Elmenyek es emlekek a lisszaboni konferenciarol

Élmények és emlékek a lisszaboni konferenciáról

Ahogyan már egy korábbi cikkünkben is beszámoltunk róla, május 23 és 29-e között vettünk részt a Europe In Action elnevezésű konferencián Lisszabonban, Portugáliában. A Europe In Action az Inclusion Europe éves közgyűléssel egybekötött, évente megrendezett szakmai találkozója. Az ÉFOÉSZ küldöttségének tagja volt Gyene Piroska elnök asszony, Bercse László társelnök, Sallai Ilona önérvényesítő, valamint Czakó Tibor, Szövetségünk önérvényesítéssel foglalkozó szakmai referense. Az alábbiakban Tibor és László beszámolóját olvashatjátok.

Tibor: A szakmai találkozó fő témája az inkluzív oktatás volt, de sok szó esett az önérvényesítésről is. A résztvevők 23 európai országból érkeztek, valamint Ausztráliából, az Egyesült Államokból és Kanadából is. Jöttek szakemberek, önérvényesítők és családtagok is. Utóbbiak azért is fontosak, mert a találkozó lényeges eleme volt a családtagok bevonása az inkluzív oktatásba.

A konferencián szó volt az inkluzív oktatás jogi háttérről, a gyakorlati megvalósítás lehetőségeiről, valamint az egyes országok inkluzív oktatással kapcsolatos helyzetéről is. Megtudtuk például, hogy Portugáliában már nincsenek speciális iskolák, hanem az összes gyermek együtt tanul, fogyatékosságra való tekintet nélkül. Egy ilyen típusú oktatási rendszer hatékony működéséhez megfelelő személyi és tárgyi feltételekre van szükség, amelyek még Portugáliában sem állnak rendelkezésre maradéktalanul. Az első pillantásra nagyon pozitív kép ellenére tehát, még sok munkára van szükség a cél eléréséhez.

Az előadásokból álló szekciókon kívül részt vettünk játékos workshop-okon és az EPSA (Önérvényesítők Európai Platformja) közgyűlésén is, amely során főleg az önálló életvitel fontosságáról beszélgettünk. Az EPSA közgyűlésén leginkább önérvényesítők jelentek meg, ahogyan az EPSA vezetősége is önérvényesítőkből áll. Az EPSA az Inclusion Europe szervezeti keretein belül működik, viszont annyira önálló, hogy kétévente saját konferenciát is szoktak szervezni a tagok, akik maguk is értelmi fogyatékossággal élő emberek. A tavalyi évben, Madridban rendezett konferenciájukról is hallhattunk beszámolót a közgyűlésen, majd a jövőre rendezendő eseményről esett szó is.

Az Inclusion Europe közgyűlése szekciók hivatalos zárása után következett, amin már kevesebben vettük részt. Itt mi, az ÉFOÉSZ munkatársai is szavaztunk az Inclusion Europe új elnökségi tagjaira és elnökére.

A szervezet mostani elnöke Maureen Piggot, aki egy Észak-Ír származású hölgy. Az újonnan megválasztott elnök 2018-tól fog a helyébe lépni. Az ő neve Jyrki Pinomaa, és Finnországból érkezett. Egy olyan alapítványnak a vezetője, ami Finnországban 1000 db támogatott lakhatást biztosító lakást tart fenn. Gratulálunk neki az új, elnöki pozíciójához!

László: 2016. 05. 23-29-ig Lisszabonba repültem az ÉFOÉSZ-szal. Az Inclusion Europe szervezett egy konferenciát aminek a fő témája az oktatás volt, de volt önérvényesítés is. Hétfőn indultunk Budapestről 16:25-kor Lisszabonban voltunk 19:15-kor. Hétfő este még elmentünk a folyó parton sétálni és vacsoráztunk. Kedden egész napos kirándulás volt a Portugál királyok nyaralójánál és megnéztük az óceánt is.

