Level a fopolgarmester-jelolteknek

Levél a főpolgármester-jelölteknek

Az alábbiakban változtatások nélkül közöljük levelünket, amelyet a ti üzeneteitekből írtunk, és elküldtünk a főpolgármester-jelölteknek.

Tisztelt Főpolgármester-jelölt Úr!

Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége közel negyven éve dolgozik az értelmi fogyatékossággal élő emberekért és családjaikért. Országos lefedettségű szervezetünk rengeteg szakmai tapasztalatot és tudást halmozott fel az elmúlt évtizedekben.

Mi érintettek tudjuk a legjobban, mire van szükségünk. Többek között emiatt küzdünk immár több mint egy évtizede az általános választójogért, azért, hogy senkit ne lehessen kizárni demokratikus alapjoga gyakorlásából, csak mert értelmi fogyatékossággal él. Mi is Magyarország teljes értékű állampolgárai vagyunk, és elvárjuk, hogy ez a törvényekben és a jogrendszerben is láthatóvá váljon. Elvárjuk, hogy a pártok választási programjai és kampányai nekünk is szóljanak, hogy a mindenkori kormányzat és önkormányzatok rendelkezzenek fogyatékosságügyi stratégiával, amely alapján ellenőrizhető tevékenységük. Valamint elvárjuk, hogy a pártok választási programjai, a mindenkori kormány és az önkormányzatok tevékenységeiről szóló híradások elérhetők legyenek könnyen érthető formában.

Megvizsgáltuk, hogy a főpolgármester-választási kampányban mennyi szó esik az értelmi fogyatékossággal élő és általánosságban a fogyatékossággal élő emberekről. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a kampányban nem jelennek meg az értelmi fogyatékossággal élő emberekre vonatkozó tervek, és – mint általában – az üzenetek most sem szólnak a fogyatékossággal élő állampolgároknak. Bár a fogyatékosság a társadalom nagy részét – közvetve, vagy közvetlenül – érinti, a két írott programban csak említés szintjén merül fel a „fogyatékosság” kifejezés, a kampány egészében pedig gyakorlatilag nem hallhatunk semmiféle vízióról arra nézve, megválasztásuk esetén milyen lépéseket kívánnak tenni a jelenlegi jelöltek a fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadása, életminőségük javítása érdekében. Ezért arra kértük az érintetteket és hozzátartozóikat, segítőiket, levélben vagy személyesen mondják el, milyen problémákkal néznek szembe nap mint nap a fővárosban, valamint, hogy mely intézkedések tehetnék számukra élhetőbbé, hozzáférhetőbbé a várost. Az összegyűjtött észrevételeket, javaslatokat ezúton továbbítjuk a főpolgármester-jelöltek felé.

Együtt velünk

„A főpolgármester vegyen fel maga mellé értelmi fogyatékossággal élő tapasztalati szakértőket, akik beszámolnak arról, hogy az érintett személyeknek mire van szükségük a mindennapi életükben.”

Ez nemcsak az értelmi fogyatékossággal élőkre, hanem minden fogyatékosságtípusra érvényes elvárás. Ahhoz pedig, hogy pozitív példát találjunk, nem is kell messzire menni. A szomszédos Ausztriában minden városnak van egy fogyatékossággal élő emberekből álló tanácsadó testülete, akik folyamatos kapcsolatban állnak a döntéshozókkal, így aktívan részt vesznek a városok fejlesztésében.

Információ-hozzáférést mindenkinek!

„Legyenek könnyen érthetőek az újságok.”

Az értelmi fogyatékossággal élő emberek számára a könnyen érthető kommunikáció (KÉK) jelenti az akadálymentesítés egyik legfontosabb eszközét. Javasoljuk, hogy a Fővárosi Önkormányzat tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a kerületi önkormányzatok, illetve közszolgáltatók honlapján közzétett információk elérhetők legyenek könnyen érthető formában, valamint az önkormányzati fenntartásban álló kiadványok is közöljenek könnyen érthető híreket.

