35_eves_unnepseg-194

Társelnökünk részt vesz a Fogyatékos Emberek Negyedik Európai Parlamentjén

Idén negyedik alkalommal rendezik meg a Fogyatékos Emberek Európai Parlamenti Napját (EPPD), amelyre 2017. december 6-án kerül sor az Európai Parlamentben (EP) Brüsszelben.

Az óriási jelentőségű eseményt az Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF) és az Európai Parlament közösen szervezi, a találkozó idei kiemelt témája a politikai részvétel és a szavazati jog kérdése lesz. Több száz résztvevő várható Európa minden részéről, akik többek között a fogyatékos emberek szervezeteit képviselő küldöttek,  EP képviselők, valamint egyéb európai szintű intézmények magas rangú vezetői lesznek.

Szervezetünket az ÉFOÉSZ Társelnöke, Bercse László fogja képviselni a találkozón. 

Az EPPD egy olyan nagy jelentőségű esemény, amely alkalmat ad arra, hogy az európai fogyatékossággal élő állampolgárok, vezetők, és aktivisták párbeszédet folytassanak megválasztott vezetőikkel és szót emeljenek a jogaikért. Ez egy különleges alkalom, amely egyfelől azt erősíti meg, hogy a parlament támogatja a fogyatékossággal élő embereket, másfelől pedig az európai fogyatékossággal élő emberek és az ő európai szintű képviselőik közötti párbeszéd fontosságát bizonyítja.

Az idei parlamenti napon a kiemelt témákon túl szó lesz még a közéleti részvételről, a 2020-2030 közötti Európai Fogyatékosságügyi Stratégiáról, és az ENSZ Fogyatékossággal élő Személyek Jogairól szóló Egyezményének az uniós átvételéről. 

A korábbi fogyatékos emberek parlamenti napjait 1993-ban, 2003-ban és 2012-ben tartották. A harmadik parlamentet követően a politikai csoportok vezetői megállapodtak abban, hogy megrendeznek egy  jogalkotási célú találkozót.

Az ülésről élő internetes közvetítés lesz feliratkozással és nemzetközi jelnyelvi tolmácsolással az EP Web TV-n.

További részletek a résztvevőkről és a programról az EDF honlapján érhetőek el.

Képen: Bercse László, az ÉFOÉSZ 35. évfodrulójának ünnepségén  

Onervenyesito konferencian jartunk Pragaban

Önérvényesítő konferencián jártunk Prágában

Az Inclusion Europe minden évben megrendezi Europe In Action nevű konferenciáját. Az idei eseményt csehországi tagszervezetükkel, az Inclusion Csehországgal közösen szervezték meg Prágában.

A 2017. június 1-től június 3-ig tartott szakmai találkozó témái a barátság, szerelem és a párkapcsolatok voltak.

A konferenciára 29 ország, összesen 225 képviselője érkezett, akik 3 nap alatt 5 nagylétszámú előadáson és 20 kisebb csoportokban zajló workshop-on vehettek részt. A minőségi szakmai tartalmakról 50 előadó gondoskodott. Az idei eseményen fontos előrelépés volt, hogy a tavalyihoz képest jóval több önérvényesítő szerepelt az előadók között.

A konferencián az ÉFOÉSZ három képviselője is jelen volt. Ők Bercse László társelnök, Sallai Ilona érdekvédelmi tanácsadó és Czakó Tibor szakmai referens.

Bercse László két alkalommal is tartott előadást. Első nap a saját munkáját mutatta be, vagyis azt, hogy önérvényesítőként milyen feladatai vannak.

Az utolsó napon pedig nap az EPSA 3 fő célkitűzése közül a támogatott döntéshozatal népszerűsítéséről és a gondnokság megszüntetéséről beszélt. Ezen kívül utolsó nap az EPSA tagjai új vezetőséget választottak maguknak. Büszkén jelentjük, hogy Bercse László is bekerült a vezetők közé, akikkel már korábban is együtt dolgozott, például a célkitűzések kialakításában is. László videóját, amelyet a választáshoz készített, itt lehet megnézni.

Hamarosan részletesebb, könnyen érthető beszámolóval jelentkezünk az Együtt Velünk blogon.