Szerdán volt az önérvényesítőknek egy felvezetés a konferenciára, ahol én is felszólaltam, mert az volt a kérdés, hogy miért jó az önálló életvitel és én azt mondtam, hogy tapasztalat szerzés és az önérvényesítést lehet gyakorolni. Csütörtökön megkezdődött a konferencia és nagyon jó előadások voltak az inkluzív oktatásról. Délután megnéztem a Szent Jeromos székesegyházat. Este pedig fogadás volt a Városházán. Pénteken egész nap részt vettünk a konferencián. Szombaton volt a konferenciának az utolsó napja. Ahol összegeztük a konferenciának a tanulságait és ünnepélyesen lezárták a konferenciát. Vasárnap egész nap várost néztünk és éjszaka repültünk vissza Budapestre.

Nagyon jó volt Lisszabonban, nagyon szép város, mindenkinek javasolni tudom, hogy egyszer látogasson el ide. Mert egy fantasztikus élményben lesz része.

Premier KultCafe

\”Nekünk bizonyítani kell: vagyunk olyan jók, mint mások\”

Június 6-án a Premier KultCafé különleges rendezvénynek adott otthont, bár mondhatnánk, hogy ez a hely szellemiségét tekintve nem is volt olyan \”nagy dolog\”, hiszen egy fogyatékosságüggyel kapcsolatos – igen fontos témájú – konferenciának biztosított helyszínt. A konferencia amire ellátogattunk, kora délelőtt kezdődött, s három szekcióülésre épült.  A szekcióülések témájukat tekintve a család, a munka, és a társadalmi felelősségvállalás kérdésköreit boncolgatták. A \”Lépj közelebb! – Konferencia a fogyatékossággal élőkért\” tematikáját tekintve formabontó volt, hiszen nemcsak a társadalmi közeg felelősségét boncolgatta, hanem a támogató családi háttér értékét- és hiányát is témájának tekintette.

A konferencia fővédnöke Szekeres Pál miniszteri biztos volt, aki saját életéből merítve, saját tapasztalatain keresztül világított rá a diskurzus fontosságára. Ahogyan mondta: \”Nekünk, fogyatékossággal élő embereknek mindig bizonyítanunk kell, hogy jobbak vagyunk, s hogy képesek vagyunk mindarra, amire mások.\” Ahhoz, viszont, hogy ez a bizonyítás ne csapjon át kényszerű önigazolásba, olyan célok és képességek kergetésébe, amik önmaguknál fogva csalódást és keserűséget okoznak; nagyon fontos az önismeret és a megfelelő támogatói légkör. Ez utóbbi lehet a barátaink egy része, családunk, rokonaink, munkatársaink – a társadalom, amelyben élünk, az ország, amely minket is ugyanúgy képvisel, mint másokat.

A rendezvény célja volt, hogy közelebb hozza a fogyatékossággal élők speciális élethelyzetének mozzanatait azokhoz, akik talán nem gondolják, hogy a ők is lehetnek boldogok és sikeresek munkájukban és magánéletükben egyaránt. A közvetlen moderálásnak köszönhetően – amiért Kárász Róbert, a Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány elnöke volt a felelős – az egész konferenciát oldott, jó hangulat lengte be, s annak ellenére, hogy mindannyian, akik e területen dolgozunk, s látjuk a nehézségeket – jókedvvel, s optimistán távoztunk a helyszínről. Hiszen abban megegyeztünk, hogy bár az előrelépés nem látványos, mégis vannak olyan \”kis lépések\”, amelyekre érdemes és kell is oda figyelni.

EAA

Europe in Action 2016 – Nemzetközi konferencián jártunk

Május 25-28 között rendezte meg az Inclusion Europe Lisszabonban a Europe in Action 2016 konferenciát. A konferenciát a szervezet minden évben megrendezi, az idei évben tematikája az inklúzív oktatás és a család köré épült. A résztvevők körülbelül 200-an voltak, főként szakmabeliek, szociális- és fogyatékosságügyi területen dolgozó szakemberek, s nagy számban képviseltették magukat érintettek, értelmi fogyatékossággal élő emberek is.

