European Disability Forum (EDF)

Több, mint 600 fogyatékosságügyi aktivista találkozott az Európai Parlamentben

2023. május 23-án, ötödik alkalommal rendezték meg a Fogyatékossággal Élő Személyek Európai Parlamentje című konferenciát. Ennek keretében több, mint 600 fogyatékosságügyi aktivista találkozott az Európai Parlamentben, Brüsszelben. Az Unió minden pontjáról érkeztek fogyatékossággal élő személyek és segítők, hogy felszólaljanak az érintettek jogaiért. Az eseményen az ÉFOÉSZ munkatársai is részt vettek a magyar delegáció tagjaiként.

Mindenkinek meg kell adni a választójogot!

Az érdekvédők számos döntéshozó jelenlétében mondták el: a 2024-es európai parlamenti választásokra készülve fokozottan figyelembe kell venni a fogyatékossággal élő személyek jogait és szükségleteit. A nagy jelentőségű eseményt Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy minden fogyatékossággal élő személyt be kell vonni az uniós döntéshozatalba. Ehhez hozzátartozik, hogy mindenkinek meg kell adni a választójogot. Metsola ezenkívül bátorította a fogyatékossággal élő embereket, hogy minél többen induljanak a jövő évi választásokon. A nap folyamán felszólalt még az Európai Ombudsman, az Európai Bizottság illetékes biztosa, több tagállam miniszterei és európai parlamenti képviselők is.

Forrás: Európai Bizottság

Kerekesszékben ülő idősebb nő két fiatal gyermek kezét fogja.

Együtt az önálló életvitelért

Az előadások során elhangzott, hogy az Európai Bizottság 2023-ban kiad egy új iránymutatást a tagállamok számára. A dokumentum célja a fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelének és közösségbe való beilleszkedésének javítása lesz. Az iránymutatás létrejöttét 2021-ben jelentették be az európai fogyatékosságügyi stratégia egyik kiemelt kezdeményezéseként. Az önálló életvitel és az ehhez szükséges szolgáltatások kapcsán egy másik kiemelt kezdeményezés is szóba került: a Bizottság 2024-ig előterjeszti a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott kiváló szociális szolgáltatások keretrendszerét. Így kívánják javítani az érintett személyek számára nyújtott szolgáltatásokat, valamint növelni a munkahelyek vonzerejét ezen a területen.

A fogyatékossággal élő személyek is részt akarnak venni a választási folyamatban

Az esemény egyik legfontosabb pillanata az volt, amikor a résztvevők egyhangúlag elfogadták az Európai Fogyatékosságügyi Fórum (EDF) 2024-es európai parlamenti választásokra készült kiáltványát. A dokumentum a teljes európai fogyatékosságügyi mozgalom közös követelésén alapszik: a fogyatékossággal élő személyek is részt akarnak venni a választási folyamatban. Ehhez elengedhetetlen, hogy legyen joguk szavazni és jelöltként indulni. Fontos továbbá, hogy a szavazóhelyiségek és a kapcsolódó dokumentumok akadálymentesek legyenek. A teljes választási folyamatnak és a pártok programjainak is hozzáférhetőnek, vagyis érthetőnek kell lenniük a választók számára.

Az EDF tagjai a kiáltványban számos más követelést is megfogalmaztak. Többek között az alábbi lépésékre szólítják fel az EU vezetőit:

