Beszélgess velünk az Önálló Életvitel Európai Napján!
Az ÉFOÉSZ online önérvényesítő konferenciát tart az Önálló Életvitel Európai Napja alkalmából.
Tudnivalók a konferenciáról A konferencia időpontja: 2025. május 5., hétfő, 15 órától 17 óráig. Helyszíne: Online, Zoom felületen. A csatlakozáshoz szükséges linket e-mail-ben küldjük azoknak, akik regisztráltak.
Regisztrálj és vegyél részt a konferencián! Regisztráció: Kattints erre a linkre és regisztrálj április 28. hétfőig! Ha csoportként vesztek részt, akkor is kérünk titeket, hogy egyenként regisztráljatok!
A jó támogatásról és a személyi asszisztenciáról beszélgetünk A konferencián arról beszélünk, ki és hogyan támogathatja a fogyatékossággal élő embereket, hogy önállóan tudjanak élni. Beszélünk a személyi asszisztenciáról is. A személyi asszisztencia egy támogató szolgáltatás. Azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő ember támogatást vesz igénybe a mindennapi tevékenységekhez. A támogatást igénybe vevő, fogyatékossággal élő ember dönti el, hogy ki, miben és hogyan támogassa őt.
Az Önálló Életvitel Európai Napja Az Európai Önálló Életviteli Hálózat (ENIL) tagjai minden évben, május 5-én ünneplik az Önálló Életvitel Európai Napját. Szeretnénk felhívni figyelmet arra, hogy a fogyatékossággal élő emberek számára is fontos az önálló életvitel. El szeretnénk mondani, hogy milyen támogatásra van szükségük a fogyatékossággal élő embereknek az önálló életviteléhez.
Bercse László, az ÉFOÉSZ társelnöke Brüsszelben járt, szeptember 23-25. között. Két eseményen is beszélt az önálló életvitel és a befogadás támogatásáról, valamint az önérvényesítők vezető szerepéről. Beszámolt idén indult nemzetközi programunkról, a JUDY projektről is.
Az Európai Önálló Életviteli Hálózat (ENIL) 11. alkalommal szervezte meg Freedom Drive nevű eseménysorozatát. Az eseményt Brüsszelben rendezték, szeptember 23-25. között. A program részét képezték szakmai beszélgetések, döntéshozókkal történő egyeztetések és egy nagyszabású felvonulás.
Idén Bercse László, az ÉFOÉSZ társelnöke is előadást tartott az egyik műhelymunkában, amelynek címe ez volt: Mit tehet az Európai Unió az önálló életvitel javítása érdekében hazámban? A beszélgetésen részt vett Markus Schefer is, aki az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága egyik tagja. Bercse László egyebek mellett elmondta:
Jó támogatásra van szükségünk intézmények helyett! Ezért több támogató szolgáltatás kell, hogy mindenki megkapja a megfelelő támogatást.
A szolgáltatásoknak az önálló életvitelt és a közösségbe való befogadást kell erősíteniük.
A támogatott lakhatások ne kicsi intézményekként működjenek! A lakók döntsenek az életükről, pénzügyeikről és napirendjükről.
Akkor tudunk önállóan élni, ha dönthetünk a saját életünkről. Ezért a gondnokság helyett a támogatott döntéshozatalt kell elterjeszteni és népszerűsíteni.
Ugyanezen a héten zajlott az Inclusion Europe tagszervezeteinek találkozója. Bercse László, a szervezet alelnökeként beszámolt egy friss felmérés eredményeiről. A felmérésben arról kérdezték az Inclusion Europe tagjait, hogy vannak-e önérvényesítők a szervezetek vezetőségeiben. Ha pedig vannak önérvényesítő döntéshozók a szervezetekben, milyen támogatást kapnak a munkájukhoz? A felmérésből kiderült:
Az önérvényesítő döntéshozóknak szükségük van vezetői készségekre és megfelelő támogatásra.
Szükség van könnyen érthető információra és elegendő időre, hogy az önérvényesítők elmondják, amit akarnak és magyarázatot kérjenek, ha valamit nem értenek.
A kollégáknak is befogadónak kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy alkalmazkodniuk kell az önérvényesítők igényeihez és figyelembe kell venniük az önérvényesítők véleményét.
Előfordulhat, hogy meg kell változtatni a szervezetek szabályzatait, ahhoz, hogy az önérvényesítők vezető szerepet tölthessenek be.
Az eseményeken László beszámolt a JUDY projektről is, amelyben az Inclusion International és az Inclusion Europe vezetésével dolgozunk. A projekt célja, hogy a fogyatékossággal élő emberek kiköltözzenek az intézményekből és önállóan tudjanak élni a helyi közösségekben. Azon dolgozunk, hogy az önérvényesítők javaslatait eljuttassuk a döntéshozókhoz. Támogatjuk az önérvényesítőket, hogy részt vegyenek a projekt vezetésében, megtanulják jogaikat és felszólaljanak a saját érdekeikért.