Hogyan vedjem meg magam

Hogyan védjem meg magam? – konferencia a Bárczin

2016. december 8-án a TASZ (Társaság A Szabadságjogokért) konferenciát rendezett. Az esemény célja az volt, hogy közösen feltérképezzük, a fogyatékossággal élő gyerekek és fiatalok hogyan tanulnak és tanulhatnának az emberi jogaikról úgy, hogy ezekkel a jogokkal a hétköznapokban élni tudjanak. A szervezet szeretné, ha az érintett célcsoport tagjai képessé válnának arra, hogy megvédjék magukat a kizsákmányolástól, visszaéléstől és társadalmi kirekesztődéstől.

Ennek érdekében számos civil szervezet képviselőjét hívták meg, hogy osszák meg tapasztalataikat a fogyatékossággal élő emberek számára nyújtott emberei jogi oktatásról. A meghívottak között szerepelt Bercse László érintett társelnökünk, aki arról beszélt, mire is jók az emberi jogaink. Elmondta, hogy az emberi jogok a mindennapokban kell, hogy védelmet nyújtsanak nekünk. Különösen fontosak a fogyatékossággal élő emberek számára, akik a társadalom nagy részénél jóval kiszolgáltatottabb a visszaéléseknek. Ráadásul az érintettek nagy része nincsen tisztában a saját jogaival. Fontos, hogy ezekről tudomást, a számukra hozzáférhető és érthető módon.

A TASZ eseménnyel a közös munkát szeretné elindítani. A kormányzat számára kívánnak közösen kidolgozni egy javaslatcsomagot a fogyatékos tanulók emberi jogi oktatásának fejlesztéséhez, és konzultációt kezdeményezni erről a kormányzattal.

Onervenyesites hatarok nelkul - Pragaban jartunk

Önérvényesítés határok nélkül – Prágában jártunk!

Az idei ősz mozgalmasan, szervezéssel és utazással indult Szövetségünknél. Nemrégiben kezdődtek el önérvényesítő foglalkozásaink, amelyek ezen a héten zárulnak, október második felében pedig új csoportot indítunk, amire itt lehet jelentkezni. Szeptember 16-án társelnökünk Bercse László, Sallai Ilona önérvényesítő, és Czakó Tibor szakmai referensünk három napra Prágába utazott egy nemzetközi tréningre, ahol az önérvényesítés és az önérvényesítők képzése volt a téma. A tréning a „Let’s do it!” nevet kapta, s a visegrádi országok szervezésében valósult meg. 

A tréning résztvevői cseh, szlovák, lengyel és magyar önérvényesítők és segítőik voltak, összesen körülbelül 40 fő, így a válogatott programok igen izgalmasnak, változatosnak ígérkeztek. A program elsődleges célja a tapasztalat és információcsere volt, az önérvényesítő mozgalom erősítése és terjesztése a visegrádi országokban, a jó szakmai kapcsolatok megerősítése, összefűzése. A képzésen nagy segítséget jelentett, hogy mindenki a saját anyanyelvén beszélhetett, hiszen folyamatos tolmácsolás segítette a gördülékeny kommunikációt.

A szervező csehországi érdekvédelmi szövetség prágai önérvényesítői aktívan részt vettek a szervezésben és a képzés levezetésében is. Az esemény moderátorai is önérvényesítők voltak, így az érintettek igazán magukénak érezhették az eseményt, hiszen az előkészítés során is folyamatosan tanulniuk kellett, ezáltal pedig a már meglévő készségeiket fejlesztették, s kipróbálhatták magukat számos új, addig ismeretlen területeken is.

Az előkészítés során az önérvényesítők közösen választották ki a tréning témáját.

A téma „Az önérvényesítők és a család” lett. Egyrészt, hogy az értelmi fogyatékossággal élő embereknek is joga van családot alapítani, viszont képességeikből és élethelyzetükből adódóan nehézségekbe ütköznek. Nehézséget jelent a társadalom és a család ellenállása, túlzott aggodalma is. Másrészt sok esetben problémás az önérvényesítők kapcsolata a szüleikkel. Például mennyire engedik a szülők önállósodni értelmi fogyatékossággal élő felnőtt gyermekeiket? Ezekre a kérésekre keresték a válaszokat a résztvevő önérvényesítők és segítőik.