  • Biztosítsák, hogy minden fogyatékossággal élő személynek legyen joga szavazni és jelöltként indulni az európai parlamenti választásokon.
  • Dolgozzanak ki egy európai stratégiát az intézményi férőhely kiváltásra. Lépjenek fel a fogyatékossággal élő személyek szegregációja ellen. Támogassák az átmenetet az intézményekből az önálló életvitelbe és a közösségi alapú szolgáltatásokba.
  • Valósuljon meg az egész EU-ra kiterjedő fogyatékossági igazolvány, amely biztosítja a fogyatékossági státusz kölcsönös elismerését a tagállamokban.
  • Biztosítsák, hogy a fogyatékossággal élő személyek egyenlő hozzáféréssel rendelkezzenek a többségi oktatáshoz, képzéshez és foglalkoztatási lehetőségekhez.
  • Támogassák a fogyatékossággal élő személyek családjait. Különös tekintettel azokra, akik gondozási feladatokat látnak el. Biztosítsák, hogy a gondozási feladatokat ellátó családtagok ne kerüljenek hátrányos helyzetbe.
  • Támogassák, hogy a fogyatékossággal élő személyeket cselekvőképességüktől megfosztó gondnoksági rendszereket felváltsa a támogatott döntéshozatal. Ehhez biztosítsanak megfelelő forrásokat is.
  • Védjék a fogyatékossággal élő nők és lányok jogait. Nyilvánítsák bűncselekménnyé a fogyatékossággal élő személyek kényszersterilizálását.
  • Támogassák a fogyatékossággal élő ukránokat Ukrajnán belül és kívül is. Gondoskodjanak róla, hogy az EU hozzájárulása Ukrajna újjáépítéséhez egy befogadóbb országot eredményezzen a fogyatékossággal élő személyek számára.
  • Vezessenek be olyan jogszabályokat, amelyek garantálják, hogy a segítő eszközök és technológiák elérhetőek és megfizethetőek legyenek.
  • Jobban kell védeni a fogyatékossággal élő utasok jogait és akadálymentesíteni a közlekedést. Annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek ugyanolyan szabadon mozoghassanak az EU-n belül, mint bármely más uniós állampolgár.
Sallai Ilona és Bercse László

Semmit rólunk, nélkülünk!

Az ÉFOÉSZ-t Bercse László társelnök és Sallai Ilona érdekvédelmi tanácsadó képviselték a magyar delegációban. László számára a nap legfontosabb üzenete a politikai részvétel erősítéséhez kapcsolódott és így foglalta össze: „Több politikus is elmondta, hogy a fogyatékossággal élő emberek jelöltessék magukat és kerüljenek be az Európai Parlamentbe. Nekem ez tetszett a legjobban, mert így tud a leginkább megvalósulni a Semmit rólunk, nélkülünk! elv.” Ilona a fogyatékossággal élő nők jogairól hallott legszívesebben. Ezzel kapcsolatban elmondta: „Több felszólaló is beszélt a fogyatékossággal élő nők jogairól. Jó volt hallani, hogy sok országban dolgoznak az érintett nők érdekeiért. Bár még nagyon sok tenni való van ezen a területen, de örülök, hogy történnek jó lépések.”

Kapcsolódó dokumentumok:

Borítókép: European Disability Forum (EDF)

Hamarosan lezárul a myPart projekt

Hamarosan lezárul a myPart projekt

Decemberben zajlott a myPart Projekt második magyarországi fordulója, melynek során a korábban megkezdett közös munkát folytatták a résztvevők.

Az értelmi fogyatékossággal élő emberek politikai jogaik gyakorlása során súlyos hátrányokkal, korlátozásokkal szembesülnek, melynek egyik oka lehet a megfelelő és hozzáférhető anyagok hiánya. A 2019-ben, európai uniós országok együttműködésével indult myPart célja, hogy állampolgársági ismeretek, kompetenciák és készségek növelésével erősítse az érintett emberek aktív állampolgárságát és politikai részvételét. Az októberben, az Art+ Cinema-ban tartott első rendezvényen a projekt tervezett eredményeit mutatták be, míg a decemberben tartott második beszélgetés során már a készülő oktatási anyagokat is véleményezhették a résztvevők.

Az online találkozót Bíró Dániel vezette, aki a kulturális és oktatási projekteket szervező Laterna Magica ügyvezető igazgatója, míg az ÉFOÉSZ munkatársai szakmai szakértőként voltak jelen. A résztvevők először az oktatási anyagokhoz kapcsolódó kisfilmek aktuális változatát tekintették meg, majd megbeszélték az alkotásokban látható témákat és a filmek könnyen érthetőségének javítására is javaslatokat tettek. Emellett véleményezték az egyik készülő munkafüzetet is, mely a filmekhez hasonló módon a hátrányos megkülönböztetés témakörét járja körül. A projekt részeként könnyen érthető kiadványok is készülnek, melyek az Európai Unióról, annak különböző intézményeiről és az Európai Uniós értékekről, így például a szolidaritásról szólnak.