Az Európai Önálló Életviteli Hálózat (ENIL) minden év május 5-én ünnepli az Önálló Életvitel Napját. Az ÉFOÉSZ idén egy rendhagyó könyvbemutatóval csatlakozott az eseményhez. Az Önálló Élet című kötet a maga nemében hiánypótló alkotás a hazai piacon. Nem pusztán értelmi fogyatékos személyeket érintő kérdésekről szól, de a szerzők maguk is fogyatékossággal élő önérvényesítők. A „semmit rólunk nélkülünk” elv szellemében minden fejezet egy-egy személyes tapasztalat is egyben, így az olvasók első kézből tájékozódhatnak az értelmi fogyatékossággal élő személyeket érintő legfontosabb dilemmákról.
Önérvényesítőnek egyébként olyan személyt nevezünk, aki értelmi fogyatékosként a saját és társai érdekeit képviseli, tevékenységével azon munkálkodik, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyek életminőségét javítsa. A most megjelent alkotásban 15 önérvényesítő vetette papírra gondolatait könnyen érthető formában. Oktatás, munka, támogatott lakhatás, párkapcsolat, könnyen érthető kommunikáció, jó és rossz segítség, illetve állampolgárság. Ilyen, a mindennapi életünket alapvetően meghatározó témák kerültek terítékre.
Egy könyv mindenkinek
A könyv célközönsége ennek köszönhetően különösen széles. Hasonló területen tevékenykedő szakemberek, egyetemi hallgatók, családtagok, a témával ismerkedők és – a könnyen érthető kommunikációnak köszönhetően – értelmi fogyatékossággal élő személyek egyaránt értékes gondolatokra bukkanhatnak benne. Ugyanakkor politikai döntéshozóknak is ajánlható, hiszen minden fejezet hasznos tanácsokat, az érintett csoport által megfogalmazott gyakorlati javaslatokat is tartalmaz. A kötet nem titkolt célja a felvázolt témákról való, széleskörű diskurzusindítás, melyet a május ötödikén megtartott könyvbemutató során is igyekeztünk hangsúlyozni.
Az online beszélgetésen a szerzők mellett főként az ország különböző pontjain élő önérvényesítők, illetve családtagok vettek részt. Az esemény interaktív jellege lehetővé tette, hogy mindenki megossza a saját gondolatait, kiegészítve ezzel a könyvben olvasottakat. Különösen örömteli volt látni, hogy számos ember élt a véleménynyilvánítás lehetőségével, így a másfél órás keretidő gyorsan elszaladt. Mindez persze nem csoda, a könyvben olyan témák vetődnek fel, melyekről a nem sérült emberek körében is élénk viták zajlanak.
A hét fejezetet elsőként az adott téma szerzőihez intézett kérdésekkel indítottuk, majd a többi résztvevőt is bevonva, együttesen alakítottuk ki a konklúziót. Visszatérő igényként fogalmazódott meg például az értelmi fogyatékossággal élők és a nem sérült emberek közti társadalmi szegregáció, több frontot érintő felszámolása. Ennek jegyében többek közt a lakhatás, a munkavállalás, a kommunikáció és mindenekelőtt az oktatási rendszer reformjára is szükség van.
Az empátia csírája – Oktatás
Ez utóbbi témáról Aranyos Dávidot és édesanyját, Baráth Katalint kérdeztük. Dávid a budapesti önérvényesítő csoport tagja, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség sportolója. Általános iskolai tanulmányait integrált oktatási környezetben kezdte el, majd a sorozatos nehézségek után intézményt váltott és egy inkluzív oktatást megvalósító iskolában fejezte be a nyolcadik osztályt. A két oktatási forma közti különbség az, hogy amíg az integrált környezetben be akarják olvasztani az iskola meglévő struktúrájába az egyéneket, addig az inkluzív környezetben az intézmény szervezeti kerete, nevelési terve eleve a tanulók sajátos feltételei köré épül, így biztosítva az egyéni fejlődést.
Egy ilyen iskolában – kezdi Dávid édesanyja – folyamatosan az önállóságra ösztönzik a gyerekeket. „Szép lassan, az alapjaitól, például a cipőfűzéstől kezdik, és onnan egyre komplexebb dolgokat sajátítanak el, így megtanítják őket főzni, vásárolni, a pénzhasználatra, levél megírására, csekkfeladásra.” Arra a kérdésre, hogy miért jó, ha értelmi fogyatékossággal élők együtt tudnak tanulni nem fogyatékosokkal, Bálint anyukája azt felelte: „Ha az együtt töltött idő után kialakul az empátia, akkor nagy mértékben tudják egymást inspirálni, mert az ép gyereknek jó, hogy tudja segíteni a társát, a fogyatékossággal élőnek pedig hasznos, hogy ott a segítség.”
„Végtére is mind a két fél nyer belőle, hiszen együtt tudnak leküzdeni egy helyzetet, ami után hosszú távon kialakul az elfogadás. Elfogadó felnőttekhez pedig már gyerekkorban el kell kezdeni az érzékenyítést.”