Érzékenyítés

„Az önkormányzat segítsen felhívni a figyelmet arra, hogyan élnek itt a városban a fogyatékossággal élő emberek, és hogy segíteni kell őket, türelemmel fordulni feléjük, nem pedig kigúnyolni őket.”

A szemléletformálás elengedhetetlen része bármely hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoport integrálásának. A közintézményekben és közhivatalokban dolgozó munkavállalók érzékenyítése, könnyen érthető kommunikációs képzése kezdő lépés lehet ahhoz, hogy elinduljon egy átfogó közös gondolkodás a nagyobb léptékű érzékenyítésre, amelyben a mindenkori Fővárosi Önkormányzat tevékenyen is részt tud venni, például rendezvények, vagy társadalmilag hasznos kampányok támogatásával.

Akadálymentes főváros

„A metróban nagyon nehéz babakocsival, kerekesszékkel közlekedni, szükség lenne liftre minden megállóban.”

Számos a közlekedésre vonatkozó észrevételt fogalmaztak meg az érintettek. Például, hogy szükség van rámpára minden aluljárónál és az épületek bejáratánál, hogy akadálymentesíteni kellene a járdákat, nagyobb utasterű buszokra van szükség és olyan lámpákra, amelyek segítik a látássérülteket a közlekedésben. Amire szükség van: egy minden lakos igényeit figyelembe vevő és mindenki számára befogadó, egyetemes tervezés. Az akadálymentes város mindenki számára kényelmes és élhető, legyen bár mozgáskorlátozott, kismama, idős ember, bőröndökkel felpakolt turista vagy épp jó erőben lévő fiatal.

Tiszteletet a fogyatékossággal élőknek!

„Az új főpolgármester jöjjön el a Sérült Gyermekek Napjára, mert a fogyatékossággal élő emberek számára ez nagyon fontos. Szeretnénk találkozni a főpolgármesterrel, és szeretnénk azt érezni, hogy mi is számítunk, ránk is figyel, tisztel minket.”

A Sérült Gyermekek Napja egy tízezres tömeget mozgató rendezvény. Sok érintett számára ez jelenti a legnagyobb szórakozást és kikapcsolódást az évben, ugyanis a látogatók közül rengetegen élnek intézményekben, melyet csak ritkán áll módjukban elhagyni. Ez a rendezvény egy lehetőség a mindenkori főpolgármester számára, hogy gesztust gyakoroljon a fogyatékossággal élő emberek irányába.

Mi vagyunk a saját életünk szakértői, ezért ezúton felajánljuk a leendő főpolgármester részére tapasztalatainkat és tudásunkat.

Bízunk benne, hogy a Főpolgármester-jelölt Urak elolvassák és megszívlelik üzeneteinket, és együttműködést alakítanak ki az ÉFOÉSZ-szel!

Tiszteletteljes üdvözlettel!

Bercse László, az ÉFOÉSZ Társelnöke

Halljatok meg a hangunkat konferencia (1)

Halljátok meg a hangunkat!

Az EPSA – vagyis az Európai Önérvényesítő Platform – múlt héten, az ausztriai Grazban rendezte meg az idei Halljátok a hangunkat című konferenciát. Az eseményre, amelynek témája a politikai részvétel volt, 12 országból összesen 150 önérvényesítő és segítő érkezett.

A konferencia megnyitóján beszédet mondott Bercse László, az ÉFOÉSZ társelnöke és Siegfried Nagl, Graz polgármestere is.

László – aki az EPSA elnöke és az Inclusion Europe egyik alelnöke is – beszédében elmondta: „Szeretnénk mi is a közösségeink elfogadott tagjai lenni. Ez nem lehetséges, ha sok társunknak nincs joga szavazni. Közösen kell nyomást gyakorolnunk a döntéshozókra egész Európában, hogy végre tegyenek valamit az ügyünk érdekében.”