A most bemutatott anyagokról, a myPart projekt eredményiről a program lezárása után bővebb tájékoztatást is adunk.

Befogadó Európát akarunk

Befogadó Európát akarunk! – Így zajlott a Halljátok meg a hangunk! konferencia magyar beszélgetése

Az Európai Önérvényesítő Platform (EPSA) kétévente nemzetközi konferenciát szervez, hogy az európai országok önérvényesítői meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat, tanuljanak egymástól és felszólaljanak az értelmi sérült közösség érdekében. A kezdeményezés célja, hogy a beszélgetéssorozat visszatérőtanulságait, legfőbb javaslatait az EPSA összegyűjtse és az európai döntéshozók felé továbbítsa.  Mindezzel az önérvényesítők világos iránymutatást adhatnak arra nézve, hogyan lehetne jobbá tenni az értelmi fogyatékossággal élő személyek életét Európában.

Uton a befogadas fele

Úton a befogadás felé

Az Európai Bizottság valamint az intézményi ellátásról a közösségi ellátásra való áttéréssel foglalkozó európai szakértői csoport, az EEG „Towards Inclusion” (magyarul: „Úton a befogadás felé”) címen tartott konferenciát január 16-án, Brüsszelben. A konferencia apropója az volt, hogy az Európai Unió 10 éve kezdett egységesen és koordináltan fellépni az intézményi férőhelykiváltás ügyében. Az esemény célja tehát az elmúlt 10 évben elért eredmények értékelése volt. Czakó Tibor beszámolóját olvashatják.

A meghívott szakértők, intézményi ellátásról saját tapasztalattal rendelkező személyek, valamint az Európai Unió munkatársai, illetve magasrangú képviselői a következő kérdésekre kerestek válaszokat: Hogyan járult hozzá az EU az intézményi ellátásról a közösségi ellátásra való áttérés folyamatához? Milyen további lépésekre van szükség a következő 10 évben?

Vladimír Špidla, egykori uniós biztos, 2009-ben készített egy beszámolót, amelyben szakértői csoport volt segítéségre. A „Špidla-jelentés” néven ismertté vált dokumentum az intézményi ellátás problémáit és reformjának lehetőségeit fejtette ki. A munka nagy jelentőséggel bírt, hiszen ennek eredményeként elsőként születtek meg a témában konkrét ajánlások az Unió és a tagállamok számára. Ezzel megalapozták az egységes fellépést, az ehhez szükséges szakpolitikai intézkedéseket, valamint a formálisan is megalakuló szakértői csoport (EEG) létrejöttét.

Vladimír Špidla négy pontban foglalta össze javaslatait, amelyeket az elmúlt 10 évben folyamatosan hangoztatott, de még ma is relevánsak maradtak: 1. Tiszteletben kell tartani a szolgáltatások igénybe vevőinek emberi jogait; 2. Nem szabad több forrást invesztálni az intézményi struktúra fenntartásába; 3. Meg kell akadályozni, hogy újabb emberek kerüljenek intézetekbe; 4. Be kell zárni a jelenleg működő intézményeket és helyettük a helyi közösségekben, személyre szabott támogatást szükséges nyújtani az érintettek számára.

Ioannis Vardakastanis, az Európai Fogyatékosügyi Fórum (angolul: European Disability Forum, röviden: EDF) elnöke elmondta, hogy az intézményi férőhelykiváltás egy rendkívül fontos politikai téma. Az ebben a folyamatban tett lépések jól mutatják, hogyan viszonyulunk a társadalomból kirekesztett állampolgárokhoz. Hozzátette, hogy az elmúlt 10 évben fejlődést tapasztalhattunk meg, hiszen – legalábbis bizonyos országokban – kevesebb ember lakik intézményekben, a meglévő intézmények pedig valamivel jobb életkörülményeket biztosítanak. Viszont korántsem beszélhetünk fejlődésről, ha figyelembe vesszük, hogy az Unió területén jelenleg is egy millió ember lakik intézményekben, ennek a helyzetnek a megváltoztatására pedig sem erős stratégiai döntés, sem végleges határidő nem született az EU részéről.

