Valasztojogot a fogyatekossaggal eloknek-parliament-EU

Választójogot a fogyatékossággal élőknek!

Az ÉFOÉSZ állásfoglalása szerint a választójog minden magyar állampolgárt megillet, beleértve a fogyatékossággal élő személyeket is. Azonban ezzel nem mindenki ért egyet. Facebook oldalunkon számos hozzászólást kaptunk az elmúlt néhány hétben, melyekre ezúton reagálunk.

Az alábbiakban, azokat a kommentek, vagy kommentekből származó részleteket emeljük ki, amelyek észrevételünk szerint a gyakran felmerülő kérdések, felvetések körébe tartoznak.

„A mindennapi életben is saját rossz döntéseiktől kell védeni őket. Naivak, becsaphatók.”

Életünk során mindannyian számtalan különféle döntést hozunk, melyek között vannak jók és rosszak. A választójoggal rendelkező, nem fogyatékossággal élő állampolgárokat sem óvja meg senki a saját döntéseiktől, illetve senki nem vizsgálja felül, hogy döntéseiket racionális vagy érzelmi alapon hozzák-e meg. Választások esetén sem beszélhetünk objektív értelemben jó vagy rossz döntésekről – mindannyian az induló pártok és képviselőjelöltek közül, egy meghatározott listából választunk.

„Egy értelmi fogyatékost, még enyhébb esetben is könnyű befolyásolni. Így a választások tisztasága lenne megkérdőjelezhető.”

A választási kampányok arról szólnak, hogy a politikusok és pártok megpróbálják meggyőzni a választókat arról, hogy érdemes rájuk szavazni. A politikai meggyőzés egyik legfőbb eszköze a befolyásolás. Az értelmi fogyatékossággal élő személyek pont ugyanannyira befolyásolhatók, mint a nem érintettek. A választási csalások megelőzésének pedig nem lehet legitim módja az, hogy elvesszük egyes állampolgárok választójogát, ezzel őket büntetve, nem pedig azokat, akik csalást követnek el.

„Ha gondnokság alatt van, már a szó is jelzi, hogy gondoskodnak róla, nem önálló, tehát a gondnok szavazna. Nem kell változás, ez így jó sajnos, nem tudna jól szavazni.”

A hazai jogi szabályozás szerint mindenki csakis önállóan gyakorolhatja választójogát. Az érintett gondnoka nem szavazhat az érintett helyett, erre nincsen jogi lehetősége.

„18 év alatt sem lehet szavazni, nem látom a problémát.”

Az ÉFOÉSZ nem ért egyet azzal a szemléttel, hogy a felnőtt értelmi fogyatékossággal élő embereket gyermekként kezeljünk. Sem a mindennapokban, sem jogi szempontból. Azért probléma, ha kizárjuk őket a választójogból, mert a fogyatékossággal élők egy olyan csoport, akik hagyományosan kiszorulnak a társadalmi élet számos területéről: sokan nem találnak munkahelyet, nem részesülnek megfelelő oktatásban, vagy nem hozhatnak önálló döntéseket a saját életükről. Ha a szavazásból, vagyis a közös ügyeinkről szóló döntésekből is kizárjuk őket, azzal azt üzenjünk, hogy nem számít a véleményük, és nem tekintjük őket a társadalmunk teljes értékű tagjának. Hiszen akinek nincs választójoga, annak nincs beleszólása a közösség ügyeibe.

„Ha értelmi fogyatékos, akkor gyakorlatilag semmit nem fog fel, se segítséget se propagandát.”

Ez nem igaz. Az értelmi fogyatékossággal élő személyek nem alkotnak homogén csoportot; a fogyatékosság jellege és mértéke is nagyon eltérő lehet személyenként. Ugyanakkor – épp a megértés megkönnyítése érdekében – nagyon fontosnak tartjuk, hogy mind a választási eljárásra vonatkozó dokumentumok, mind pedig a pártok programjai a könnyen érthető kommunikáció módszerének megfelelően készüljenek.

„Fogyatékos, tehát nem is tudja mi az a politika.”

Mint már említettük, az értelmi fogyatékossággal élő személyek nem alkotnak homogén csoportot. Mind az érintettek, mind a többségi társadalom tagjai közt is van, akit érdekel a politika és van, akit egyáltalán nem. A választójog olyan alapjog, amely érdeklődésre való tekintet nélkül mindenkit meg kell, hogy illessen.

„Ez ugyanúgy csalás, mint a külföldi magyarok autóbuszos beutaztatása, és előzetesen a tömeges bejelentése a magánházakba!”

A választójog alapjog, így választójoggal felruházni egy magyar állampolgárt nem csalás. Amennyiben valaki a saját nevében ad le szavazatot, nem csal, hanem jogot gyakorol. Azonban, ami a határon túli magyarokat illeti, rájuk valóban más szabályozás vonatkozik: akik magyarországi lakcímmel nem rendelkeznek, kérhetik felvételüket a választói névjegyzékbe, attól függetlenül, hogy értelmi fogyatékossággal élnek-e vagy sem. A magyar bíróságok nem hoznak döntést az ő cselekvőképességükről és választójogukról, így az olyan korlátozások, amelyek egy Magyarországon élő értelmi fogyatékossággal élő személyt érnének, őket nem érintik. Álláspontunk szerint ez egy jogilag nem megindokolható döntés, amelyet felül kell vizsgálni.

„Valószínűleg nem volt véletlen a bírósági döntés.”

Tapasztalatunk szerint az eljárás során a műveltséggel és tájékozottsággal kapcsolatos kérdéseket tesznek fel, például arra kérik a vizsgált személyt, hogy soroljon fel négy-öt minisztert. A nem érintett választópolgárokon senki nem kéri számon politikai ismereteiket.