A választott témához kapcsolódóan minden csoportnak kellett egy adott témát választania, amelyről workshopot tartott a többi résztvevőnek. Így szó esett a családi kapcsolatokról, párkapcsolatról, jogokról, önállóságról, az önálló életvitelről és a lakhatásról. A workshopok igen nagy feladat elé állították a résztvevőket, hiszen információkat kellett gyűjteniük, videókat és prezentációt készíteni, valamit a témáról önállóan beszélni és közös beszélgetést kezdeményezni. Mindezek a kihívások egyszerre voltak izgalmasak és kicsit rémisztőek az érintett önérvényesítőknek, azonban elmondható, hogy minden egyes jelenlévő nagyon ügyesen és talpraesetten oldotta meg a rábízott feladatot. A workshopok jó és oldott hangulatban teltek.

Az önérvényesítőknek egy rövid brosúrát is kellett készíteniük a tréningről. A brossúra vázlatát a képzés második napján, közösen írták meg, otthon pedig mindenki befejezi a rá vonatkozó részt, majd az összes visegrádi nyelvre (cseh, szlovák, lengyel, magyar) lefordítva, a későbbiekben az interneten lesz elérhető. A tréning mellett jutott azért idő egy kis közös városnézésre is, amelyet szintén helyi önérvényesítő fiatalok szerveztek és vezényeltek le. Ehhez jegyzeteket írtak, előre készültek a segítőikkel együtt.

A résztvevő országokból érkező önérvényesítők workshopjaikat egyénileg alakították.

A prágai csoport tagjai hetente találkoznak, sok más mellett az országgyűlési választásokról, bevándorlásról és a gondnokságról beszélnek. Egy videót mutattak be, amelynek az elnökválasztás volt a témája. Találkoztak már bírákkal is, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek jogairól beszéljenek velük.

Szlovákiában, Pozsonyban egy kezdő és egy haladó csoport működik, ahol a kezdő csoport tagjai a mindennapi életben tapasztalt közös problémákat beszélik meg, a haladó csoport pedig bonyolultabb témákkal foglalkozik. Például kommunikáció, döntések, felelősség, jövőbeni tervek, önálló életvitel. Egy videót mutattak be, amelyben arról beszélnek, milyen a felelős ember.

A lengyel csoport Varsóban működik, többségében az ENSZ Egyezmény cikkeiről, és jogokról beszélgetnek. Korábban részt vettek egy képzésen, amely a jogaikról és az értelmi fogyatékossággal élő emberek ellen elkövetett erőszakos cselekményekről szólt. A workshopjukon videókat mutattak be az önálló lakhatás fontosságáról és nehézségeiről.

Szövetségünk képviseletében – tehát a magyar csoport tagjaként – Bercse László mutatta be az ÉFOÉSZ-t, majd beszélt az önérvényesítők és a szakemberek közös munkájáról, például az Együtt Velünk honlapról, helyi szervezetek önérvényesítő csoportjainak látogatásáról, monitorozásáról, az új csoportot indító szakemberek képzéséről. Elmondta, hogy nemrég indult egy „kezdő” csoportunk, amelynek célja, hogy a résztvevők egy hosszabb képzés során alkalmassá váljanak arra, hogy saját és társaik érdekeit maguk tudják képviselni és ne mások tegyék ezt helyettük. László beszélt további terveinkről is, egy újabb, \”haladó\” önérvényesítő csoport elindítását most őszre, tél elejére tervezzük. Ez a csoport már az aktív érdekvédelemre fog koncentrálni és – a szükséges támogatás és mentorálás megadása mellett – László és Ilona vezetésével fog működni. Emellett szeretnénk elindítani egy Országos Önérvényesítő Fórumot is.

Sallai Ilona önérvényesítő arról beszélt, hogy az értelmi fogyatékossággal élő embereket a párkapcsolatok és a családalapítás kérdéseiben is ugyanazok a jogok illetik meg, mint bárki mást. Ugyanazok a vágyaik, mint a többségi társadalom legnagyobb részének. Vágyaik elérése érdekében pedig joguk van segítséget kapni, de önálló döntéseket hozni. Ehhez kapcsolódóan a Palantír Film Alapítvánnyal közösen készült rövidfilmeket vetítettük le angol felirattal.