Jan Šiška és Julie Beadle-Brown az intézményi ellátásról a közösségi ellátásra való áttérés folyamatát tanulmányozták 27 EU tagországban. A kutatásban hat különböző célcsoportot érintő ellátási formákat, azok változásait, illetve a folyamatot befolyásoló szakpolitikai intézkedéseket és terveket vizsgálták.  A célcsoportok a következők: (1) felnőtt, fogyatékossággal élő személyek; (2) felnőtt, mentális problémákkal élő személyek; (3) gyermekek (beleértve a fogyatékossággal élő gyermekeket), (4) kísérő nélkül érkező, vagy szüleiktől elválasztott bevándorló gyermekek; (5) hajléktalan személyek; (6) idősek.

A vizsgálat eredményeképpen kirajzolódik, hogy sok országban nagy valószínűséggel nem indulhatott volna el a kiváltás folyamata az uniós források nélkül. Szintén számos ország nem látja előre, hogyan folyatná a reformokat EU-s pénzeszközök nélkül. Több tagországban egy, adott uniós projektként tekintenek az intézményi férőhelykiváltásra, nem pedig átfogó tevékenységként. További nehézség, hogy számos államban a folyamatot leginkább külső elvárások hatására, nem pedig belső motiváció okán végzik.

A kutatás szerint Magyarország azok közé az országok közé tartozik, ahol a kapcsolódó szakpolitikák léteznek ugyan, de nem elég határozottak, ugyanis hiányoznak belőlük az egyértelmű célok és ellenőrző mechanizmusok. A vizsgálat szerint Magyarországon az intézményekben élők számát figyelembe véve

  • a gyermekek intézményeit tekintve egyáltalán nem történt változás;
  • a fogyatékossággal élő gyermekeket érintően kevés változás figyelhető meg;
  • a fogyatékossággal élő felnőtteket érintően szintén nem figyelhető meg előrelépés;
  • míg a felnőtt, mentális problémákkal élő személyek között egyenesen növekedett az intézményi ellátást igénybe vevők száma az elmúlt években.

Az Európai Bizottság munkatársai, Adriana Sukova és Katarina Ivanković-Knežević arról beszéltek, hogy bár sok országban történt előrelépés a kiváltás ügyében – nagyrészt az EU támogatásával –, még nagyon sok munkára lesz szükség a továbbiakban is, amíg elérjük a kívánt eredményeket. Hozzátették, hogy ehhez az Unió intézményeinek, a tagországoknak, valamint az érintett célcsoportokat képviselő szervezeteknek szorosan együtt kell működniük, hiszen önmagában egyik szereplő sem lesz képes megfelelően végrehajtani ezt a hatalmas feladatot.

Helena Dalli, egyenlőségi portfólióért felelős uniós biztos elmondta, „sajnos sokan még mindig azt gondolják, hogy az intézetek biztonságos helyek. Azt gondolják, hogy ezek megvédik a gyermekeket és a fogyatékossággal élő embereket, különös tekintettel az értelmi fogyatékossággal élő személyekre. De ez egyszerűen nem igaz.”

Dalli a beszédében megerősítette, hogy 2021-től új Európai Fogyatékosságügyi Stratégia lép életbe. Hozzátette, „az uniós pénzalapokon keresztül, a következő programozási időszakban nagyobb esélyünk van biztosítani, hogy minden arra szánt cent az önálló életvitel támogatására menjen el”. A pénzügyi támogatásokat az európai szemeszter ajánlásaihoz fogják kötni. Biztosítani fogják, hogy az uniós források az Európai Unió Alapjogi Chartájával, valamint az ENSZ Egyezménnyel összhangban kerüljenek felhasználásra; illetve, hogy minden tagállamnak legyen stratégiája a társadalmi befogadás erősítésére és a szegénység csökkentésére, amely foglalkozik az önálló életvitelre történő áttéréssel is.

