Szeptember 16-án ismét megrendezésre kerül a Sérült Gyermekek Napja, amely immár a 33. alkalommal várja a családokat és az érdeklődőket a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Mutatjuk nektek a részletes programot!
A Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség ifjúsági táborában jártunk
A Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség ifjúsági táborában jártunk. A fiatalokkal az értelmi fogyatékossággal élő emberek lehetőségeiről, az őket érő nehézségekről, valamint megfelelő támogatásukról beszélgettünk.
Munkatársunk Czakó Tibor bemutatta az ÉFOÉSZ munkáját és szolgáltatásait. Bercse László társelnök az önálló életvitel és a megfelelő támogatás fontosságáról beszélt. László elmondta: „Az önálló életvitel azt jelenti, hogy eldönthetjük, hol, hogyan és kivel akarunk élni. Mi is tudunk dolgozni, tanulni, szórakozni. A megfelelő támogatással mi is képesek vagyunk megfogalmazni a vágyainkat, döntéseket hozni és önállóan élni.”
A résztvevők szerint egy fogyatékossággal élő ember számára az lehet a legnagyobb akadály, ha mások előítéletesek vele szemben és alábecsülik, vagy ha éppen ő maga nem hisz a képességeiben. További nehézséget jelenthet, ha az érintett embereket kirekeszti a társadalom. Például azzal, hogy nem kapják meg a megfelelő támogatást és lehetőséget a teljes, önálló élethez.
A fiatalok elmondták, hogy egy fogyatékossággal élő ember képes lehet arra, hogy kifejezze magát és kiálljon a véleménye mellett. Úgy gondolják, hogy érintett személyek tudnak munkát vállalni, valamint újat és értékeset alkotni. Hozzátették, hogy „az értelmi fogyatékossággal élő embereknek is meg kell adni a bizonyítás lehetőségét.”
Hozzátartozóknak csak akkor jár a GYOD, ha a szülő azt korábban már kapta
Kétszer semmisítette meg az Alkotmánybíróság, most ismét visszakerült a rendelkezés a szociális törvénybe
Az Alkotmánybíróság eddig két alkalommal, először 2023-ban, majd 2024-ben (visszamenőleges hatállyal, 2023. július 22. napjával) semmisítette meg és tiltotta meg a szociális törvény (1993. évi III. törvény, Szoctv.) azon rendelkezésének alkalmazását, amely szerint a gyermekek otthongondozási díja, vagyis a GYOD csak akkor járhat a szülőn kívül más, a gyermekkel közös háztartásban élő hozzátartozónak – a szülő halála, betegsége esetén –, ha a szülő korábban már kapta ezt az ellátást. Az Alkotmánybíróság szerint ez a szabályozás sérti az Alaptörvényt, mert indokolatlanul különbséget tesz hasonló helyzetben lévő hozzátartozók között, és ezzel hátrányos megkülönböztetést valósít meg. Az Alkotmánybíróság indokolása alapján a hozzátartozók homogén csoportnak tekinthetők, a szabályozás pedig észszerű indokolás nélküli különbségtételt valósít meg a homogén csoporton belül azáltal, hogy különbséget tesz azon esetek között, amikor a hozzátartozó a szülő halála vagy egészségromlása, illetőleg a szülői felügyeleti jog szünetelése vagy megszüntetése miatt gondozza saját háztartásában a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermeket.
Az első megsemmisítést követően, az Országgyűlés a szerencsejáték-szervezésről, az elektronikus ügyintézésről és más törvények jogrendszeri koherenciáját célzó módosításokról szóló 2023. évi LX. törvénnyel, érdemi indokolás nélkül, ismét beiktatta a szociális törvény szövegébe azt az Alkotmánybíróság által korábban megsemmisített fordulatot, mely szerint a hozzátartozónak csak abban az esetben jár a GYOD, ha azt a szülő részére korábban már folyósították.
Az Alkotmánybíróság ezt követően, egy 2024 januárjában előterjesztett kérelem kapcsán ismét megerősítette korábbi álláspontját: a Szoctv. vonatkozó rendelkezése, amely előírja, hogy a hozzátartozónak csak akkor jár a GYOD, ha az ellátást a szülő részére korábban már megállapították, alaptörvény-ellenes.
