Egy két évig húzódó gondnoksági alá helyezési perünk zárult le 2024 végén, melyben sikerült elérni, hogy ügyfelünket a gyámhivatal által javasolt hét ügycsoport helyett, ügyfelünk kérésével egyezően, kizárólag az ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezés körében helyezte gondnokság alá a bíróság és nem zárta ki a választójog gyakorlásából sem. Ez az ügy azért nagyon jelentős, mert jogi képviselőnk, dr. Simon Gergő ügyvéd segítségével ügyfelünk egyéni körülményeit és véleményét – az általános gyakorlattól eltérően – teljes mértékben figyelembe vette a bíróság és a saját maga által lefolytatott teljeskörű vizsgálat alapján döntött úgy, hogy kizárólag egy ügycsoportban indokolt a gondnokság alá helyezés.
A per során fontos hivatkozási pontunk volt a Kúria gondnoksági perekről szóló elemzése, amely kiemeli, hogy a gondnokság alá helyezés célja, az egyéni körülmények vizsgálata alapján a jogvédelem biztosítása és annak támogatása, hogy az érintett a jog eszközével, minél teljesebb, önálló életet tudjon élni, de nem lehet célja, hogy indokolatlanul korlátozza az érintett autonómiáját. A gondnoksági perekben az az általános gyakorlat, hogy a bíróságok rutinszerűen, formalizált eljárásban hozzák meg döntéseiket, nem vizsgálják az érintett egyéni körülményeit, valamint családi és társadalmi kapcsolatait, holott ez jogszabályi előírás lenne. A szakértői vélemény perdöntő, nagyrészt azt automatikusan elfogadva, önmagában a fogyatékosság fennállása miatt rendelik el, jellemzően a teljesen korlátozó vagy a 3-5 ügycsoportra kiterjedő, gondnokság alá helyezést. Nem segítik a bíróságok egyéniesített döntéseinek meghozatalát a gyámhivatalok sem. Beadványaik általában sablonosak, hipotetikus alapon a teljes körű kizárásra vagy a lehető legtöbb ügycsoport korlátozására irányulnak.
A gyámhivatal összesen itt is hét ügycsoportban javasolta korlátozni a cselekvőképességet, a jövedelemmel és ingatlan vagyonnal való rendelkezéstől kezdve, az egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos jogok gyakorlásán át, a tartózkodási hely meghatározása és a bentlakásos intézményi elhelyezéssel kapcsolatos nyilatkozattételig.
A bíróság azonban nem követte az általános gyakorlatot: a jogszabályi előírásokkal egyezően, példaértékű, széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, mely során megállapította, hogy ügyfelünk – aki egyedül él a szüleitől örökölt ingatlanban – képes ügyeit önállóan intézni, pénzét beosztani, esetleges mindennapi nehézségeit felismeri, melyek megoldásához tud segítséget kérni és környezetéből számíthat is megfelelő segítségre. Ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jogának korlátozására ügyfelünkkel egyetértésben azért került mégis sor, mert bár pénzét képes önállóan kezelni, házát korábban már többször megpróbálták tőle jogtalanul megszerezni. A bíróság ítéletének másik fontos és a gyakorlat számára követendő része, hogy nem került sor a szakértői vélemény alapján kvázi automatikusan, a választójog gyakorlásából történő kizárásra sem. A bíróság ügyfelünket ezzel kapcsolatban is személyesen meghallgatta, tanúkat idézett és hallgatott meg és ez alapján jutott arra a meggyőződésre, hogy nem indokolt a választójog gyakorlásából történő kizárás sem.
Összeségében kisebb, mégis fontos előrelépés ez az ítélet számunkra a jövőre nézve: úgy tud ugyanis szignifikánsan változni a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően a gyakorlat és a teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés többségi alkalmazásától elmozdulni az egyén autonómiáját és képességeit figyelembe vevő és tiszteletben tartó gyakorlat felé, hogy a bíróságok a gondnokság alá helyezés kérdését elkezdik komplexen, az érintett személyes körülményeit, igényeit és szükségleteit is maximálisan figyelembe véve vizsgálni.