Az előadók között volt Elisabeta Moldovan, az Európai Önérvényesítő Platform (angolul: European Platform of Self-Advocates, röviden: EPSA) egyik vezetője is. Elisabeta élete első 25 évét Románia különböző intézményeiben töltötte. A kiköltözése utáni időszakra visszaemlékezve megerősítette, hogy a társadalomba történő visszailleszkedéshez elengedhetetlenek a személyes kapcsolatok, valamint a közösség támogatása. „Először féltem, nem bíztam a körülöttem lévőkben és nem hittem magamban. Sokat tanultam és fejlődtem a barátaim és mások segítségével, akik hittek bennem és támogattak engem” – mondta.

A hallgatóság soraiból felszólalók közül többen megjegyezték, hogy az Uniónak erőteljesebb fellépést szükséges tanúsítania azokkal az országokkal szemben, akik nem tartják be az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezményét. Az egyezményt az Unió is ratifikálta, így annak betartását nemcsak az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó Bizottságának, hanem az EU-nak is monitoroznia kellene.

Ugyanígy elhangzott, hogy erőteljesebb monitorozásra van szükség az önálló életvitel támogatására és az intézményi férőhelykiváltási programokra költött uniós pénzek esetében is. Számos ország fordít ugyanis még mindig jelentős EU-s forrásokat az intézményi struktúra fenntartására, ahelyett, hogy a helyi közösségekben adnák meg a megfelelő támogatást az érintett személyeknek. Előfordul több tagországban az is, hogy a nemzeti kormányok kiváltás néven új, kisebb lakhatási szolgáltatásokat hoznak ugyan létre, de arra kevés figyelmet fordítanak, hogy ezek a szolgáltatások valóban a társadalomba történő visszailleszkedést és az önálló életvitelt erősítsék.

Az konferenciát szervező szakértői csoport (EEG) az esemény alkalmából nyilatkozatot tett közzé, amelyben – egyebek mellett – a következők biztosítását kérik az Unió illetékeseitől:

  • A tagállamok ne költhessenek EU-s forrásokat intézményekre. Ehelyett ezeket család-, és közösségi alapú támogatásokra kell fordítani.
  • Az EU-s forrásokat érintő reformok tervezésénél tevékenyen vonják be az érintett célcsoportokat.
  • Az intézményi férőhelykiváltás más, kapcsolódó fejlesztésekkel együtt valósuljon meg, például a lakhatás, vagy az oktatás területén.
Valasztojogot a fogyatekossaggal eloknek-parliament-EU

Választójogot a fogyatékossággal élőknek!

Az ÉFOÉSZ állásfoglalása szerint a választójog minden magyar állampolgárt megillet, beleértve a fogyatékossággal élő személyeket is. Azonban ezzel nem mindenki ért egyet. Facebook oldalunkon számos hozzászólást kaptunk az elmúlt néhány hétben, melyekre ezúton reagálunk.

Az alábbiakban, azokat a kommentek, vagy kommentekből származó részleteket emeljük ki, amelyek észrevételünk szerint a gyakran felmerülő kérdések, felvetések körébe tartoznak.

„A mindennapi életben is saját rossz döntéseiktől kell védeni őket. Naivak, becsaphatók.”

Életünk során mindannyian számtalan különféle döntést hozunk, melyek között vannak jók és rosszak. A választójoggal rendelkező, nem fogyatékossággal élő állampolgárokat sem óvja meg senki a saját döntéseiktől, illetve senki nem vizsgálja felül, hogy döntéseiket racionális vagy érzelmi alapon hozzák-e meg. Választások esetén sem beszélhetünk objektív értelemben jó vagy rossz döntésekről – mindannyian az induló pártok és képviselőjelöltek közül, egy meghatározott listából választunk.