Magyarország 2026. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2025. évi LI. törvény, 2025. július 1. napjától történő alkalmazással, ismét beépítette a szociális törvénybe tulajdonképpen ugyanazt, a korábban már kétszer megsemmisített fordulatot: a szociális törvény 39. § (1a) bekezdése szerint, akkor állapítható meg a hozzátartozónak a GYOD, ha a szülőnek korábban megállapították a GYOD-ot és az a szülő halála, illetve akadályozottá válása miatt szűnt meg. A törvény egy kivételt tartalmaz fentiek alól: ha a gyermek már kiskorúként került a hozzátartozóhoz, abban az esetben nem feltétele a GYOD hozzátartozó részére történő megállapításának az, hogy a szülő korábban már kapta ezt az ellátást.
A támogatás felelőssége független attól, hogy ki látja el a fogyatékossággal élő személyt, ezért Szövetségünk álláspontja az, hogy minden esetben a segítségnyújtás tényéhez és nem a hozzátartozó személyéhez, illetve korábbi jogosultságához kellene kötni az ellátás igénylését és folyósítását. A szabályozás méltatlan helyzetbe hozhatja azokat a hozzátartozókat is, akik akár korábbi élethelyzetüket jelentősen átalakítva vállalják a fogyatékossággal élő személyek támogatását.
Az Alkotmánybíróság határozatainak szöveg itt olvasható:
https://alkotmanybirosag.hu/ugyadatlap/?id=1E6F6D6981D1FA21C125896A006167C9
https://alkotmanybirosag.hu/ugyadatlap/?id=EBFC7336FDB0FDA2C1258B46005ACD3C
Másfél év után visszakaphatta gyermekét a fogyatékossággal élő anya
2023 januárjában egy alacsony támogatási szükségletű, fogyatékossággal élő édesanya fordult jogsegélyszolgálatunkhoz. Nem sokkal korábban adott életet gyermekének, azonban – a részlegesen korlátozott cselekvőképessége miatt – nem vihette haza újszülöttjét a kórházból. A gondnoksága alatt álló ügyfél helyett a gondnok lett volna jogosult a kórházi dokumentumok aláírására, azonban a gondnok a gyámhatóság engedélye nélkül ezt nem tette meg. Így az édesanya gyermekét nem vihette haza, és e döntésről hivatalos tájékoztatást sem ő, sem a párja nem kapott.
A szülők a várandósság alatt rendszeresen részt vettek várandósgondozáson, kapcsolatot tartottak az önkormányzattal és a gondnokkal is. A gyermek születése után az édesanya – a védőnő szerint – példásan látta el gyermekét a kórházban: etette, fürdette, pelenkázta. Mégis, a szülést követően fájdalmas módon szembesült vele: egyedül kell hazamennie, újszülöttje pedig a kórházban marad. A kórház több mint másfél órára volt az otthonától, az utazást és annak költségeit az ÉFOÉSZ támogató szolgálat segítségével tudta megoldani.
A következő hónapokban az édesanya rendszeresen látogatta gyermekét, minden szükséges babaápolási eszközt – pelenkát, krémet, ruhát – biztosított számára. A látogatásokat azonban súlyosan korlátozták: kizárólag meghatározott időpontokban, hetente egy órára engedték be, a kórház területén sem tartózkodhatott hosszabb ideig. Szociális ellátásra sem volt jogosult, mivel a gyermek hivatalos felügyeleti helyzete rendezetlen volt.
Egy alkalommal munkatársunk is elkísérte a szülőket a látogatásra, ahol az édesanya párja – apai jogállása tisztázatlansága miatt – először csak üvegfalon keresztül láthatta gyermekét, aki ekkor már másfél hónapos volt. Az osztályon nem volt illetékes, aki a panaszokat azonnal fogadni tudta volna, ezért írásbeli megkeresést javasoltak. Hivatalos panaszlevelünkre a kórház csak később válaszolt, és nem tudott bemutatni semmilyen írásos határozatot, amely a gyermek kórházban tartását indokolta volna. Később érkezett egy irat, amelyben a gyámhatóság közölte: eljárás van folyamatban, így a gyermeket egyelőre nem adhatják ki.
