanulni, és felhasználni ezeket a hazai munkám során. A fő célunk – amelyért itthon és külföldön egyaránt dolgozunk –, hogy minden fogyatékossággal élő ember tudjon önálló életet élni, saját döntéseket hozni, valamint, hogy mindannyian a társadalom teljes jogú tagjai lehessenek.
Bercse László és Sedana Halilcevic, az EPSA leköszönő elnöke
Ha meg kellene nevezned az öt legfontosabb ügyet, amelyek javíthatnának a Magyarországon élő értelmi fogyatékossággal élő személyek életén, mely lenne az az öt ügy? És miért pont ezeket emeled ki?
Az első, amit említenék, az önálló életvitel. Sokkal több támogatást kell nyújtani az értelmi fogyatékossággal élő emberek számára, hogy önállóan tudjanak élni, ne pedig nagy intézetekben, másoktól elzárva. A második a választójog – azt gondolom, hogy a gondnokság alatt álló emberek számára is lehetővé kell tenni, hogy szavazhassanak. Ezzel összefügg a harmadik: a támogatott döntéshozatal – ugyanis el kell érni, hogy az érintett emberek a gondnokság helyett, inkább a támogatott döntéshozatalt vegyék igénybe, hosszú távon pedig szűnjön meg a gondnokság. A negyedik az akadálymentesítés: sokkal több könnyen érthető információra van szükség, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek könnyebben tudjanak tájékozódni a világban. Az ötödik pedig a munkához való jog, hiszen fontos, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek is tudjanak munkát vállalni, és másokkal együtt dolgozni. Azért ezeket a területeket emeltem ki, mert az említett ENSZ Egyezmény is foglalkozik ezekkel a témákkal, és az EPSA legfontosabb céljai is ezek. Az ENSZ Egyezmény világosan és érthetően kimondja, hogy ezeket a jogokat és lehetőségeket biztosítani kell a fogyatékossággal élő emberek számára, annak érdekében, hogy aktív tagjai legyenek a társadalomnak.
Mit gondolsz, az új pozícióidnak köszönhetően nagyobb hatással tudsz majd lenni a politikai döntéshozókra, nemzeti és nemzetközi vezetőkre?
Bizakodó vagyok, remélem, hogy igen. Európában pozitív változás indult be például a választójog tekintetében: egyre több ország biztosítja a választójogot minden értelmi fogyatékossággal élő ember számára. Arra kell törekednünk, hogy ez előbb-utóbb az összes európai országban megvalósuljon.
Tudnál mondani egy példát arra, amikor valamely ügyben sikerült változtatásra bírni politikusokat, és egy olyan példát, amikor nem sikerült?
Pozitív példának a támogatott döntéshozatalt hoznám fel. Az ÉFOÉSZ-nek és más érdekvédő szervezeteknek kitartó munkával sikerült elérnie, hogy ez bekerüljön a Polgári Törvénykönyvbe. Azt viszont sajnos még nem tudtuk elérni, hogy kivétel nélkül, minden értelmi fogyatékossággal élő ember szavazhasson.
Ha valaki szeretne a nyomdokaidba lépni: ÉFOÉSZ-tag, önérvényesítő lenni, majd esetleg tisztségeket betölteni, mit kell tennie?
Aki szeretne önérvényesítő lenni, annak azt javaslom, hogy legyen határozott, céltudatos és ambiciózus. Csatlakozzon a lakóhelyéhez legközelebbi önérvényesítő csoporthoz, és tanuljon a jogairól – álljon ki önmagáért és a társaiért. Ha pedig szüksége van ehhez támogatásra, nyugodtan forduljon hozzánk.
Milyen külföldi megbízásod lesz legközelebb, hova kell utaznod?
Legközelebb az EPSA nemzetközi önérvényesítő konferenciáján fogok részt venni, ami szeptemberben lesz Grazban, Ausztriában. A konferencia szervezésében és előkészítésében is segítek, ott helyben pedig több műhelymunkát is fogok vezetni.