A konferencia három napig tartott, és a rendezvény alatt különféle workshopokon is részt vehettek a jelenlévők. Bercse László is vezetett két foglalkozást, amelyeknek a témája a választójog és a politikai életben való részvétel volt.

Az első workshopon osztrák és lengyel önérvényesítők vettek részt. Az osztrák önérvényesítők elmondták, hogy Ausztriában 16 év felett mindenki szavazhat, és hogy az osztrák önérvényesítők beleszólhatnak a helyi politikába. Ugyanis a városok tanácsadó testületeket működtetnek, amelyek segítik a városvezetők munkáját, és ezek között olyan testületek is vannak, amelyekben fogyatékossággal élő emberek dolgoznak. A városok vezetői kikérik a véleményüket, ha olyan fejlesztést vagy programot terveznek, amely a fogyatékossággal élő embereket érinti. De a résztvevők azt is elmondták, hogy nem csak olyan kérdésekben szoktak felszólalni, melyek elsősorban a fogyatékossággal élő embereket érintik. Sokukat érdekli például a környezetvédelem, ezért gyakran foglalkoznak a klímaváltozás témájával és eljárnak a klímaváltozásról szóló szakmai beszélgetésekre és tüntetésekre is.

A második workshopon román, olasz, angol és osztrák önérvényesítők voltak jelen. A résztvevők elmondták, hogy többük országában az önérvényesítők fordítják könnyen érthető nyelvre a politikai pártok választási programjait. Az is kiderült, hogy bár sok országban már minden értelmi fogyatékossággal élő ember szavazhat, mégis gyakran előfordul, hogy az érintettek sem tudnak a lehetőségről, sokan azt hiszik, hogy nincs joguk szavazni. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a döntéshozók megfelelően tájékoztassák az érintetteket a jogaikról.

A konferencia alkalmából megjelent az Európa Nekünk című önérvényesítő hírlevél különszáma, amely – az ÉFOÉSZ fordításában – magyarul is elérhető.

valasztojogot_mindenkinek (10)

A választójogról beszélgettünk

#választójogotmindenkinek

„Az a furcsa, hogy bár nem szavazhatok, a Nemzeti Konzultációban megkérdezik a véleményem” – mondta Gilicze Tamás önérvényesítő a Választójogot mindenkinek! című kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője. A mondat május 10-én, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének (ÉFOÉSZ) rendezvényén hangzott el.

Gilicze Tamás 15 éve áll gondnokság alatt, és azóta nem szavazhat, mert – a 2011 előtti törvény értelmében – automatikusan kizárták a választójogból. Ezt büntetésként éli meg, ugyanis érdekli a politika, követi a híreket, folyamatosan tájékozódik az ország helyzetének alakulásáról. Az ÉFOÉSZ makói önérvényesítő csoportjába jár rendszeresen, és úgy véli, „mindenkinek joga van beleszólni az ország ügyeibe”.

Az ÉFOÉSZ a Választójogot mindenkinek! című kampánya részeként rendezte meg a kiállításmegnyitóval egybekötött kerekasztal-beszélgetést. A kerekasztal résztvevői Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnöke, Sallai Ilona önérvényesítő, érdekvédelmi tanácsadó, Gilicze Tamás önérvényesítő, Dr. Könczei György egyetemi tanár, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Fogyatékosságtudományi Doktori Műhelyének alapítója, valamint Dr. Stánicz Péter alkotmányjogász voltak. A beszélgetést Szurovecz Illés, az abcug.hu újságírója vezette.

A beszélgetés során az is kiderült, hogy a felülvizsgálatok alkalmával alapvetően a műveltséggel és politikai tájékozottsággal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolnia Gilicze Tamásnak. Ehhez kapcsolódóan Szurovecz Illés feltette a kérdést a jelenlévő szakértőknek, vajon létezik-e, kidolgozható-e olyan módszer, amellyel objektív módon mérhető a belátási képesség.