„Mi is dolgozni akarunk” – Munkavállalás
Hasonló elvek mentén kéne kialakítani a munkavállalás feltételeit is. Erről Sövény Tamás, az ÉFOÉSZ budapesti önérvényesítő csoportjának tagja beszélt, aki a fővárosi Nem Adom Fel Kávézóban dolgozik. Budapest első, fogyatékosággal élő emberek által alapított vendéglátóhelye az inkluzív gondolkodásmódot ülteti át a munkakörnyezet világába. Tamás szintén múltbeli, negatív tapasztalatai után váltott munkahelyet. „Fontos, hogy több olyan munkahely jöjjön létre, ahol támogatják a megváltozott munkaképességűeket. – mondta Tamás, majd hozzátette:
„Mi is szeretünk dolgozni. Mi is el tudjuk látni a feladatunkat. Akkor is, ha ehhez néha segítségre van szükségünk.”
A türelem és az empátia kardinális jelentőséggel bír, a résztvevők közül többen is hangsúlyozták, hogy sajnos sok helyen nincsenek felkészülve az emberek arra, hogy egy értelmi fogyatékos személlyekkel dolgozzanak. Továbbra is gyakori eset, ha valakit atrocitás ér azért, mert nem képes olyan gyorsasággal ellátni egy feladatot, mint nem sérült munkatársai.
Az ideális otthon – Lakhatás
Szintén sarkalatos pont a lakhatás kérdése, melyről három Veszprémben élő önérvényesítő, Kalányos György, Iván Zoltán és Lózsi József beszélt. Ők alapvetően két lakhatási formát különböztettek meg egymástól. Az intézményit és a támogatott lakhatási (TL) konstrukciót. Elmondásuk alapján az intézményben majdnem kétszáz ember élt, egy szobán pedig átlagosan hatan osztoztak. „Szigorú házirend volt. Azt kellett csinálni, amit a gondozók mondtak. Nem dönthettünk semmiben.” Ezzel szemben a támogatott lakhatásban mindenkinek külön hálószobája van, ám ez eleinte annyira szokatlan volt számukra, hogy jó darabig egy szobában aludtak. Közel egy év kellett ahhoz, hogy mindenki hozzászokjon az új állapotokhoz. „A TL azt jelenti, hogy szinte önállan élünk, éppen annyi segítséget kapunk, amennyit kérünk a segítőnktől, annál nem többet. Mi döntünk a mindennapi életünkről, például, hogy hova akarunk menni munka után, mit akarunk csinálni vagy mit szeretnénk étkezni.”
Az állandó tabu – A párkapcsolat
Itthon különösen alulreprezentált téma a fogyatékossággal élő emberek párkapcsolati helyzete, éppen ezért volt igazán érdekes két budapesti önérvényesítő beszámolója. Harmath Lilla és Pataricza Sándor tíz éve képeznek egy párt, nyolc éve pedig egy háztartásban is élnek Lilla édesanyjánál. Mindketten fontosnak tartják, hogy azok a személyek, akik hozzájuk hasonlóan párkapcsolatban vannak, ne legyenek gondokság alatt, máskülönben nem tudnak összeházasodni. Szerencsésnek tartják magukat, mert mindkettőjük családja támogatja őket, azonban úgy látják számos sorstársuk rosszabb helyzetben van.
Jópáran túlféltik a gyerekeiket vagy egyenesen tiltják, hogy párt találjanak, ez pedig teljes mértékben ellehetetleníti a párkeresést.
„Más fogyatékossággal élő embereket is segíteni kellene, hogy önállóak legyenek és találjanak párt maguknak. Ebben nagyon fontos a család segítsége.” Más résztvevők szerint egyéb területeken is lehetne még fejlődni: „Olyan alkalmakra, olyan platformokra lenne szükség, ahol több lehetőségünk lenne ismerkedni.”
A túlféltés nem segítség – Jó és rossz segítség
A túlféltés nem csak a párkapcsolatot, de a szabad döntéshozatal bármely aspektusát befolyásolhatja. Bacskay Adrienn és Molnár Éva a budapesti önérvényesítő csoportjának tagjai, akik a következőképp foglalták össze a helyes segítségnyújtást. „Egy jó segítő a háttérben marad, a támogatott személy szükségleteit tartja szem előtt és ha arról van szó, engedi hibázni.”
Szó esett arról is, hogy nem csak az intézmények lakóit korlátozhatják a szabad döntéshozatalban, Akik a saját családjukban élnek, szintén hátrányba kerülhetnek, ha a szülők túlságosan óvják és féltik fogyatékossággal élő gyermeküket. Éppen ezért fontos kiemelni, „hogy a szülőknek is több lehetőséget kell biztosítani továbbképzésekre, hogy megtanulják hogyan segítsék jól a gyermeküket, és felkészítsék őket a szülők halála utáni önálló életre.
Eszköz a megértéshez – Könnyen érthető kommunikáció
A beszélgetés során a könnyen érthető kommunikációra (KÉK) is kitértünk. Cziráki Zsolt, önérvényesítő participatív oktatóként ezt a módszert tanítja a Szegedi Tudományegyetemen. Arra a kérdésre, hogy miért jó ez az oktatási forma a következőt felelte:
„Ilyen módon nem csak a munkájuk, de már a tanulmányaik során találkozhatnak a hallgatók értelmi sérült emberekkel.”