2019 a választások éve – halljuk gyakran ezt a jól csengő mondatot. Azonban Magyarországon még ma sem illet meg mindenkit a választójog. Azok a gondnokság alatt álló, fogyatékossággal élő személyek, akikről a bíróság úgy ítéli meg, hogy nem rendelkeznek elégséges belátási képességgel, sem az európai parlamenti, sem az önkormányzati választásokon nem adhatják le voksukat. Szervezetünk álláspontja szerint nem létezik olyan módszer, amellyel a belátási képességet obejktív módon mérni lehet.
A gyakorlat az, hogy a bírósági eljárás során a műveltséggel és tájékozottsággal kapcsolatos kérdéseket tesznek fel a vizsgált személyeknek. Összegyűjtöttünk ezek közül párat, hogy mindenki letesztelhesse, neki vajon járna-e a választójog vagy sem. Mivel nem létezik olyan állandó kérdéssor, amelyet minden esetben használnak a bíróságok, ezért olyan kérdéseket gyűjtöttünk, amelyekről tudjuk, hogy ezeket valaha feltették az érintetteknek.
Kvízünkben minden kérdéshez négy válaszlehetőséget adtunk meg, azonban a valóságban, a vizsgált értelmi fogyatékossággal élő személyek helyzete még nehezebb, ugyanis nekik maguktól kell válaszolniuk, nem pedig egy listából kell kiválasztaniuk a megfelelő válaszokat.
„Az a furcsa, hogy bár nem szavazhatok, a Nemzeti Konzultációban megkérdezik a véleményem” – mondta Gilicze Tamás önérvényesítő a Választójogot mindenkinek! című kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője. A mondat május 10-én, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének (ÉFOÉSZ) rendezvényén hangzott el.
Gilicze Tamás 15 éve áll gondnokság alatt, és azóta nem szavazhat, mert – a 2011 előtti törvény értelmében – automatikusan kizárták a választójogból. Ezt büntetésként éli meg, ugyanis érdekli a politika, követi a híreket, folyamatosan tájékozódik az ország helyzetének alakulásáról. Az ÉFOÉSZ makói önérvényesítő csoportjába jár rendszeresen, és úgy véli, „mindenkinek joga van beleszólni az ország ügyeibe”.
Az ÉFOÉSZ a Választójogot mindenkinek! című kampánya részeként rendezte meg a kiállításmegnyitóval egybekötött kerekasztal-beszélgetést. A kerekasztal résztvevői Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnöke, Sallai Ilona önérvényesítő, érdekvédelmi tanácsadó, Gilicze Tamás önérvényesítő, Dr. Könczei György egyetemi tanár, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Fogyatékosságtudományi Doktori Műhelyének alapítója, valamint Dr. Stánicz Péter alkotmányjogász voltak. A beszélgetést Szurovecz Illés, az abcug.hu újságírója vezette.
A beszélgetés során az is kiderült, hogy a felülvizsgálatok alkalmával alapvetően a műveltséggel és politikai tájékozottsággal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolnia Gilicze Tamásnak. Ehhez kapcsolódóan Szurovecz Illés feltette a kérdést a jelenlévő szakértőknek, vajon létezik-e, kidolgozható-e olyan módszer, amellyel objektív módon mérhető a belátási képesség.
Dr. Könczei György erre válaszul kifejtette: „Nem keresnék ilyet, mert aztán találnak két módszert, amire azt mondják, hogy jó. Aztán az egyik azt méri, hogy Gilicze Tamás szavazhat, a másik pedig azt, hogy nem. És akkor majd az okos emberek azt mondják, használjuk inkább azt, amelyik alapján nem szavazhat Tamás. Aztán pedig majd kitalálják, hogy csak egy bizonyos IQ-szint felett lehet szavazni, és akkor már én sem szavazhatok, csak az a néhány kiváltságos, akiknek elég magas az IQ-ja.”