A tréning zárónapján, vasárnap az előző nap hallottakat foglaltuk össze. Minden csoportnak külön-külön válaszolnia kellett a következő kérdésekre, majd együtt megbeszéltük, ki mit válaszolt.

Mit fogunk elmondani a többi önérvényesítőnek, arról mi mindent tudtunk meg a tréning során?

Ilona és László: Tapasztalatokat hallottunk arról, milyen párkapcsolatban élni. Milyen nehézségekbe ütköznek a párkapcsolatban élő értelmi fogyatékos felnőttek? Milyen az, ha valakinek gondnokság alatt van a párja? Hogyan nehezíti meg ez a párkapcsolatot? Tanácsokat elfogadhatunk, de a saját életünkért és döntéseinkért mi magunk vagyunk felelősek.

Min gondolkoztunk el leginkább a találkozó során?

Ilona és László: Bármilyen állapotú és képességű is az adott ember, joga van az önálló élethez, a családalapításhoz, a megfelelő lakhatáshoz és szociális szolgáltatásokhoz. Az önálló döntések meghozatalához a gondnokság helyett a támogatott döntéshozatalt kell erősíteni. „A gondnokság lehetetlenné teszi az önálló életvitel elérését.”

Sokszor a szülők jelentik a legnagyobb akadályt abban, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek önállóak legyenek és párkapcsolatban élhessenek. Ezért a szülők számára szükséges kiadványokat készíteni és képzéseket tartani. Ezen kívül szülő-találkozókat szervezni, ahol megoszthatják egymással a tapasztalataikat. Talán a nyitottabb szülők jó hatással lehetnek a túlféltő szülőkre.

Miért fontos, hogy részt vegyünk ilyen találkozókon?

Ilona és László: Minél több információt szerezni mások problémáiról és megpróbálni ezeket együtt megoldani. Tapasztalatcsere, újonnan megszerzett tudás beépítése a munkánkba. Bemutatni a munkánkat. Ismeretségekre szert tenni és tanácsot kérni, miben fejlődhetnénk.

A jelenleg szerkesztés alatt álló brosúrában bővebben lehet majd olvasni a résztvevő önérvényesítő fiatalok gondolatairól, tapasztalatairól. László és Ilona a szakmai találkozókról és a kapcsolattartásról szóló rész szerkesztését vállalták el.

A prágai tréningen László és Ilona újabb tapasztalatot szerzett a nyilvános szereplésnek köszönhetően, barátságok alakultak ki a résztvevők között, s Szövetségünk szakmai kapcsolatai is erősödtek. Reméljük, hogy a közös munkának és a felkészülésbe fektetett energiának hamarosan meg lesz a gyümölcse, hiszen októberben már László és Ilona aktív részvételével fognak zajlani a csoportfoglalkozások.

bercse laszlo_interju_kep

Interjú Bercse Lászlóval, az ÉFOÉSZ új társelnökével

Bercse Lászlót 2016 márciusában Szövetségünk társelnökének választotta, mi pedig ez alkalomból beszélgettünk vele. László kicsit több, mint nyolc éve dolgozik az ÉFOÉSZ budapesti központjában. Eleinte irodai asszisztensi pozícióba került hozzánk, ám idővel kiderült, hogy személyes érdeklődése és elhivatottsága a fogyatékosságügy iránt jóval több lehetőséget biztosít számára ahhoz, hogy segítse az értelmi fogyatékossággal élő emberek érdekvédelmét.


Mesélj egy kicsit magadról, mit érdemes tudni rólad?

Bercse Lászlónak hívnak, 34 éves vagyok és jelenleg a szüleimmel élek. Budapesten tanultam, Budakeszin a kisegítő iskolában végeztem el a nyolc osztályt. Kelenföldön a 9-10. osztályt fejeztem be, majd két szakmát szereztem: gépíró-szövegszerkesztő és képzett házvezető lettem.

Melyik végzettségedet érezted közelebb magadhoz? Melyik tetszett jobban?

Szerintem a gépíró szövegszerkesztőnek van piaca, a házvezető képző holt szakma, nem eléggé keresett. A házvezetőit azért tanultam meg, mert az idegenvezetést nagyon szerettem, plusz a gasztronómiáról is tanulhattam.