#választójogotmindenkinek

valasztas

Miért nem indokolt az értelmi fogyatékossággal élő emberek választójogának korlátozása?

A választójog korlátozásáról szóló, nemrég felmerült javaslatra, valamint a mai napon, a témában megjelent cikkre reagálva, Szövetségünk is megfogalmazta álláspontját az értelmi fogyatékossággal élő állampolgárok választójogára vonatkozóan.

Szövetségünk közel egy évtizede lobbizik azért, hogy az értelmi fogyatékos magyar állampolgárok is szavazhassanak. Szeretnénk megjegyezni, hogy a határontúli értelmi fogyatékos magyar állampolgárok választójoga nem korlátozott.

Észrevételeink, az érintett emberek választójogának elismerése ellen tiltakozók leggyakoribb érveivel összefüggésben a következők:

A gondnokság alatt álló fogyatékos személyek választójogának korlátozása melletti gyakori érv az érintett emberek befolyásolhatósága. Egyfelől az értelmi fogyatékos emberek nem alkotnak homogén csoportot: eltérőek a tapasztalataik, a képességeik, a szociális környezetük, a személyiségük. Másfelől pedig semmifajta empirikus bizonyíték nem áll rendelkezésünkre abban a tekintetében, hogy az érintett személyek fogékonyabbak a manipulációra, mint a lakosság más csoportjai. Minden ember támaszkodik más emberek segítségére, tanácsaira, mindenkire hatással vannak, lehetnek különböző befolyásolási technikák. (A politikai pártok fő célja a választásokat megelőzően éppen– a különböző választói csoportoknak tett ígéreteken keresztüli befolyásolás). A választások tisztaságának megőrzése nem lehet indok egy társadalmi csoport alapvető jogának elvonására, azt más eszközökkel kell megteremteni.

A választójoghoz való képesség vizsgálata objektív vizsgálati módszerekkel nem lehetséges, ezért arra sem a szakértők, sem a bíróságok nincsenek és nem is lehetnek felkészülve, mivel a választójog gyakorlásához szükséges képesség nem mérhető, hiszen az alapvetően személyes szimpátián, politikai meggyőződésen, családi hagyományokon alapul.

Igazságügyi szakértők személyesen erősítették meg Szövetségünknek azt, hogy nem rendelkeznek a választójog vizsgálatára vonatkozó szakmai protokollokkal, így a választójog gyakorlásához szükséges belátási képesség kategóriája általában a szakértő által javasolt gondnoksági kategóriához igazodik, a bíróságok pedig rendszerint követik a szakértői által javasoltakat. Az igazságügyi elmeorvos szakértők szakvéleményükben jellemzően egy mondatot szentelnek a választójog gyakorlásához szükséges belátási képességgel kapcsolatos megállapításoknak, – melyben kizárólag annak fennállását, tartós, vagy idősz akonként visszatérő nagymértékű csökkentségét, vagy tartós teljes mértékű hiányát állapítják meg – a bírák a szakértői vélemény ezen megállapítását emelik át ítéletük indokolásába.

A Fővárosi Törvényszék egy korábbi ítéletében elvi éllel mondta ki azt, hogy „a választójoghoz szükséges belátási képesség vizsgálatához a gondnokság alá kerülő személlyel szemben a közéleti ismereteinek szintje és minősége nem vizsgálható. A gondnokság alá kerülővel szemben nem támasztható a választójog gyakorlásához olyan többlet követelmény, melyet a választójog gyakorlásához az Alaptörvény és a választójogra vonatkozó szabályozás a gondnokság alatt nem álló választójogra jogosultaktól nem követel meg.” A bíróság tehát kifejezetten elzárkózott attól, hogy a felperest „vizsgáztassa”, és határozottan kijelentette, hogy következetesen ezt az ítélkezési gyakorlatot fogja követni a jövőben is: miszerint mindaddig mindenki jogosult szavazni, amíg képes valós szándékának kifejezésére. Az indokolás arra is kitért, hogy a választhatóság tekintetében sem szükséges bárminemű megszorítás, hiszen az „alkalmasságról” a választópolgárok döntenek.

Az értelmi fogyatékossággal élő emberek választójogának elvonásával, illetve a választási képességeikkel kapcsolatos további fontos szempont az érintett személyek információhoz jutásának lehetőségei és módjai. A szakértők a választási képesség vizsgálatakor gyakran olyan tudást és képességeket kérnek számon az érintetteken, amelyeket egyszerűen nem volt módjuk megszerezni, mert az állam nem fordít figyelmet arra, hogy az értelmi fogyatékos emberek a számukra értelmezhető formában hozzájussanak a politikai és választási rendszert érintő tudásanyagokhoz, információkhoz.

Az értelmi fogyatékos személyekkel kapcsolatos választójogi viták alkalmával gyakorta előkerül a súlyosan-halmozottan fogyatékos emberek helyzete is.

Magyarországon a súlyosan halmozottan fogyatékos személyek száma hozzávetőlegesen 12.000 fő. Ez a választásra jogosult népesség 0,15 %-a. Valóban igaz, hogy ezek a személyek még segítséggel sem tudnának élni választójogukkal. Ugyanakkor a súlyosan halmozottan fogyatékos személyek mellett más csoportok is –kómában fekvők, súlyos demens betegek – hasonló helyzetben vannak. Az ő részvételük a szavazáson kizárható. Választójoguktól való megfosztásuk értelmetlen, mert állapotuknál fogva még segítséggel sem tudnak szavazni, választójoguk megtartásának lehetősége azonban a társadalom tiszteletének és a súlyosan fogyatékos személyek emberi méltóságának elismerését jelenti.