Szurovecz a jellemzően felmerülő ellenérvek közül kitért arra, hogy sokan a gyerekekkel állítják párhuzamba a fogyatékossággal élő személyeket. Dr. Stánicz Péter alkotmányjogász erről azt mondta: „Egy értelmi fogyatékossággal élő felnőtt ember dolgozik és szeret és közlekedik és lakik valahol, vagyis ugyanúgy mindennapi életet él, ahogy bárki más. Nem gyerek. Nagyon fontos különbséget tenni, hiszen olyan tapasztalati háttérrel rendelkezik, amilyennel egy gyerek – életkoránál fogva – még nem rendelkezhet.” Továbbá hozzátette, azzal, ha valakitől megvonjuk a jogot, hogy kifejezze véleményét, nagyon súlyosan beavatkozunk a személyes életébe.
A beszélgetés során a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló ENSZ Egyezmény (CRPD) is szóba került, amelyet Magyarország az elsők között ratifikált 2007-ben. Ez az egyezmény megerősíti minden fogyatékossággal élő személy jogképességét, és a másokkal egyenlő jogi cselekvőképességet írja elő normaként. A moderátor ezzel összefüggésben arra volt kíváncsi, hogy ha már egyszer ratifikáltuk, nem lenne-e szükség arra, hogy végre érvényesítsük is. Erről Könczei György – aki annak idején sokat tett az egyezmény elfogadtatásáért – elmondta, hogy amikor lefordították a vonatkozó 12. cikket, az Igazságügyi Minisztérium „kreált nyelvi akadályra hivatkozva” nem hagyta jóvá. Könczei szerint az ilyen esetek azt bizonyítják, hogy az ország vezetősége nem szeretné, ha megvalósulna mindaz, amit előír az egyezmény, ezért húzza az időt. Stánicz mindezt azzal egészítette ki: „Az egyezményben nemcsak az szerepel, hogy mindenki egyenlő, hanem az is, hogy mindenkit egyenlő mértékben illet meg az emberi méltósághoz való jog.”
A beszélgetés arra is kitért, ha valóra válna mindaz, amiért az ÉFOÉSZ küzd, milyen további teendői lennének a kormányzatnak a választójoggal összefüggésben. Sallai Ilona kifejtette: „Nagyon sok tennivaló lenne. Először is könnyen érthetőségi ellenőrökre lenne szükség, akik biztosítanák, hogy a választásokkal kapcsolatos információk mindenki számára érthető formában legyenek megfogalmazva. Továbbá tapasztalati szakértőkre lenne szükség a kormányhivatalokban. Valamint folyamatosan dolgozni kellene azon, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyeket is minél jobban bevonják a közéletbe – erre pedig az egyik legjobb és legfőbb eszköz a könnyen érthető kommunikáció.”
Miközben ezek a mondatok elhangzottak, a nézőtéren egyre több zöld – vagyis az egyetértés kifejező – kártya lendült a magasba. A közönség így jelezte, hogy egyetért mindazzal, amit az ÉFOÉSZ önérvényesítője mond.
Az ÉFOÉSZ állásfoglalása szerint a választójog minden magyar állampolgárt megillet, beleértve a fogyatékossággal élő személyeket is. Azonban ezzel nem mindenki ért egyet. Facebook oldalunkon számos hozzászólást kaptunk az elmúlt néhány hétben, melyekre ezúton reagálunk.
Az alábbiakban, azokat a kommentek, vagy kommentekből származó részleteket emeljük ki, amelyek észrevételünk szerint a gyakran felmerülő kérdések, felvetések körébe tartoznak.
„A mindennapi életben is saját rossz döntéseiktől kell védeni őket. Naivak, becsaphatók.”
Életünk során mindannyian számtalan különféle döntést hozunk, melyek között vannak jók és rosszak. A választójoggal rendelkező, nem fogyatékossággal élő állampolgárokat sem óvja meg senki a saját döntéseiktől, illetve senki nem vizsgálja felül, hogy döntéseiket racionális vagy érzelmi alapon hozzák-e meg. Választások esetén sem beszélhetünk objektív értelemben jó vagy rossz döntésekről – mindannyian az induló pártok és képviselőjelöltek közül, egy meghatározott listából választunk.