Írásban a gyámhivataltól is tájékoztatást kértünk, de nem kaptunk választ, így az édesanya továbbra sem tudhatta, milyen feltételeket kell teljesítenie ahhoz, hogy hazavihesse gyermekét. Két héttel később idézést kapott a nevelésbe vételi tárgyalásra, amelyen jogsegélyszolgálatunk munkatársai is részt vettek.
A tárgyaláson a szülői jogok ismertetése kimerült abban, hogy a gyermekvédelmi törvény és vonatkozó rendeletek szövegét kinyomtatva az édesanya elé helyezték – ez mintegy húsz oldalnyi jogszabályt jelentett. Az elhelyezésről szóló döntést az első néhány percben közölték: a gyermeket nevelőszülőkhöz kerül. Az édesanya sírva fakadt, de még könnyeit sem törölhette meg, máris kérdéseket intéztek hozzá napi rutinjáról. A családsegítő előző nap kapta meg az ügyet, véleményét kizárólag iratok alapján alakította ki.
Munkatársaink kiemelték: semmilyen világos és konkrét indok nem hangzott el arra vonatkozóan, hogy az édesanya miért nem viheti haza gyermekét. A tájékoztatás teljes hiánya, a bonyolult és jogilag bizonytalan helyzet, valamint az, hogy a gyermek hónapokig kórházban maradt – mindez súlyosan veszélyeztette az egészséges kötődés kialakulását. Hangsúlyoztuk: a megfelelő, személyre szabott támogatás és világos kommunikáció sokkal többet jelenthetne, mint a merev hatósági eljárás.
A jogsegélyszolgálat munkatársai folyamatosan segítették az édesanyát, különösen a lelki teher feldolgozásában, valamint a pszichológusi és pénzügyi támogatásokhoz való hozzáférésben.
Az apa helyzete
Az édesanya élettársa – aki nem áll gondnokság alatt – elkötelezetten támogatta a gyermeket és az édesanyát. A pár már korábban házasságot kívánt kötni, ehhez a gyámhatóság engedélyére volt szükség. Az anyakönyvvezető tájékoztatása alapján a szükséges iratokat még a várandósság alatt benyújtották, azonban a gyámhatóság a mai napig nem bírálta el a kérelmet. Hiába tett teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot, hivatalos határozat hiányában jogilag nem tölthetett be apai státuszt, és nem látogathatta gyermekét.
A gyermek sorsa a tárgyalás után
A nevelésbe vételi határozatot közigazgatási bíróság előtt megtámadtuk, azonban a perindításhoz a gondnok aláírására is szükség volt, mivel az édesanya cselekvőképességét hatósági és bírósági ügyekben is korlátozták.
A gyermek még két hónapig maradt a kórházban, annak ellenére, hogy gondozási helyét már kijelölték. Ezután a nevelőszülők otthona még távolabb esett: az édesanyának és párjának immár három órát kellett utazniuk a havi egyetlen látogatásra.
Jogsegélyszolgálatunk célja az volt, hogy az eljárás során mind az anya, mind a gyermek jogai érvényesüljenek. Meggyőződésünk, hogy sem a fogyatékosság, sem a gondnokság ténye önmagában nem jelenthet alkalmatlanságot a szülői szerepre. Minden esetben a támogatás megfelelő formáit kell felkutatni és biztosítani, és csak legvégső esetben szabad nevelésbe venni egy gyermeket.
Az ügy során sérült a gyermek legfőbb érdeke és az édesanya alapvető jogai is: a jogi eljárások elhúzódása, a tájékoztatás hiánya, valamint az értelmi fogyatékosság miatt tanúsított bánásmód súlyos sérelmeket okozott. Az együtt töltött első hónapok, amelyeket sosem kapnak vissza, már örökre elvesztek.
De most, másfél év után végre megtörtént a lehetetlennek tűnő fordulat: a kisgyermek élete első hétvégéjét a saját otthonában, szerető szülei körében tölthette.