„Egy értelmi fogyatékost, még enyhébb esetben is könnyű befolyásolni. Így a választások tisztasága lenne megkérdőjelezhető.”

A választási kampányok arról szólnak, hogy a politikusok és pártok megpróbálják meggyőzni a választókat arról, hogy érdemes rájuk szavazni. A politikai meggyőzés egyik legfőbb eszköze a befolyásolás. Az értelmi fogyatékossággal élő személyek pont ugyanannyira befolyásolhatók, mint a nem érintettek. A választási csalások megelőzésének pedig nem lehet legitim módja az, hogy elvesszük egyes állampolgárok választójogát, ezzel őket büntetve, nem pedig azokat, akik csalást követnek el.

„Ha gondnokság alatt van, már a szó is jelzi, hogy gondoskodnak róla, nem önálló, tehát a gondnok szavazna. Nem kell változás, ez így jó sajnos, nem tudna jól szavazni.”

A hazai jogi szabályozás szerint mindenki csakis önállóan gyakorolhatja választójogát. Az érintett gondnoka nem szavazhat az érintett helyett, erre nincsen jogi lehetősége.

„18 év alatt sem lehet szavazni, nem látom a problémát.”

Az ÉFOÉSZ nem ért egyet azzal a szemléttel, hogy a felnőtt értelmi fogyatékossággal élő embereket gyermekként kezeljünk. Sem a mindennapokban, sem jogi szempontból. Azért probléma, ha kizárjuk őket a választójogból, mert a fogyatékossággal élők egy olyan csoport, akik hagyományosan kiszorulnak a társadalmi élet számos területéről: sokan nem találnak munkahelyet, nem részesülnek megfelelő oktatásban, vagy nem hozhatnak önálló döntéseket a saját életükről. Ha a szavazásból, vagyis a közös ügyeinkről szóló döntésekből is kizárjuk őket, azzal azt üzenjünk, hogy nem számít a véleményük, és nem tekintjük őket a társadalmunk teljes értékű tagjának. Hiszen akinek nincs választójoga, annak nincs beleszólása a közösség ügyeibe.

„Ha értelmi fogyatékos, akkor gyakorlatilag semmit nem fog fel, se segítséget se propagandát.”

Ez nem igaz. Az értelmi fogyatékossággal élő személyek nem alkotnak homogén csoportot; a fogyatékosság jellege és mértéke is nagyon eltérő lehet személyenként. Ugyanakkor – épp a megértés megkönnyítése érdekében – nagyon fontosnak tartjuk, hogy mind a választási eljárásra vonatkozó dokumentumok, mind pedig a pártok programjai a könnyen érthető kommunikáció módszerének megfelelően készüljenek.

„Fogyatékos, tehát nem is tudja mi az a politika.”

Mint már említettük, az értelmi fogyatékossággal élő személyek nem alkotnak homogén csoportot. Mind az érintettek, mind a többségi társadalom tagjai közt is van, akit érdekel a politika és van, akit egyáltalán nem. A választójog olyan alapjog, amely érdeklődésre való tekintet nélkül mindenkit meg kell, hogy illessen.

„Ez ugyanúgy csalás, mint a külföldi magyarok autóbuszos beutaztatása, és előzetesen a tömeges bejelentése a magánházakba!”

A választójog alapjog, így választójoggal felruházni egy magyar állampolgárt nem csalás. Amennyiben valaki a saját nevében ad le szavazatot, nem csal, hanem jogot gyakorol. Azonban, ami a határon túli magyarokat illeti, rájuk valóban más szabályozás vonatkozik: akik magyarországi lakcímmel nem rendelkeznek, kérhetik felvételüket a választói névjegyzékbe, attól függetlenül, hogy értelmi fogyatékossággal élnek-e vagy sem. A magyar bíróságok nem hoznak döntést az ő cselekvőképességükről és választójogukról, így az olyan korlátozások, amelyek egy Magyarországon élő értelmi fogyatékossággal élő személyt érnének, őket nem érintik. Álláspontunk szerint ez egy jogilag nem megindokolható döntés, amelyet felül kell vizsgálni.