„Egy értelmi fogyatékost, még enyhébb esetben is könnyű befolyásolni. Így a választások tisztasága lenne megkérdőjelezhető.”
A választási kampányok arról szólnak, hogy a politikusok és pártok megpróbálják meggyőzni a választókat arról, hogy érdemes rájuk szavazni. A politikai meggyőzés egyik legfőbb eszköze a befolyásolás. Az értelmi fogyatékossággal élő személyek pont ugyanannyira befolyásolhatók, mint a nem érintettek. A választási csalások megelőzésének pedig nem lehet legitim módja az, hogy elvesszük egyes állampolgárok választójogát, ezzel őket büntetve, nem pedig azokat, akik csalást követnek el.
„Ha gondnokság alatt van, már a szó is jelzi, hogy gondoskodnak róla, nem önálló, tehát a gondnok szavazna. Nem kell változás, ez így jó sajnos, nem tudna jól szavazni.”
A hazai jogi szabályozás szerint mindenki csakis önállóan gyakorolhatja választójogát. Az érintett gondnoka nem szavazhat az érintett helyett, erre nincsen jogi lehetősége.
„18 év alatt sem lehet szavazni, nem látom a problémát.”
Az ÉFOÉSZ nem ért egyet azzal a szemléttel, hogy a felnőtt értelmi fogyatékossággal élő embereket gyermekként kezeljünk. Sem a mindennapokban, sem jogi szempontból. Azért probléma, ha kizárjuk őket a választójogból, mert a fogyatékossággal élők egy olyan csoport, akik hagyományosan kiszorulnak a társadalmi élet számos területéről: sokan nem találnak munkahelyet, nem részesülnek megfelelő oktatásban, vagy nem hozhatnak önálló döntéseket a saját életükről. Ha a szavazásból, vagyis a közös ügyeinkről szóló döntésekből is kizárjuk őket, azzal azt üzenjünk, hogy nem számít a véleményük, és nem tekintjük őket a társadalmunk teljes értékű tagjának. Hiszen akinek nincs választójoga, annak nincs beleszólása a közösség ügyeibe.
„Ha értelmi fogyatékos, akkor gyakorlatilag semmit nem fog fel, se segítséget se propagandát.”
Ez nem igaz. Az értelmi fogyatékossággal élő személyek nem alkotnak homogén csoportot; a fogyatékosság jellege és mértéke is nagyon eltérő lehet személyenként. Ugyanakkor – épp a megértés megkönnyítése érdekében – nagyon fontosnak tartjuk, hogy mind a választási eljárásra vonatkozó dokumentumok, mind pedig a pártok programjai a könnyen érthető kommunikáció módszerének megfelelően készüljenek.
„Fogyatékos, tehát nem is tudja mi az a politika.”
Mint már említettük, az értelmi fogyatékossággal élő személyek nem alkotnak homogén csoportot. Mind az érintettek, mind a többségi társadalom tagjai közt is van, akit érdekel a politika és van, akit egyáltalán nem. A választójog olyan alapjog, amely érdeklődésre való tekintet nélkül mindenkit meg kell, hogy illessen.
„Ez ugyanúgy csalás, mint a külföldi magyarok autóbuszos beutaztatása, és előzetesen a tömeges bejelentése a magánházakba!”
A választójog alapjog, így választójoggal felruházni egy magyar állampolgárt nem csalás. Amennyiben valaki a saját nevében ad le szavazatot, nem csal, hanem jogot gyakorol. Azonban, ami a határon túli magyarokat illeti, rájuk valóban más szabályozás vonatkozik: akik magyarországi lakcímmel nem rendelkeznek, kérhetik felvételüket a választói névjegyzékbe, attól függetlenül, hogy értelmi fogyatékossággal élnek-e vagy sem. A magyar bíróságok nem hoznak döntést az ő cselekvőképességükről és választójogukról, így az olyan korlátozások, amelyek egy Magyarországon élő értelmi fogyatékossággal élő személyt érnének, őket nem érintik. Álláspontunk szerint ez egy jogilag nem megindokolható döntés, amelyet felül kell vizsgálni.