Ha jogi ügyeidben segítségre van szükséged akkor írj az efoesz@efoesz.hu email címre.
„Szeretnénk új embereket megismerni, a közösség tagjai lenni és boldogok lenni!”
2025. május 5-én online önérvényesítő konferenciát tartottunk az Önálló Életvitel Európai Napja alkalmából. Arról beszélgettünk, ki és hogyan támogathatja a fogyatékossággal élő embereket, hogy önállóan tudjanak élni.
Bercse László, az ÉFOÉSZ társelnöke bemutatta az önérvényesítők javaslatait az önálló életvitel és befogadás kapcsán. Hangsúlyozta, hogy minden fogyatékossággal élő embernek joga van az önálló életvitelhez és a közösségbe való befogadáshoz. Ehhez megfelelő támogatásra van szükség. Intézmények helyett több támogató szolgáltatás kell, az ország minden részén, egyenlően. Hozzátette: „A szociális szolgáltatásokban a fogyatékos emberek vágyai és igényei számítsanak! Hogy ők hol, hogyan és kivel szeretnének élni.”
A Bélapátfalvai Bérces Otthon támogatott lakhatásának lakói arról meséltek, hogyan költöztek ki az intézményből és hogyan fogadta őket a helyi közösség. Jelenlegi helyzetükről elmondták: „Önállóak vagyunk és szabadok, megvan a segítő háttér.” A kiköltözés előtt felkészítő képzésen vettek részt, azóta pedig folyamatos támogatást kapnak az önálló élethez. A legtöbben dolgoznak, a munkába önállóan jutnak el tömegközlekedéssel, kezelik a saját pénzüket és párkapcsolatban élnek. „Ehhez akarat kellett és segítség.” – tették hozzá. A jövőbeni terveiket így határozták meg: „Szeretnénk új embereket megismerni, a közösség tagjai lenni és boldogok lenni.”
Nevenka Kos, Szlovén önérvényesítő hat évet élt intézményben, mielőtt albérletbe költözött. Most egyedül él, és egy személyi asszisztens támogatja napi nyolc órában. Nevenka beszámolt róla, hogy az intézményben nem volt lehetősége a magánéletre és a nyugalomra. Szerencsére többen is támogatták, hogy ki tudjon költözni. A segítőivel egyéni tervet készítettek, amiben leírták, mit szeretne elérni Nevenka az életében. Végül az önkormányzat támogatásával talált magának albérlet. Így foglalta össze tapasztalatait a személyi asszisztenciáról: „Az asszisztensem segít nekem olyan feladatokban, amelyeket egyedül nem tudok elvégezni. Azt csinálhatom, amit akarok, oda mehetek, ahová akarok, és megtervezhetem a napi programjaimat. Közösen tervezzük meg, hogy mikor, miben van szükségem segítségre. A személyi asszisztensem nem csinál meg helyettem dolgokat, hanem abban támogat, amiben szükségem van rá.”
Csángó Dániel, a Freekey szervezet tagja a személyi asszisztencia működéséről beszélt. Kiemelte: „A személyi asszisztencia segít, hogy mi dönthessünk az életükről, és arról, hogy milyen támogatást kapunk. Mi döntjük el ki és miben segít minket.”
„A személyi asszisztencia szolgáltatás abban is segít, hogy a fogyatékos emberek a saját otthonaikban kapjanak támogatást és ne kelljen intézményben élniük. Így a személyi asszisztencia fontos az intézményi kiváltáshoz is.” Dániel hangsúlyozta, hogy a személyi asszisztensek mindenkinek abban segítenek, amire szüksége van. Legyen az a bevásárlás, tanulás, ügyintézés, vagy éppen az önállátás és a személyes higiénia.
Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnöke záró beszédében megerősítette, hogy az intézmények kiváltáshoz elengedtethetetlen a személyi asszisztencia és a támogatott lakhatás. Az ÉFOÉSZ azért dolgozik, hogy ezek a szolgáltatások elérhetőek legyenek és jól segítsék a fogyatékossággal élő embereket. Az önálló életvitel része az is, hogy az ember dönthet az életéről. A szövetség egyik legfontosabb célja, hogy minél többen ismerjék és használják a támogatott döntéshozatalt. Szeretnénk elérni, hogy a támogatott döntéshozatal valós alternatívája legyen a cselekvőképességet korlátozó gondnokságnak.