„Megismernek minket, gyakorolják, hogy miként kommunikáljanak velünk… A KÉK egy olyan módszer, amivel nem mondunk le az értelmi sérült emberről. Eszközt és módszert ad az emberek kezébe.” Ennek a kommunikációs formának egy gyakorlati hasznát is kiemelte. Elmondása szerint párja, Erzsi könnyen érthető szakácskönyv segítségével tanult meg elkészíteni bizonyos ételeket.
Az egyenlőség megteremtése – Állampolgárság
A beszélgetést az állampolgárság feltételeiről való diskurzus zárta. Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnöke kifejtette, hogy önálló életről beszélni addig nem lehet, amíg nem biztosítjuk valakinek a szabad döntéshozatalt. Egy szabad ember folyamatosan döntéseket hoz, nem csak a magánéletben, de a közéletben is. Éppen ezért az értelmi fogyatékossággal élő személyeket is meg kéne illesse a választójog, hiszen ez az állampolgárság egyik legalapvetőbb eleme. Bercse László, Az ÉFOÉSZ társelnöke és az Európai Önérvényesítő Platform (EPSA) vezetője a következőképp foglalta össze az állampolgárság kérdését: „Állampolgár az, aki az ország lakosa. Állampolgár az, aki elintézheti a hivatalos ügyeit és beleszólhat az ország életébe. Akit ugyanolyan jogok illetnek meg, mint az ország többi lakóját. Sajnos az értelmi fogyatékossággal élő embereket sokan nem tartják másokkal egyenlő állampolgároknak.”
Nagy örömünkre szolgált, hogy a könyvbemutató kapcsán ilyen sokan osztották meg személyes tapasztalataikat, javaslataikat, ezzel is elősegítve a közös diskurzust. Az esemény számos tanulsággal szolgált, miközben új kérdéseket is felvetett. Bízunk benne, hogy a közeljövőben ismét összegyűlhetünk és még többen csatlakoznak a vizsgált kérdésekről való eszmecseréhez. Addig is, ha kíváncsiak vagytok az Önálló Életvitel című kötetre, annak digitális változatát a következő linken érhetitek el: Önálló Életvitel
Az Önálló Életvitel Európai Hálózata (ENIL) a mai napon adta ki a legfrissebb tanulmányát[1], melyben azt vizsgálta, hogyan használják fel a tagállamok az Európai Befektetési és Struktúrális Alaptól szármázó forrásaikat arra, hogy unió szerte fenntartsák a fogyatékossággal élő személyek szegregációját. A tanulmány megjelenését megelőzően a következő felhívást intézték az uniós tagállami kormányok felé.
Kattintson a képre!
A nagy létszámú intézmények ideje lejárt![2] A fogyatékossággal élő személyek világnapján az Önálló Életvitel Európai Hálózata (ENIL) sajtóközleményben fordult az európai államok kormányaihoz. Arra szólították fel őket, hogy ne húzzák tovább a nagy létszámú intézmények kitagolásának folyamatát, és tegyék elsődlegessé a fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelének biztosítását és az érintettek közösségbe való befogadását. Az európai fogyatékossággal élő személyek szegregációjának fenntartása helyett a közpénzeket – valamint különösen az uniós alapokat-, személyi segítő hálózat kialakítására, támogatott lakhatás biztosítására, az érintett családok megtámogatására és mindenki által igénybevehető közszolgáltatások működtetésére fordítsák.
A koronavírus-járvány újabb bizonyítékul szolgált arra, hogy a különböző méretű és elnevezésű intézmények miért alkalmatlanok arra, hogy az emberek lakhatását biztosítsák. A Disability Rights Monitor koronavírus-járvánnyal kapcsolatos kérdőíve kitöltőinek 83%-a azt mondta, hogy az országa kormánya egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan hozott intézkedéseket az intézményekben élő fogyatékossággal élő személyek életének, egészségének és biztonságának védelme érdekében. A válaszadók 70%-a úgy nyilatkozott, hogy nem hagyhatták el az intézményt, így az intézménybe bezárva, elszigetelten töltötték az első hullám időszakát, mindeközben 84%-uk egyáltalán nem fogadhatott látogatókat. Az intézményekben történt halálesetek az össz koronavírus okozta halálozások 19-72 %-át tették ki.
Az ENIL első önálló életvitellel kapcsolatos felmérése azt mutatja, hogy bár a 42 európai országból 17-nek van kitagolási stratégiája, abból a fogyatékossággal élő személyek szerint 8 nem megfelelő és 6 fejlesztésre szorul. A 42 országból 22 ország fogyatékossággal élő állampolgárai tisztában vannak azzal, hogy az unós alapokat arra használják fel, hogy felújítsák a már meglévő intézményeket vagy új szegregált szolgáltatásokat vagy intézményeket alakítsanak ki. Azt mondják, hogy a változáshoz idő kell, de számos fogyatékossággal élő személy számára a helyzet csak rosszabbra fordult.