„Valószínűleg nem volt véletlen a bírósági döntés.”
Tapasztalatunk szerint az eljárás során a műveltséggel és tájékozottsággal kapcsolatos kérdéseket tesznek fel, például arra kérik a vizsgált személyt, hogy soroljon fel négy-öt minisztert. A nem érintett választópolgárokon senki nem kéri számon politikai ismereteiket.
Visszakapják választójogukat a gondnokság alatt álló emberek Németországban!
A cikk könnyen érthető változatát ide kattintva lehet elolvasni.
Egyre több európai országban zajlanak pozitív változások, amelyeknek köszönhetően számos értelmi fogyatékossággal élő ember kapja vissza a választójogát. Ilyen Spanyolország is, ahol 2018-ban jelentették be: hamarosan közel 100 ezer gondnokság alatt álló személy vehet részt újból a választásokon. Szintén megváltoztatja vonatkozó jogszabályait Dánia, ahol a gondnokság alatt álló emberek egy része ismét szavazhat majd. Franciaország hasonlóképpen elkötelezte magát amellett, hogy lehetővé tegye a szavazást minden értelmi fogyatékossággal élő állampolgárra számára. Beleértve azt a több, mint 300 ezer teljes gondnokság alatt álló embert is, akiknek erre eddig nem volt lehetőségük.
Ebbe a folyamatba kapcsolódott be most Németország is, hiszen a Szövetségi Alkotmánybíróság nemrég alkotmányellenesnek nyilvánította a teljes gondnokság alatt álló emberek kizárását a választójogból. Ennek nyomán a következő szövetségi választásokon minden értelmi fogyatékossággal élő ember leadhatja a voksát. Köztük 85 ezer olyan személy is, akiket a német jogszabályok alapján korábban megfosztottak szavazati joguktól.
Az Európai Unió országaiban eltérő módon szabályozzák a gondnokság alatt álló személyek választójogát. Jelenleg 10 uniós tagállamban van választójoguk az gondnokság alatt álló értelmi fogyatékossággal élő embereknek, 11-ben a bíróság vagy a gondnok dönt róla, 6 államban pedig a gondnokság alá helyezéssel automatikusan elvesztik ezt a jogot az érintettek (forrás: az Inclusion Europe adatgyűjtése).
Magyarország azok közé az országok közé tartozik, amelyekben a bíróság egyéni döntést hoz minden gondnokság alá helyezett ember esetében. Hazánkban azonban a gondnokság alatt álló személyek nagy része (az OBH legfrissebb adatai szerint 55 ezerből 49 ezer fő) így sem szavazhat, mert a bíróság kizárta őket a választójog gyakorlásából. Ők a közelgő európai parlamenti választásokon sem vehetnek részt, pedig közülük is sokan érdeklődnek a politika iránt. Alig várják a pillanatot, hogy elmehessenek szavazni és ezáltal beleszólhassanak az ország sorsának alakulásába és közös döntéseinkbe.
Bercse László önérvényesítő, az ÉFOÉSZ társelnöke nemrég egy interjúban elmondta: „Számomra nagyon fontos, hogy szavazzak az európai választásokon. Nekem számít az, hogy ki fog engem képviselni az Európai Parlamentben. Szeretném, ha az Európai Parlament olyan döntéseket hozna, amik nekem és más fogyatékossággal élő embereknek is jók.”
![\"\"](\"https://efoesz.hu/wp-content/uploads/2021/05/Fekvo-borito-1024x768.jpg\")
![\"\"](\"https://efoesz.hu/wp-content/uploads/2021/05/Balint-300x169.jpg\")
![\"\"](\"https://efoesz.hu/wp-content/uploads/2021/05/Screenshot-8-300x169.png\")