„Az alkalmazások és honlapok tesztelésébe értelmi fogyatékossággal élő embereket is be kell vonni.”
Konferencia a digitális akadálymentesítésről
Az Akadálymentességi Szakértők Nemzetközi Szövetsége kétnapos konferenciát tartott Brno-ban, Csehországban. Az esemény fő témája a digitális technológiák akadálymentessége volt. Munkatársunk, Sallai Ilona önérvényesítő az okostelefonok és a számítógépek hozzáférhetőségéről beszélt, kiemelve a könnyen érthető kommunikáció fontosságát.
A beszélgetések középpontjában az EU Akadálymentesítési Irányelve volt. A 2019-ben elfogadott közös akadálymentesítési szabályozás biztosítja a termékek és szolgáltatások könnyebb használatát és igénybevételét, különösen az idősek és a fogyatékossággal élők számára. A konferencián szó esett jogi szempontokról az irányelv megvalósításával és az ellenőrző hatóságok szerepével kapcsolatban.
Emellett több panelbeszélgetés is zajlott a digitális akadálymentesítésről. A beszélgetések során vállalati szakértők mutatták be, hogyan felelnek meg az irányelv előírásainak. Felszólaltak például az Amazon, a Zalando, a Disney+, a Samsung és a Microsoft képviselői.
Minden panelben részt vett egy fogyatékossággal élő személy is, aki a saját tapasztalatairól számolt be.
Sallai Ilona biztosította, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek szempontjai is megjelenjenek a digitális hozzáférhetőségről szóló párbeszédben. Gyakori akadályként megemlítette, hogy az információk gyakran nem könnyen érthetőek. „Nekem és sok más értelmi fogyatékossággal élő embereknek az akadálymentesítés nem a fizikai környezet, hanem az információ akadálymentesítését jelenti.” – tette hozzá. Beszélt arról is, milyen fejlesztésekre van szükség az egyenlő esélyű hozzáférés érdekében. Elmondta, hogy egyértelmű információkra és a megértést támogató piktogramokra van szükség. Kiemelte, hogy a tesztelésbe be kell vonni értelmi fogyatékossággal élő embereket is. Így győződhetünk meg róla, hogy valóban könnyen érthető egy alkalmazás vagy weboldal. Ezzel ugyanakkor értékteremtő munkát is biztosíthatunk az érintett szakértőknek.
A Göllesz Viktor-ösztöndíjunk tanulás kategóriájának nyertese: Halász Kornél
Kornél a tanulás iránti elkötelezettségével és kitartásával igazi példakép. 2022-ben a Göllesz Viktor Óvoda, Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben élelmiszer-eladó szakon végzett kitűnő eredménnyel.
Ezt követően 2024-ben a miskolci Nyitott Ajtó Baptista Szakképző Iskolában cukrászsegéd végzettséget szerzett, szintén kitűnő osztályzattal. Jelenleg ugyanezen intézmény szobafestő szakának tanulója, és továbbra is lelkesedéssel veti bele magát a tanulásba.
Kornél folyamatosan keresi az új kihívásokat, mert szereti különböző területeken kipróbálni magát. Kiemelkedő szorgalmának és kíváncsiságának köszönhetően kedvenc tantárgyai a matematika és az informatika.
Tervei között szerepel, hogy a jövőben fejleszthesse számítógépes ismereteit, és elsajátíthassa a Word és az Excel használatát.
Szívből gratulálunk az ösztöndíjhoz, és sok sikert kívánunk a további tanulmányaihoz és céljai megvalósításához!
A Göllesz-Viktor-ösztöndíjunk művészet kategóriájának nyertese: Szukenyik Tamás
Tamás 2021 óta jár magán zeneórákra a békéscsabai Premier Művészeti Szakgimnázium, Gimnázium és Alapfokú Művészeti iskolába, ahol folyamatosan fejleszti a tehetségét.