Érdekel az idegenvezetés?

Igen, egy kicsit. Nagyon szeretem a városokat feltérképezni, mielőtt ellátogatok valahova, megnézem, mi hol van. Most például Lisszabonba fogok utazni az ÉFOÉSZ-szal.

Mivel töltöd a szabadidődet?

Orgona hangversenyekre járok a MÜPÁ-ba, s keresztrejtvényt fejtek. Legutóbb a 10 éves évforduló alkalmával mentem el egy egész napos orgonahangverseny sorozatra, és nagyon élveztem. Nagyon szeretem a komoly zenét, a kedvenc zeneszerzőm Johann Sebastian Bach. A munka mellett szerintem az is fontos, hogy ki tudjunk kapcsolódni, szórakozni. Nekem ezek jelentik a feltöltődést.

Mikor kerültél kapcsolatba az ÉFOÉSZ-szal?

2008-ban és így került a látóterembe az önérvényesítés is. Még az ÉFOÉSZ előtt egy francia cégnél dolgoztam, mint irodai asszisztens, de sajnos létszámleépítés miatt el kellett jönnöm. A napközibe, ahova járok, ott kérdezte meg tőlem a vezető, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni az ÉFOÉSZ-hoz, a szövetség önérvényesítő tagozatához. S hát nekem volt kedvem, így kezdődött az egész.

Mik voltak a munkaköri feladataid, miket kellett csinálnod?

2012. április 12-től, hétfőtől voltam irodai asszisztens az irodában. Ez azért maradt emlékezetes számomra, mert Danó Rékával – a szövetség jogi képviselőjével – aznap repültünk Genfbe, Svájcba, egy ENSZ felülvizsgálatra. Nagyon szerettem a munkámat, az tetszett benne, hogy önállóan rám bíztak feladatokat, s mehettem OFT ülésekre is. Emellett a telefonkezelést kellett megtanulnom, ez kicsit nehéz volt. De nekem nagyon nagy szerencsém volt, mert jó munkatársaim voltak, akik sokat segítettek a kezdetekben. Ezért nagyon hálás is vagyok nekik.

Mik ezek az OFT ülések?

Szerintem az Országos Fogyatékosságügyi Tanács az érdekvédelem fellegvára, a kormány fogyatékosügyi jobb keze. Mi is részt vettünk, illetve veszünk ezeken az üléseken. Delegált voltam az ÉFOÉSZ által többször is.

\”Amikor úgy éreztem, hogy képviselnem kell az értelmi fogyatékossággal élő emberek álláspontját, akkor mindig felszólaltam.\”

AZ OFT-n belül tagja voltam egy munkacsoportnak is, amely az akadálymentesítést vizsgálta felül, ezt is hasznosnak éreztem.

Összességében miként gondolsz vissza ez elmúlt évekre – hogy érezted magad az irodában?

Jól éreztem magamat, felejthetetlen volt ez a pár év, amit ott töltöttem. Mindig szívesen emlékezek vissza rá. Tény, hogy volt, amikor már többet szerettem volna, ezért nagyon örülök, hogy most egy kicsit szakmailag is fejlődhetek. Szerettem volna előrelépni. Társelnökként lehetőségem van arra, hogy több tapasztalatot szerezhessek az önérvényesítés területén is.

Milyen programokon vettél részt az ÉFOÉSZ-szal?

Utaztam velük nagyon sokat, konferenciákon vettem részt. Voltam Berlinben, Portugáliában, Svájcban, Brüsszelben, Pozsonyban, Bécsben és most megyünk Lisszabonba. Projektekben is részt vettem, például elvégeztem a Pathways projekt II képzését, ahol a könnyen érthető kommunikációról tanulhattam.

Mit jelent a könnyen érthető kommunikáció?

Ez egy nagyon hasznos kommunikációfajta, ami nemcsak a fogyatékkal élő embereknek, hanem az időseknek is hasznos lehet. Például, ha nem értenek meg egy nehéz, bonyolultan megfogalmazott banki levelet, akkor ezzel le lehet egyszerűsíteni a szöveget. Ennek vannak különböző jellemzői. A legfontosabb, hogy tömör, könnyen áttekinthető legyen, jól tagolt. Sokszor nyomjuk az entert. Én magam is fordítottam hosszabb szövegeket könnyen érthető szövegekre, s az ELTE Bárczi Gusztáv főiskolán is voltam, bemutató órát tartottam egy kollégámmal.