Szövetségünktől elnökünk Gyene Piroska, Czakó Tibor szakmai referens, Bercse László és Sallai Ilona önérvényesítők utaztak ki Portugáliába, hogy jelenlétükkel és hozzászólásaikkal képviseljék az ÉFOÉSZ-t. A konferencia info-kommunikációs akadálymentesítése hiánytalan volt: a résztvevők könnyen érthetően megfogalmazott prospektusokból, programfüzetekből tájékozódhattak a szekcióülésekről. László és Ilona az első napon részt vett, egy külön, csak az önérvényesítő fiatalok számára rendezett ülésen, ahol különböző nemzetek fiataljaival találkozhattak, akik hasonlóképpen gondolkodnak az önérvényesítés fontosságáról a fogyatékosságügyben. A programon részt vettek angol, francia, német, olasz, belga, román, cseh és kanadai fiatalok is. A beszélgetés az önálló életvitel témája köré épült, ahol László és Ilona is többször felszólalt. Ahogyan Laci fogalmazott \”Az önálló életvitel nagyszerű lehetőség arra, hogy élesben kipróbáljuk önmagunkat, megtanuljuk helyzeteket kezelni.\”

A konferencia második napján egy drámapedagógiai foglalkozáson vették részt küldöttjeink, ahol az érzelemkifejezést gyakorolták; hangszerekkel vagy anélkül, gesztusokkal, mozdulatokkal, zenével. A közös élménye mindenki számára feltöltődést jelentett, különösen az egész napos beszélgetéseket, szekcióüléseket követően. Az Európai Önérvényesítők Platformja ez alkalomból új tagokat vett fel maguk közé, ahol mi is – mint tagszervezet – szavazatunkkal segítettük a helyen döntést.

A konferencia azért is volt igazán fontos Szövetségünk számára, mivel önérvényesítő tagozatunk idén nyáron fog újra indulni, így fontosnak éreztük, hogy az érintett fiatalok saját maguk tapasztalhassák meg más országok jó- vagy rossz gyakorlatait, lássák, hogy külföldön miként is működnek hasonló kezdeményezések.

A sűrű programok mellett egy kis városnézés is belefért a három napba, így munkatársaink a szakmai ismeretek elsajátítása mellett ki is kapcsolódhattak, számos élménnyel gazdagodva.

Kint voltunk a III. Rehab Critical Mass-on

Mindenki képes! – Kint voltunk a III. Rehab Critical Mass-on

2016 május 29-e különleges nap volt számunkra, hiszen Szövetségünk először vett részt a Rehab Critical Masson. Nagyon örültünk a megkeresésnek, ugyanis minden egyes alkalom, mikor nyilvánosság elé léphetünk – számít. Különösképpen, ha ezt azokkal a szervezetekkel, alapítványokkal tehetjük meg, akikkel közös cél vezérel minket.

A szervezés profi és gördülékeny volt, szinte pillanatok alatt eltelt az egész nap. Annak ellenére, hogy a színpad mögött voltunk, s csak a kék molinónk világlott ki a tömegből, nagyon sok érdeklődő jött oda hozzánk, s ismerkedett meg velünk és szolgáltatásainkkal, hitvallásunkkal. A pecsétgyűjtős játék során a résztvevők egy kvízt töltöttek ki, a gyerekek hűtőmágnest készíthettek, s különleges, érzékenyítő színezőt is zsákmányolhattak maguknak. Bár a felvonuláson sajnos nem tudtunk részt venni, de összességében nagyszerű élmény volt ez a májusi vasárnap.

Kép forrása: 24.hu

Ledontottuk a tabukat kiadvanyainkkal

Megjelent! – Ledöntöttük a tabukat kiadványainkkal

Szövetségünk 2014-ben indította el Mi, nők projektjét, amely 2016 tavaszán zárult le. A projekt célja a résztvevő értelmi fogyatékos nők támogatása önérvényesítésükben és önismeretükben, megerősítése saját szexualitásukban, valamint az ezzel összefüggő társadalmi szemléletformálás is. Hétköznapinak számító tabukat döntött le, amelyek a mindennapokban is nehezítik az értelmi fogyatékossággal élő emberek életét, legyen szó akár a párkapcsolat, szexualitás vagy a családalapítás témájáról.