Nemcsak tanul, hanem rendszeresen fellép megyei idősotthonokban, gyermekvédelmi intézményekben, valamint az ÉFOÉSZ rendezvényein, ahol zenéjével örömöt szerez a közönségnek.
Tamás jelenleg az Új Jövő Alapítvány által fenntartott támogatott lakhatásban él, és maga az alapítvány vezetősége figyelt fel kivételes zenei tehetségére. Ők segítettek számára megtalálni a magán zeneórák lehetőségét, hogy kibontakoztathassa képességeit.
Szívből gratulálunk az ösztöndíjhoz, és sok sikert kívánunk a további szereplésekhez és a zenei útjához!
Hogy néznek ki a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság szabályai?
Korábban írtunk róla, hogy 2025. május 15-ig az igazságügyi miniszternek felül kell vizsgálnia a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság szabályait.
Hogy néznek ki a hatályos jogszabályok, amiket felül kell vizsgálni?
Alapvető elv, hogy minden ember cselekvőképes, és e képesség korlátozása csak bírósági eljárás és határozat útján történhet. A cselekvőképességet részlegesen vagy teljesen lehet korlátozni.
Részleges korlátozás esetén a bíróság meghatározott ügycsoportokra – például vagyonjogi vagy családjogi jognyilatkozatokra – szűkíti a személy döntési jogkörét. Ezzel szemben a teljesen korlátozó gondnokság azt jelenti, hogy az érintett minden ügycsoportban korlátozás alá esik.
A törvény megfogalmazásában: „Az a nagykorú állhat teljesen korlátozó gondnokság alatt, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – mentális zavara következtében – tartósan, teljeskörűen hiányzik.”
A mentális zavar fennállását szakértői vélemény állapítja meg, de a végső döntés a belátási képesség meglétéről vagy hiányáról a bíróság hatáskörébe tartozik.
- A bíróságnak az érintett egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel kell lennie. Ha az érintett jogainak védelme más, kevésbé korlátozó módon is biztosítható, akkor a bíróságnak azt kell alkalmaznia.
- A cselekvőképtelen nagykorú jognyilatkozata semmis, nevében gondnoka jár el. Kivételt jelentenek azonban a mindennapi élet során szokásos, kisebb jelentőségű ügyletek – például vásárlás egy kisboltban vagy büfében.
- Kiemelten fontos, hogy a gondnoknak kötelessége meghallgatni a véleménynyilvánításra képes cselekvőképtelen személy kívánságát minden olyan esetben, amikor őt érintő jognyilatkozatot tesz, és ezt a kívánságot lehetőség szerint figyelembe is kell vennie.
A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény szerint senkit sem lehet megfosztani cselekvőképességétől a fogyatékossága alapján. Ehelyett a részes államoknak arra kell törekedniük, hogy biztosítsák mindenki számára a megfelelő segítséget a cselekvőképesség gyakorlásához.
Az ÉFOÉSZ is támogatja a szabályok felülvizsgálatát, mivel álláspontunk szerint a hatályos rendelkezések az emberi jogok súlyos és aránytalan korlátozását jelentik.
A Göllesz Viktor-ösztöndíjunk művészet kategóriájának nyertese: Fabinyi Botond
Botond 2016 szeptembere óta az érdi Lukán László Zeneiskola ütős tanszékének lelkes és tehetséges növendéke. Dobon, marimbán, xilofonon, vibrafonon és metalofonon játszik, és évről évre bizonyítja tehetségét a tanszéki koncerteken és év végi vizsgaelőadásokon.
Az előadásokon klasszikus és modern zeneszerzők darabjaival egyaránt lenyűgözi a közönséget.
Botond célja az, hogy különleges zenei hallását és tehetségét kamatoztatva magas szinten sajátítsa el a választott hangszereit.
Nemcsak a zenélés tölti el örömmel, hanem a zenehallgatás is: családja támogatásával, amikor csak teheti, élő koncerteken merül el a zene világában.
Szívből gratulálunk az ösztöndíjhoz, és sok sikert kívánunk a további szereplésekhez és a zenei útjához!