Az ENIL azért fogott össze két portugál európai parlamenti képviselővel – Marisa Matiassal and José Gusmãoval (GUE/NGL) -, hogy ösztönözze az Európai Bizottságot arra, hogy eleget tegyen a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény szerinti kötelezettségeinek, és tiltsa be, valamint szankcionálja az elkülönítésre épülő tagállami befektetéseket. Készítettek egy angol és portugál nyelven elérhető videót, amiben könnyen érthető módon elmagyarázzák, hogy emberi jogi jogsértést követ el az, aki az uniós alapokat arra használja fel, hogy fogyatékossággal élő személyeket kis vagy nagy létszámú intézménybe zárja. A céljuk az, hogy a fogyatékossággal élő személyek érdekvédelmi szervezetei, a civil szervezetek, és maga a társadalom is szélesebb körben felügyelje és monitorozza az uniós alapokból megvalósuló projekeket.
Ünnepeljük ezt a világnapot úgy, hogy megmondjuk a kormányainknak, hogy eddig és ne tovább! Lejárt az idő! A jelenlegi helyzet, vagyis a világjárvány fogyatékossággal élő személyekre gyakorolt hatása, az ENSZ bizottság által újonnan felállított kitagolással foglalkozó munkacsoport, valamint az intézményekre mint halálcsapdákra tekintő megnövekedett figyelem, kivételes lehetőséget teremtenek arra, hogy az önálló életvitelt mindenki számára elérhetővé tegyük! Használjuk ezt ki és tegyünk érte együtt!
“Olyan dolgokra is képesek vagyunk, amire nem is gondoltunk.”
A könnyen érthető beszámolótide kattintva tudod elolvasni.
Az ÉFOÉSZ 2016. óta részt vesz az ENIL (European Network on Independent Living, magyarul: Az Európai Önálló Életviteli Hálózat) Önálló Életvitel Európai Napja című kampányában.
Az ENIL egy nemzetközi szervezet, amely a fogyatékossággal élő emberek önálló életviteléért küzd. Az ENIL 2014 óta minden évben, május 5-én ünnepli az Önálló Életvitel Európai Napját. Ezen a napon különböző kampányok segítségével igyekszik felhívni a többségi társadalom és a döntéshozók figyelmét az önálló életvitel fontosságára. Az ÉFOÉSZ 2016-ban nyílt napot, majd 2017-ben nagysikerű Önérvényesítő Konferenciát tartott ezen a napon, amelyre az egész országból érkeztek résztvevők.
2018. május 4.pénteken ismét konferenciát tartottunk, amelyre az ország minden pontjáról érkeztek önérvényesítők, családtagok és segítők. A résztvevők száma az idei évben a százat is meghaladta. A szakmai találkozón önérvényesítők mutatták be és gondolkodtak közösen arról, hogy milyen támogatásra van szükségük az önálló élethez és a társadalmi befogadáshoz. Az önérvényesítők értelmileg akadályozott emberek, akik felszólalnak a saját és társaik érdekeiért. A tavalyi évhez hasonlóan, az eseménynek idén is az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara adott helyet.
Az eseményt Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnöke nyitotta meg. Elmondta, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek is a legjobbat akarják kihozni magukból, ugyanúgy, mint bárki más. A szakemberek feladata, hogy támogassák ebben az érintetteket és ne helyettük, hanem velük együtt dolgozzanak a közös célokért.
A konferencia a Mire van szükségünk az önálló élethez? címet kapta. Ennek megfelelően a program három olyan téma köré épült fel, amelyek elengedhetetlenek az önálló élet támogatásában és a társadalmi befogadás előmozdításában. Ezek a könnyen érthető kommunikáció, a támogatott lakhatás, valamint az inkluzív egyetemi oktatás és kutatás voltak.
A könnyen érthető kommunikáció az információk hozzáférhetővé tételének és így a mindennapi döntések támogatásának egy fontos eszköze az értelmi fogyatékossággal élő emberek életében. Erről beszélt Bercse László önérvényesítő, az ÉFOÉSZ társelnöke és Sallai Ilona önérvényesítő, az ÉFOÉSZ érdekvédelmi tanácsadója.
A támogatott lakhatás azt jelenti, hogy a fogyatékos személyek önállóan élnek, de ehhez megkapják a megfelelő, vagyis az egyén igényeihez igazodó támogatást. „A támogatott lakhatás sokkal jobb, mint az intézeti élet.”, mondták egybehangzóan Kalányos György, Iván Zoltán és Lózsi József önérvényesítők, a Veszprém Megyei ÉFOÉSZ tagjai. A három férfi 7 éve költözött nagylétszámú intézményből egy támogatott lakhatást nyújtó helyszínre.
Az inkluzív egyetemi oktatás és kutatás azt jelenti, hogy az érintett személyek-, kollégáikkal egyenrangú partnerként- oktatói és kutatói szerepben vesznek részt az egyetem munkájában. Az inkluzív egyetemi munka tapasztalatairól Cserti-Szauer Csilla, Futár András és Dr. Katona Vanda, az ELTE BGGyK munkatársai beszéltek a hallgatóságnak. András elmondta, hogy érintettként befogadásra lelt az egyetemen. Nap, mint nap fontos feladatokat kap, így folyamatosan motivált a szakmai és személyes fejlődésre. Kollégái szerint András jelenléte hozzájárul az oktatási módszerek fejlődéséhez és hitelességéhez, valamint a hallgatók jó szemléletének kialakításához. Közös munkájuk eredményeit jól bizonyítja, hogy 2017-ben az ELTE inkluzív oktató és kutató csapata fontos szakmai elismerésben részerült.