A Mi, nők projekt könnyen érthetően megfogalmazott kiadványai – Szexualitás, Párkapcsolat, Orvosi vizsgálatok – ezeket a tiltott, nehezményezett témákat tárják fel, fontos és hiánypótló ismeretek átadva a fiataloknak. Mind a szexualitásról, mind az orvosi vizsgálatokról és a párkapcsolatról könnyen érthetően, egyúttal tabuk nélkül beszélnek. A kiadványok nemcsak az alapvető biológiai- és szexuális ismeretekkel foglalkoznak (női-és férfi test, fogamzásgátlás, nemi betegségek, szűrővizsgálatok), hanem a párkapcsolatok kialakulását, annak lépéseit és akár lezárását is könnyen érthetően mutatják be.

A projekt elméleti hátterét és módszertanát összefoglaló szakmai kiadványunk „A nőiség és a nemiség kérdései értelmi fogyatékos felnőttek csoportjaiban” egyrészt összefoglalja azt a társadalmi-jogi-intézményi közeget, amely a mai napig meghatározza az értelmi fogyatékossággal élő emberek szexualitásáról szóló diskurzusunkat, másrészt gyakorlati feladatokkal segíti az elméleti háttér megvalósulását, átadását.

A kiadványok és a hozzájuk tartozó képzési program hozzáférhető az ÉFOÉSZ Központi irodájában, illetve honlapján. Döntsük le közösen a tabukat, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek is ugyanolyan természetességgel élhessék meg a párkapcsolatukat és szexualitásukat, mint bárki más. Reményeink szerint ebben segítenek kiadványaink is.

ID:43459618

Megvannak a Göllesz Viktor ösztöndíj nyertesei!

Szövetségünk az idei évben is meghirdette a Göllesz Viktor Ösztöndíjat, amelyet öt kategóriában lehetett elnyerni: tanulás, sport, művészet, munka és önérvényesítés. Az ösztöndíjra nagy örömünkre számos pályázat érkezett be, s a kuratórium döntése alapján megszületett a nyertesek névsora:

  1. Vikor Anna – tanulás
  2. Szabó Linda – sport
  3. Csonka Alexandra – művészet
  4. Vikor Imre – munka
  5. Gergelics Diána – önérvényesítés

Szívből gratulálunk a nyerteseknek, s köszönjük a további pályázóknak, hogy bizalmukkal megtiszteltek minket!

bercse laszlo_interju_kep

Interjú Bercse Lászlóval, az ÉFOÉSZ új társelnökével

Bercse Lászlót 2016 márciusában Szövetségünk társelnökének választotta, mi pedig ez alkalomból beszélgettünk vele. László kicsit több, mint nyolc éve dolgozik az ÉFOÉSZ budapesti központjában. Eleinte irodai asszisztensi pozícióba került hozzánk, ám idővel kiderült, hogy személyes érdeklődése és elhivatottsága a fogyatékosságügy iránt jóval több lehetőséget biztosít számára ahhoz, hogy segítse az értelmi fogyatékossággal élő emberek érdekvédelmét.

Mesélj egy kicsit magadról, mit érdemes tudni rólad?

Bercse Lászlónak hívnak, 34 éves vagyok és jelenleg a szüleimmel élek. Budapesten tanultam, Budakeszin a kisegítő iskolában végeztem el a nyolc osztályt. Kelenföldön a 9-10. osztályt fejeztem be, majd két szakmát szereztem: gépíró-szövegszerkesztő és képzett házvezető lettem.

Melyik végzettségedet érezted közelebb magadhoz? Melyik tetszett jobban?

Szerintem a gépíró szövegszerkesztőnek van piaca, a házvezető képző holt szakma, nem eléggé keresett. A házvezetőit azért tanultam meg, mert az idegenvezetést nagyon szerettem, plusz a gasztronómiáról is tanulhattam.

Érdekel az idegenvezetés?

Igen, egy kicsit. Nagyon szeretem a városokat feltérképezni, mielőtt ellátogatok valahova, megnézem, mi hol van. Most például Lisszabonba fogok utazni az ÉFOÉSZ-szal.

Mivel töltöd a szabadidődet?