Dr. Könczei György erre válaszul kifejtette: „Nem keresnék ilyet, mert aztán találnak két módszert, amire azt mondják, hogy jó. Aztán az egyik azt méri, hogy Gilicze Tamás szavazhat, a másik pedig azt, hogy nem. És akkor majd az okos emberek azt mondják, használjuk inkább azt, amelyik alapján nem szavazhat Tamás. Aztán pedig majd kitalálják, hogy csak egy bizonyos IQ-szint felett lehet szavazni, és akkor már én sem szavazhatok, csak az a néhány kiváltságos, akiknek elég magas az IQ-ja.”

Szurovecz a jellemzően felmerülő ellenérvek közül kitért arra, hogy sokan a gyerekekkel állítják párhuzamba a fogyatékossággal élő személyeket. Dr. Stánicz Péter alkotmányjogász erről azt mondta: „Egy értelmi fogyatékossággal élő felnőtt ember dolgozik és szeret és közlekedik és lakik valahol, vagyis ugyanúgy mindennapi életet él, ahogy bárki más. Nem gyerek. Nagyon fontos különbséget tenni, hiszen olyan tapasztalati háttérrel rendelkezik, amilyennel egy gyerek – életkoránál fogva – még nem rendelkezhet.” Továbbá hozzátette, azzal, ha valakitől megvonjuk a jogot, hogy kifejezze véleményét, nagyon súlyosan beavatkozunk a személyes életébe.

A beszélgetés során a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló ENSZ Egyezmény (CRPD) is szóba került, amelyet Magyarország az elsők között ratifikált 2007-ben. Ez az egyezmény megerősíti minden fogyatékossággal élő személy jogképességét, és a másokkal egyenlő jogi cselekvőképességet írja elő normaként. A moderátor ezzel összefüggésben arra volt kíváncsi, hogy ha már egyszer ratifikáltuk, nem lenne-e szükség arra, hogy végre érvényesítsük is. Erről Könczei György – aki annak idején sokat tett az egyezmény elfogadtatásáért – elmondta, hogy amikor lefordították a vonatkozó 12. cikket, az Igazságügyi Minisztérium „kreált nyelvi akadályra hivatkozva” nem hagyta jóvá. Könczei szerint az ilyen esetek azt bizonyítják, hogy az ország vezetősége nem szeretné, ha megvalósulna mindaz, amit előír az egyezmény, ezért húzza az időt. Stánicz mindezt azzal egészítette ki: „Az egyezményben nemcsak az szerepel, hogy mindenki egyenlő, hanem az is, hogy mindenkit egyenlő mértékben illet meg az emberi méltósághoz való jog.”

A beszélgetés arra is kitért, ha valóra válna mindaz, amiért az ÉFOÉSZ küzd, milyen további teendői lennének a kormányzatnak a választójoggal összefüggésben. Sallai Ilona kifejtette: „Nagyon sok tennivaló lenne. Először is könnyen érthetőségi ellenőrökre lenne szükség, akik biztosítanák, hogy a választásokkal kapcsolatos információk mindenki számára érthető formában legyenek megfogalmazva. Továbbá tapasztalati szakértőkre lenne szükség a kormányhivatalokban. Valamint folyamatosan dolgozni kellene azon, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyeket is minél jobban bevonják a közéletbe – erre pedig az egyik legjobb és legfőbb eszköz a könnyen érthető kommunikáció.”

Miközben ezek a mondatok elhangzottak, a nézőtéren egyre több zöld – vagyis az egyetértés kifejező – kártya lendült a magasba. A közönség így jelezte, hogy egyetért mindazzal, amit az ÉFOÉSZ önérvényesítője mond.

A fotókat Adrián Zoltán készítette (Képszerkesztőség).