Az előadások után a résztvevők műhelymunkák keretében, közösen gondolkodtak a fenti témák fontosságáról, módszereiről és fejlesztési lehetőségeiről. A konferencia résztvevői rendkívül jó visszajelzéseket adtak a szervezőknek. Egyikük a következőket mondta: „Nagyon jó volt hallgatni az előadókat és beszélgetni velük. Megmutatták nekünk, hogy mire vagyunk képesek. Olyan dolgokra is képesek vagyunk, amire nem is gondoltunk. Ehhez kitartó munkára és egy kis támogatásra van szükségünk.”
Az eseményen készült fotókat ide kattintva lehet megtekinteni.
2017. május 5-én másodjára csatlakoztunk az ENIL (European Network on Independent Living, magyarul: Az Európai Önálló Életviteli Hálózat) Önálló Életvitel Európai Napja című kampányához. Az ENIL idei kampányának jelmondata angolul a következő volt: „Things I Can Do Thanks to Independent Living”. Mi ezt így fogalmaztuk meg magyarul: „Meg tudom tenni, mert önállóan élek!” A kampányhoz csatlakozó fogyatékossággal élő emberek videókat készítettek magukról, amiben azt mutatták meg, mit jelent számukra az önálló életvitel a mindennapokban.
Az ÉFOÉSZ is csatlakozott az ENIL kampányához. Összegyűjtöttük az elkészült videókat, majd a legjobban sikerült alkotásokat május 5-én, egy filmbemutatóval egybekötött önérvényesítő konferencián levetítettük. Az eseményen – melynek az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar adott helyet – összesen 80 fő önérvényesítő, családtag és segítő jelent meg az ország minden pontjáról. A konferenciát budapesti önérvényesítők és segítőik közösen rendezték, így az érintett személyek aktív résztvevői voltak az esemény szervezésének és lebonyolításának.
A konferenciát Gyene Piroska az ÉFOÉSZ elnöke nyitotta meg, aki elmondta, hogy a Szövetség munkájának – az elmúlt 36 évben folyamatosan – fontos része volt az önálló életvitel támogatása. Kiemelte azt is, hogy az önérvényesítőknek és az őket támogató személyeknek együtt kell cselekedniük, hogy a kitűzött célokat elérjék és a felmerülő problémákra megoldást találjanak.
Bercse László társelnök az önálló életvitel jelentéséről és fontosságáról beszélt. Számára az önálló életvitel azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő emberek önállóan tudnak élni, akkor is, ha ehhez segítségre van szükségük. Segíteni kell őket, hogy másokhoz hasonlóan és másokkal együtt tudjanak lakni, tanulni, dolgozni, sportolni és szórakozni. László tolmácsolta Senada Halilcevic, az EPSA (Az Önérvényesítők Európai Platformja) vezetőjének szavait is. Levelében Senada – aki élete nagy részét intézetben töltötte- a megfelelő segítség fontosságát hangsúlyozta. Azt üzente a magyar önérvényesítőknek:
„Folyamatosan a megfelelő támogatást kell keresnetek.
Követeljétek a lehető legjobb támogatást, mert ez segít abban, hogy önállóak legyetek.”
Sallai Ilona önérvényesítő és az ÉFOÉSZ érdekvédelmi tanácsadója az önérvényesítés gyakorlati oldalát mutatta be a saját munkáján keresztül. Elmondta, hogy számára az önérvényesítés azt jelenti, ki tud állni a saját és a társai érdekeiért. Hozzátette: „Szeretnénk megismerni a jogainkat és átadni ezt a tudást a társainknak, hogy együtt hatékonyan tudjunk fellépni a közös célokért!”
A beszédek után a legjobbnak ítélt 8 film bemutatása következett. A szervezőknek nem volt könnyű dolguk, hiszen összesen több, mint 60 film közül kellett választaniuk. Végül Aranyos Dávid (Budapest), Melcher Viktor (Kalocsa), Száva István (Szilvásvárad), Kánya Judit és Tisza Gyula (Miskolc), Mándy Csongor (Budapest), Rácz János (Bánhalma), Horváth Boldizsár és Horváthné Varga Katalin (Mérk). Hajdú János (Debrecen) munkái kerültek levetítésre. A program végén egy kerekasztal beszélgetésre került sor, amelynek résztvevői az előbb felsorolt önérvényesítők voltak.
Őket kérdeztük arról, mit jelent és miért fontos számukra az önálló életvitel. Száva István elmondta, hogy egy lakóotthonban lakik, ahol sok támogatást kap a segítőitől. Megköszönte nekik, hogy segítik az önállóságban és hozzátette:
„Amikor önállóak vagyunk, a lelkünkben érezzük, hogy vagyunk valakik.”
A Horváth házaspár – akik szintén egy lakóotthonban laknak – elmondta, hogy az önállóságukkal jó példát szeretnének mutatni más fogyatékossággal élő embereknek és bizonyítani a többség felé hogy ők is a társadalom fontos tagjai. Arra a kérdésre, hogy Magyarországon mi jelent akadályt az értelmi fogyatékos emberek önálló életvitelének megvalósulásában, a legtöbben a többségi társadalom hozzáállását, a nem elegendő lakhatási programot és az önálló döntések nem megfelelő támogatását emelték ki.