S milyen változás történt most a munkádban?

Pár hete megkérdezett az ügyvezető igazgatónk, hogy mit szólnék, ha engem is jelöltként indítanánk a társelnöki pozícióért. Elfogadnám-e? Én ezt nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem. Aztán március 7-én egyhangúan szavazott meg az elnökség, április 27-én pedig az ÉFOÉSZ közgyűlésén hivatalosan is megválasztottak. Meglepődtem és nagyon örültem neki.

Be kellett mutatkoznod a közgyűlésen?

Igen, el kellett mondani egy tervet, hogy mit képzelek el az önérvényesítéssel kapcsolatban. Létre fogunk hozni egy blogot, országos önérvényesítő tagozatot akarunk indítani és nyári táborokat fogunk szervezni.

Szerinted miért van szükség az önérvényesítésre?

Hivatkoznék Gyene Piroska elnök asszonyunkra, hogy

\”…az önérvényesítés egyúttal önismeret is, amely által tisztába kerülünk képességeinkkel, külső-belső tulajdonságainkkal, hogy hogyan tudunk viszonyulni másokhoz.\”

Ez azért fontos szerintem, mert így reális képet kapunk magunkról, és elindulhatunk azon az úton, amely valójában a miénk.

Mit gondolsz, miért téged választottak az ÉFOÉSZ társelnökének?

Szerintem azért, mert rendelkezem olyan szakmai rutinnal, ami alkalmassá tesz erre a pozícióra. Részt vettem már konferenciákon, nyilvános beszédeket mondtam, könnyen tudok új emberekkel kapcsolatba lépni. Úgy érzem, hogy eléggé társasági ember vagyok, s ez szerintem fontos: mert olyan emberek hangját kell hallatnom, akik nem tudják a véleményüket elmondani. Képviselni tudom a többi fogyatékossággal élő embert.

\”Én nagyon hiszek a Semmit rólunk nélkülünk elvben.\”

Ez mit jelent pontosan?

Ez azt jelenti, hogy ne úgy hozzunk döntéseket a fogyatékossággal élő emberek feje fölött, hogy nem kérdezzük meg őket, hanem vonjuk be őket is.

S ez miért fontos szerinted ma Magyarországon?

Mert nagyon rossz olyat látni, hogy sokakat semmibe vesznek, nem foglalkoznak a véleményükkel, nem vesznek tudomást róluk.

\”Hiszen csak akkor tudjuk meg, hogy mi a másiknak a jó, ha ő maga mondja meg.\”

A támogatott döntéshozatal is egy ilyen változást biztosít a fogyatékossággal élők embereknek. Hiszen nem gondnokot rendelnek ki melléjük, ha szükségessé válik, hanem egy olyan segítőt, aki figyelembe veszi a véleményüket, akaratukat. Ez szerintem nagyon fontos különbség.

Társelnökként mik lesznek a feladataid?

Az első számú feladatom, az önérvényesítő tagozat megerősítése lesz. Szeretném, ha több ember megismerné az önérvényesítés fogalmát. Ebben segítségemre lesz Czakó Tibi, az ÉFOÉSZ új munkatársa, vele együtt fogjuk megszervezni ezt az egészet. A többit egyelőre még nem tudom, a jövő a zenéje, nekem is bele kell tanulnom ebbe a pozícióba. De a legfontosabb, hogy képviseljem a fogyatékkal élő társaimnak az érdekeit.

A jövőre nézve mik a terveid? Hol képzeled el magad évek múlva?

Rengeteg tervem van. Az elsődleges és legfontosabb, hogy kijussak Párizsba. Nagyon szeretem a művészetet, ez pedig annak a fővárosa, s tele van műemlékekkel. Ott van a kedvenc építményem, a Notre Dame is. Ez pedig ugyan személyesebb, de nagyon szeretném, ha a jövőben megházasodhatnék. Fontos nekem, hogy saját családom legyen. Úgy érzem, most már nagyon sok mindent elértem, amit akartam.

Köszönjük az interjút!