„Valószínűleg nem volt véletlen a bírósági döntés.”

Tapasztalatunk szerint az eljárás során a műveltséggel és tájékozottsággal kapcsolatos kérdéseket tesznek fel, például arra kérik a vizsgált személyt, hogy soroljon fel négy-öt minisztert. A nem érintett választópolgárokon senki nem kéri számon politikai ismereteiket.

#választójogotmindenkinek

Hozzuk ki a legtobbet a 2019-es europai parlamenti valasztasokbol

Hozzuk ki a legtöbbet a 2019-es európai parlamenti választásokból!

A cikk könnyen érthető változatát ide kattintva lehet elolvasni.

2019. május 23. és 26. között zajlanak az Európai Unió tagállamaiban az európai parlamenti választások. Magyarországon a választás május 26-án fog megtörténni. A választások mindenki számára nagy jelentőséggel bírnak, így az értelmi fogyatékossággal élő emberek és családtagjaik számára is. Ekkor fogjuk ugyanis eldönteni, ki képviseljen minket a következő öt év során az Európai Parlamentben, vagyis az Unió egyik legfontosabb döntéshozó intézményében.

„Számomra nagyon fontos, hogy szavazzak az európai választásokon. Nekem számít az, hogy ki fog engem képviselni az Európai Parlamentben. Szeretném, ha az Európai Parlament olyan döntéseket hozna, amik nekem és más fogyatékossággal élő embereknek is jók.” – mondta Bercse László, az ÉFOÉSZ társelnöke és az Inclusion Europe elnökségi tagja egy korábbi interjúban.

Az ÉFOÉSZ  amely az értelmi fogyatékossággal élő emberek és családjaik érdekvédelmét látja el egész Európában, évek óta küzd azért, hogy az érintett emberek másokkal egyenlő módon tudják gyakorolni választójogukat. A nemzetközi munkát az egyes európai országokban működő tagszervezeteikkel-, így az ÉFOÉSZ-szal is- közösen végzik.

A közös törekvések részeként az Inclusion Europe elkészítette választási kiáltványát, amely mostantól magyar nyelven is elérhető. A dokumentum konkrét cselekvéseket ír le, ezáltal gyakorlati segítséget ad ahhoz, hogy együtt hozzuk ki a legtöbbet a 2019-es európai parlamenti választásokban rejlő lehetőségekből.

A kiáltvány három részből áll, amelyek közül az első kettő azoknak szól, akik támogatják az említett célt: önérvényesítőknek, családtagoknak, illetve más aktivistáknak és uniós állampolgároknak. A harmadik rész címzettjei politikai pártok és jelöltjeik, valamint a választások lebonyolításáért felelős intézmények, annak érdekében, hogy a választások minden szempontból hozzáférhetők legyenek az értelmi fogyatékossággal élő emberek számára.

A választási kiáltvány különböző részei itt érhetők el:

Első rész – Miért fontos az európai parlamenti választás?

Második rész – Mit tehetnek az értelmi fogyatékosággal élő emberek, családtagjaik és más aktivisták?

Harmadik rész – Mit kellene tenniük az Inclusion Europe szerint a pártoknak és jelöltjeiknek a 2019-es európai parlamenti választásokkal kapcsolatosan?

Nemrég az ÉFOÉSZ is készített hasonló dokumentumot, amely könnyen érthető módon írja le többek között azt, mi az Európai Parlament, mi a szavazás menete, illetve mit várunk el a jelöltektől megválasztásuk esetén. A „Választójogot mindenkinek!” című kiadványt itt lehet elolvasni.

Cikkünk borítóképén Bercse László látható (balra), osztrák kollégája, Andreas Zehetner (jobbra) társaságában, aki az EPSA (Önérvényesítők Európai Platformja) egyik vezetője. A kép az Inclusion Europe 2018. októberi vezetői képzésén készült, Brüsszelben. Az önérvényesítők kezében található felirat jelentése: „Hadd szavazzunk!”