A beszélgetés meghívott szereplői és a konferencia más résztvevői is értékes gondolatokkal gazdagították a beszélgetést és hozzájárultak ahhoz, hogy egy hasznos és jó hangulatú délutánt töltsünk együtt. Köszönjük nekik!
A kampányban beérkezett videók elérhetőek a youtube csatornánkon.
Az Inclusion Europe angol nyelvű cikke rendezvényünkről itt olvasható.
Mutasd meg miben vagy önálló! – Készíts magadról videót az Önálló Életvitel Európai Napja alkalmából!
Az ENIL egy nemzetközi civil szervezet, amely a fogyatékossággal élő emberek egyenlő esélyeiért és az őket érő diszkrimináció ellen küzd. Az ENIL 2014 óta minden évben, május 5-én ünnepli az Önálló Életvitel Európai Napját. Ezen a napon különböző kampányok segítségével igyekszik felhívni a többségi társadalom és a döntéshozók figyelmét az önálló életvitel fontosságára. Ehhez várják fogyatékossággal élő emberek, segítők és más érdeklődők közreműködését is.
Az ENIL idei kampányának jelmondata angolul: „Things I Can Do Thanks to Independent Living”.
Mi ezt így fogalmaztuk meg magyarul: „Meg tudom tenni, mert önállóan élek!”
A szervezők arra kérik a kampányhoz csatlakozó fogyatékossággal élő embereket, hogy készítsenek magukról egy rövid (kb. 1 perc hosszúságú) videót. A videóban mutassák meg, hogyan élnek önállóan!
A kampányhoz Szövetségünk is csatlakozott, így a legjobban sikerült filmeket egy szakmai konferencia- és filmbemutató keretein belül fogjuk levetíteni, 2017. május 5-én Budapesten az ELTE BGGYK-n, 14.00-16.00 között, az A/19-es teremben. A bemutató egyben egy önérvényesítő találkozó is lesz, a filmek készítőivel és más önérvényesítőkkel beszélgetést szervezünk az elkészült művekről és az önálló életvitel fontosságáról.
A találkozón várunk önérvényesítőket, segítőket, szülőket és más érdeklődőket is.
A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
A videók beküldésének határideje: április 30!
Kérjük, hogy a részvételi szándékod április 22-ig jelezd nekünk a levai.eszter@efoesz.hu címen!
Ha további kérdésed van, keresd Lévai Esztert az alábbi elérhetőségeken: 06-1/411-1356 vagy levai.eszter@efoesz.hu
A European Network on Independent Living(röviden: ENIL magyarul: Az Önálló Életvitel Európai Hálózata) egy nemzetközi civil szervezet, amely az önálló életvitel témakörében fejti ki tevékenységét. A szolidaritás, a demokrácia, az önképviselet és az önmeghatározás fontosságát hirdetve küzd a fogyatékossággal élő személyek egyenlő esélyeiért és az őket érő diszkrimináció ellen.
Az ENIL 2014 óta minden évben május 5-én rendezi meg az Önálló Életvitel Napját. Ebben részt vehetnek a fogyatékossággal élő emberek, a témával foglalkozó szervezetek, szakemberek, valamint az önálló életvitel iránti törekvéseket támogató nem fogyatékos személyek is. Az idei kampányban bárki üzenhetett arról, hogy számára mit jelent az önálló életvitel.
Szövetségünk nyílt napot hirdetett és felhívást tett közzé az Önálló Életvitel Napja alkalmából és segített, hogy az üzenetek eljussanak kampányt folytató szervezethez. Az ÉFOÉSZ központi irodájában rendezett eseményen értelmi fogyatékossággal élő fiatal felnőttek és segítők, családtagjaik vettek részt. A vendégeket Bercse László, az ÉFOÉSZ érintett társelnöke köszöntötte. A program során elkészültek az üzenetek és azokkal együtt az elküldendő fotók, majd egy további játékos feladat, valamint egy, a témához kapcsolódó film levetítése következett.
A nyílt napon megjelentektől és a kampányban résztvevő más érintettektől többféle választ kaptunk arra kérdésre, hogy kinek mi jut eszébe az önálló életvitelről, illetve kinek mi fontos ezzel kapcsolatban. Volt aki, azokat a gyakorlati tevékenységeket tartotta fontosnak, amelyeket egyedül el tud végezni. Mások a vágyaikat írták le, vagyis az életük azon területeit, amiben nagyobb önállóságot szeretnének elérni.
Az itt megfogalmazott gondolatok alapján is látszik, hogy sok értelmi fogyatékossággal élő embertársunk el tudja látni ugyanazokat a mindennapi teendőket, amelyeket bárki más. Ezek a segítség nélkül, vagy kisebb-nagyobb segítséggel végzett tevékenységek az önálló életvitel megvalósulásának lépéseit jelentik.
A vágyakat tekintve szintén kiderül, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek az igényeik és szükségleteik tekintetében sem különböznek másoktól. A célok elérését tekintve azonban eltérnek a többségtől, ugyanis ez állapotukból és a környezet hiányosságaiból eredően számukra sokkal nehezebb.