Orgona hangversenyekre járok a MÜPÁ-ba, s keresztrejtvényt fejtek. Legutóbb a 10 éves évforduló alkalmával mentem el egy egész napos orgonahangverseny sorozatra, és nagyon élveztem. Nagyon szeretem a komoly zenét, a kedvenc zeneszerzőm Johann Sebastian Bach. A munka mellett szerintem az is fontos, hogy ki tudjunk kapcsolódni, szórakozni. Nekem ezek jelentik a feltöltődést.

Mikor kerültél kapcsolatba az ÉFOÉSZ-szal?

2008-ban és így került a látóterembe az önérvényesítés is. Még az ÉFOÉSZ előtt egy francia cégnél dolgoztam, mint irodai asszisztens, de sajnos létszámleépítés miatt el kellett jönnöm. A napközibe, ahova járok, ott kérdezte meg tőlem a vezető, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni az ÉFOÉSZ-hoz, a szövetség önérvényesítő tagozatához. S hát nekem volt kedvem, így kezdődött az egész.

Mik voltak a munkaköri feladataid, miket kellett csinálnod?

2012. április 12-től, hétfőtől voltam irodai asszisztens az irodában. Ez azért maradt emlékezetes számomra, mert Danó Rékával – a szövetség jogi képviselőjével – aznap repültünk Genfbe, Svájcba, egy ENSZ felülvizsgálatra. Nagyon szerettem a munkámat, az tetszett benne, hogy önállóan rám bíztak feladatokat, s mehettem OFT ülésekre is. Emellett a telefonkezelést kellett megtanulnom, ez kicsit nehéz volt. De nekem nagyon nagy szerencsém volt, mert jó munkatársaim voltak, akik sokat segítettek a kezdetekben. Ezért nagyon hálás is vagyok nekik.

Mik ezek az OFT ülések?

Szerintem az Országos Fogyatékosságügyi Tanács az érdekvédelem fellegvára, a kormány fogyatékosügyi jobb keze. Mi is részt vettünk, illetve veszünk ezeken az üléseken. Delegált voltam az ÉFOÉSZ által többször is.

\”Amikor úgy éreztem, hogy képviselnem kell az értelmi fogyatékossággal élő emberek álláspontját, akkor mindig felszólaltam.\”

AZ OFT-n belül tagja voltam egy munkacsoportnak is, amely az akadálymentesítést vizsgálta felül, ezt is hasznosnak éreztem.

Összességében miként gondolsz vissza ez elmúlt évekre – hogy érezted magad az irodában?

Jól éreztem magamat, felejthetetlen volt ez a pár év, amit ott töltöttem. Mindig szívesen emlékezek vissza rá. Tény, hogy volt, amikor már többet szerettem volna, ezért nagyon örülök, hogy most egy kicsit szakmailag is fejlődhetek. Szerettem volna előrelépni. Társelnökként lehetőségem van arra, hogy több tapasztalatot szerezhessek az önérvényesítés területén is.

Milyen programokon vettél részt az ÉFOÉSZ-szal?

Utaztam velük nagyon sokat, konferenciákon vettem részt. Voltam Berlinben, Portugáliában, Svájcban, Brüsszelben, Pozsonyban, Bécsben és most megyünk Lisszabonba. Projektekben is részt vettem, például elvégeztem a Pathways projekt II képzését, ahol a könnyen érthető kommunikációról tanulhattam.

Mit jelent a könnyen érthető kommunikáció?

Ez egy nagyon hasznos kommunikációfajta, ami nemcsak a fogyatékkal élő embereknek, hanem az időseknek is hasznos lehet. Például, ha nem értenek meg egy nehéz, bonyolultan megfogalmazott banki levelet, akkor ezzel le lehet egyszerűsíteni a szöveget. Ennek vannak különböző jellemzői. A legfontosabb, hogy tömör, könnyen áttekinthető legyen, jól tagolt. Sokszor nyomjuk az entert. Én magam is fordítottam hosszabb szövegeket könnyen érthető szövegekre, s az ELTE Bárczi Gusztáv főiskolán is voltam, bemutató órát tartottam egy kollégámmal.

S milyen változás történt most a munkádban?

Pár hete megkérdezett az ügyvezető igazgatónk, hogy mit szólnék, ha engem is jelöltként indítanánk a társelnöki pozícióért. Elfogadnám-e? Én ezt nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem. Aztán március 7-én egyhangúan szavazott meg az elnökség, április 27-én pedig az ÉFOÉSZ közgyűlésén hivatalosan is megválasztottak. Meglepődtem és nagyon örültem neki.

Be kellett mutatkoznod a közgyűlésen?

Igen, el kellett mondani egy tervet, hogy mit képzelek el az önérvényesítéssel kapcsolatban. Létre fogunk hozni egy blogot, országos önérvényesítő tagozatot akarunk indítani és nyári táborokat fogunk szervezni.

Szerinted miért van szükség az önérvényesítésre?

Hivatkoznék Gyene Piroska elnök asszonyunkra, hogy

\”…az önérvényesítés egyúttal önismeret is, amely által tisztába kerülünk képességeinkkel, külső-belső tulajdonságainkkal, hogy hogyan tudunk viszonyulni másokhoz.\”

Ez azért fontos szerintem, mert így reális képet kapunk magunkról, és elindulhatunk azon az úton, amely valójában a miénk.

Mit gondolsz, miért téged választottak az ÉFOÉSZ társelnökének?

Szerintem azért, mert rendelkezem olyan szakmai rutinnal, ami alkalmassá tesz erre a pozícióra. Részt vettem már konferenciákon, nyilvános beszédeket mondtam, könnyen tudok új emberekkel kapcsolatba lépni. Úgy érzem, hogy eléggé társasági ember vagyok, s ez szerintem fontos: mert olyan emberek hangját kell hallatnom, akik nem tudják a véleményüket elmondani. Képviselni tudom a többi fogyatékossággal élő embert.

\”Én nagyon hiszek a Semmit rólunk nélkülünk elvben.\”

Ez mit jelent pontosan?

Ez azt jelenti, hogy ne úgy hozzunk döntéseket a fogyatékossággal élő emberek feje fölött, hogy nem kérdezzük meg őket, hanem vonjuk be őket is.

S ez miért fontos szerinted ma Magyarországon?

Mert nagyon rossz olyat látni, hogy sokakat semmibe vesznek, nem foglalkoznak a véleményükkel, nem vesznek tudomást róluk.

\”Hiszen csak akkor tudjuk meg, hogy mi a másiknak a jó, ha ő maga mondja meg.\”

A támogatott döntéshozatal is egy ilyen változást biztosít a fogyatékossággal élők embereknek. Hiszen nem gondnokot rendelnek ki melléjük, ha szükségessé válik, hanem egy olyan segítőt, aki figyelembe veszi a véleményüket, akaratukat. Ez szerintem nagyon fontos különbség.

Társelnökként mik lesznek a feladataid?

Az első számú feladatom, az önérvényesítő tagozat megerősítése lesz. Szeretném, ha több ember megismerné az önérvényesítés fogalmát. Ebben segítségemre lesz Czakó Tibi, az ÉFOÉSZ új munkatársa, vele együtt fogjuk megszervezni ezt az egészet. A többit egyelőre még nem tudom, a jövő a zenéje, nekem is bele kell tanulnom ebbe a pozícióba. De a legfontosabb, hogy képviseljem a fogyatékkal élő társaimnak az érdekeit.

A jövőre nézve mik a terveid? Hol képzeled el magad évek múlva?

Rengeteg tervem van. Az elsődleges és legfontosabb, hogy kijussak Párizsba. Nagyon szeretem a művészetet, ez pedig annak a fővárosa, s tele van műemlékekkel. Ott van a kedvenc építményem, a Notre Dame is. Ez pedig ugyan személyesebb, de nagyon szeretném, ha a jövőben megházasodhatnék. Fontos nekem, hogy saját családom legyen. Úgy érzem, most már nagyon sok mindent elértem, amit akartam.

Köszönjük az interjút!

adyendre_7a

Beszélgetés és érzékenyítés egy szuper osztállyal

Nagy örömünkre nemrégiben ismét volt alkalmunk ellátogatni az Ady Endre Gimnáziumba, ahová már harmadik alkalommal vittünk érzékenyítő-programot, foglalkozásokat. Idén a 7. a osztályhoz volt szerencsénk: a gyerekek kíváncsiak, beszédesek, élénkek voltak – olyan kiskamaszok, akik nyitottak a világ dolgai iránt, az új információkat szinte kivétel nélkül szívják magukba.