A többségi társadalomnak, a mindenkori kormányzatnak, a segítő szervezeteknek és személyeknek, valamint az érintettek családjainak lehetőséget kell biztosítaniuk arra, hogy a fogyatékkal élő személyek megtegyék az önállóság felé vezető lépéseket és elérni kívánt céljaik felé haladhassanak.
Az értelmi fogyatékossággal élő személyek nem alkotnak homogén csoportot, az érintettek egyenként különböző készségekkel, képességekkel bírnak. Ezek megtartása és fejlesztése érdekében egyénre szabott segítségre van szükségük. Megfelelő támogatással pedig a társadalom egészének, valamint helyi közösségüknek is, mindenki mással egyenértékű tagjaiként tudnak működni.
A elkészült fotókért köszönet illeti a Down Alapítványt, a Hajlék Alapítványt, az AppArt Egyesületet, MáSzínházat, a Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Nappali Otthonát, valamint mindenkit, aki részt vett a kampányban.
A European Network on Independent Living (röviden: ENIL magyarul: Az Önálló Életvitel Európai Hálózata) egy nemzetközi civil szervezet, amely az önálló életvitel témakörében fejti ki tevékenységét. A szolidaritás, a demokrácia, az önképviselet és az önmeghatározás fontosságát hirdetve küzd a fogyatékossággal élő személyek egyenlő esélyeiért és az őket érő diszkrimináció ellen. Az ENIL 2014 óta minden évben május 5-én rendezi meg az Önálló Életvitel Napját. Ebben részt vehetnek a fogyatékossággal élő emberek, a témával foglalkozó szervezetek, szakemberek, valamint az önálló életvitel iránti törekvéseket támogató nem fogyatékos személyek is. Az idei kampányban bárki üzenhet arról, hogy számára mit jelent az önálló életvitel.
Az ÉFOÉSZ nyílt napot hirdet az Önálló Életvitel Napja alkalmából!
Gyere el az ÉFOÉSZ központi irodájába és írjuk meg közösen az üzeneted, majd egy fotót is csinálunk rólad!
Címünk: 1093 Lónyay u. 17. 1. emelet. 1. (11-es kapucsengő)
Időpont: május 3. kedd 13 és 15 óra között
Némi frissítő és rágcsálni való mellett oszd meg velünk a gondolataid, majd a délután zárásaként nézd meg velünk 15 órától a Carla új élete című filmet, amely kapcsolódik az önálló életvitel témájához!
A részvétel regisztrációhoz kötött, a helyszíni keretek miatt maximum 30 főt tudunk fogadni. Amennyiben szeretnének részt venni a programon, erre az e-mail címre (levai.eszter@efoesz.hu) várjuk visszajelzésüket a résztvevők számával!
Az ENIL egy nemzetközi szervezet.
Az ENIL egy mozaikszó.
A „European Network on Independent Living” angol szavak rövidítése.
Az ENIL magyarul az Önálló Életvitel Európai Hálózata.
Az ENIL a fogyatékossággal élő emberek önálló életvitelét segíti.
Az ENIL felhívja a nem fogyatékossággal élők figyelmét is
az önálló életvitel fontosságára.
Az ENIL 2014 óta minden évben május 5-én rendezi meg
az Önálló Életvitel Napját.
Ezen a napon
a fogyatékossággal élő emberek önálló életvitelét népszerűsítik.
Az idei kampányban bárki üzenhet arról,
hogy számára az önálló életvitel mit jelent és
hogy neki miért fontos.
A papírra írt üzenetekkel le lehet fotózkodni.
A fotót meg lehet osztani az interneten,
hogy mindenki lássa,
miért fontos az önálló életvitel.
A fotókat el lehet küldeni az ENIL-nek.
Az ENIL az összes fotót összegyűjti
és továbbítja az Európai Bizottságnak.
Az Európai Bizottság így látni fogja,
milyen sok embernek fontos az önálló életvitel.
Így szeretnék rávenni az Európai Bizottságot,
hogy segítse a fogyatékossággal élők önálló életvitelét.
Az ENIL kiválaszt néhány fotót és levetíti május 5-én, Brüsszelben.
Így még többen látni fogják a leírt üzeneteket.
Így még többen meg fogják érteni,
miért fontos az önálló életvitel.
Nyomtasd ki!
Írd rá a papírra,
hogy neked mit jelent az önálló életvitel.
Készíts fotót magadról,
az üzenettel a kezedben.
Ha szeretnéd, hogy a külföldi társaink is értsék, amit írtál,
írd rá angolul is az üzeneted a papírra.
Ehhez kérheted segítőid vagy családod segítségét.
Küldd el nekünk a czako.tibor@efoesz.hu e-mail címre.
![\"\"](\"https://efoesz.hu/wp-content/uploads/2021/05/Fekvo-borito-1024x768.jpg\")
![\"\"](\"https://efoesz.hu/wp-content/uploads/2021/05/Balint-300x169.jpg\")
![\"\"](\"https://efoesz.hu/wp-content/uploads/2021/05/Screenshot-8-300x169.png\")