Szövetségünk bemutatása után egy rövid összefoglalóval készültünk nekik, hogy mit jelent a \”civil\” szervezet, mit értünk pontosan értelmi fogyatékosság alatt, hogyan lehet segíteni egy érintett személynek, s összességében, miért fontos az akadálymentesítés. Játszottunk bingót, online kvízt töltöttünk ki közösen, s képek alapján próbáltuk kitalálni különböző sérült emberekről, hogy kik is ők, mit csinálhatnak az életben, milyen vágyaik- érzéseik lehetnek önmagukkal és másokkal kapcsolatban.

Köszönjük még egyszer a lehetőséget, a meghívást, élmény volt együtt dolgozni a 7.a. osztállyal! 🙂

diszkriminacio_csop_kiralyret

Én is képes vagyok rá! – kirándulás és akció Királyréten

Hat közös alkalom után vegyes érzelmekkel vágtunk neki a csoportfoglalkozásunk záróakciójának. Egyszerre voltunk szomorúak és elégedettek, hiszen amióta megalakult az ÉFOÉSZ Diszkrimináció Ellenes csoportja, egy fantasztikus csapat kovácsolódott össze a foglalkozások ideje alatt. A résztvevők – Attila, Ilona, Pali és Kati – mindannyian lelkesek, aktívak, együttműködőek voltak, pedig a választott témák eleinte bizony nem voltak könnyűek. Nem voltak hétköznapiak. Tabukat döngettünk. A csoport lezárása így keserédes pillanatokat is tartogatott számunkra.

Beszélgettünk a diszkriminációról – akár saját tapasztalat alapján -, a sztereotípiákról, előítéletekről, kiderítettük, hogy kinek mi is a szociális identitása, s a legutolsó alkalommal egy olyan szociális értéket képviselő akciót szerveztünk, amivel megmutathattuk: mi is tudunk tenni a környezetünkért!

Május 7-én, szombaton, egy egész napos kirándulás keretében elvonatoztunk Kismarosra, onnan pedig kisvasúttal Királyrétre, hogy egy rövidebb túraútvonalat megtisztítsunk az utunkba akadó szeméttől. Meglepetésünkre nem volt sok dolgunk, de azért előkerültek a szemeteszsákok és gumikesztyűk, hiszen azért koszos zsebkendőkből, eldobott chipses zacskókból, csikkekből éppen eleget találtunk.

A 2 órás séta alkalmával körbejártuk a királyréti horgász tavat, a mellette lévő ösvényt, az erdőben távolabb eső tisztáson pedig meg is pihentünk. Nagyszerű élmény volt mindannyiunknak, hiszen a közösen eltöltött idő mellett a résztvevő értelmi fogyatékossággal élő fiatalok megerősödtek mindabban, hogy tetteik, gondolataik és cselekedeteik igenis számítanak a környezetüknek, legyen szó akár arról, hogy képviseljük önmagunkat, azt akik vagyunk vagy arról, hogy óvjuk és védjük közös értékünket, a természetet.

Specialis Muveszeti Fesztival

Felhívás Speciális Művészeti Fesztiválon való részvételre

Az Újpalotai ÉNO, a Csokonai Kulturális és Sportközpont és a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület ebben az évben is megrendezi Budapesten a SpeciArt Speciális Művészeti Fesztivált.

Időpont: 2016. május 20-21.

A rendezvény színhelye: Újpalotai Közösségi Ház és Fő tér (1157 Budapest, Zsókavár u. 15.)

A fesztivál fogyatékkal élő és ép művészek számára teremt bemutatkozási lehetőséget. Az egyéni vagy csoportos formában bemutatott produkciókat, szakmai értékelők minősítik, a szakmai iránymutatás és a motiváció szándékával.

Nevezési kategóriák:

Néptánc, társastánc, modern tánc, ének, vers- és prózamondás, színpadi játék, zenés színpadi játék, bábjáték, hangszeres zene.