Szervezetünk társelnökét, Bercse Lászlót választották meg az Országos Fogyatékosügyi Tanács (OFT) egyik tagjának. A döntés kulcsfontosságú, mivel érintettként és sokéves önérvényesítő munka eredményeként László hitelesen tudja közvetíteni az értelmi fogyatékossággal élő emberek érdekeit.
Az Országos Fogyatékosügyi Tanács egy politikusokat és civil szervezetek delegáltjait tömörítő szervezet, mely a fogyatékosságügyi politika alakításában a kormány tanácsadó szerveként vesz részt. Ha a Kormány a fogyatékossággal élőket érintő döntést hoz, akkor azt az OFT tagjai megvitatják egymással, sőt a Tanács is hozhat olyan fogyatékos embereket érintő döntéseket vagy törvényjavaslatokat, melyeket a Parlament elé terjeszt szavazásra. A szervezet elnöke Fülöp Attila, a civileket pedig többek közt olyan érdekvédelmi csoportok képviselik, mint a SINOSZ, MEOSZ, AOSZ vagy éppen az ÉFOÉSZ.
László – aki 2011-ben már tagja volt a testületnek – megválasztása több szempontból is fontos mérföldkő. Szervezetünk delegáltjaként a Tanács egyedüli értelmi fogyatékossággal élő tagja, így releváns tapasztalattal rendelkezik a célcsoportot érintő leggyakoribb hátrányokról. Mindemellett korábbi szakmai tapasztalatainak köszönhetően sorstársai érdekét is megfelelően tudja képviselni. 2008 óta foglalkozik önérvényesítéssel és érdekvédelemmel. Rendszeresen vesz részt és szólal fel külföldi konferenciákon, így a nemzetközi érdekérvényesítésben is releváns tapasztalattal rendelkezik. 2019-ben lett ez EPSA (Európai Önérvényesítők Platformja) elnöke, és az Inclusion Europe alelnöke. Ez utóbbi szervezet az európai értelmi fogyatékossággal élő emberek és családjaik szervezete, amely Brüsszelben képviseli az érintettek érdekeit.
A nemzetközi érdekérvényesítésben szerzett tapasztalat elengedhetetlen, mivel László a jövőben szeretne szorosabban együttműködni az ENSZ Bizottsággal, annak érdekében, hogy a magyarországi fogyatékossággal élő emberek jogai is jobban érvényesüljenek. Munkája során a „Semmit rólunk, nélkülünk!” elvet hangoztatja, „amely éppen azt mondja ki, hogy ne hozzanak döntéseket a fejünk felett anélkül, hogy megkérdeztek volna minket. A mi életünknek mi vagyunk a szakértői és kovácsai, mi tudjuk a legjobban, hogy nekünk mire van szükségünk.” – foglalta össze László az OFT alakuló ülésén tartott beszédében.
A november 30-án tartott alakuló ülésen egyebek mellett az ÉFOÉSZ jelenlegi tevékenységeiről is beszélt. Beszámolt az önálló életvitelhez szükséges készségeket elősegítő workshopokról, illetve az itthon egyedülinek számító könnyen érthető applikáció fejlesztéséről. A jövőre vonatkozóan a választójog cselekvőképességtől független kiterjesztését, az önérvényesítő csoportok megerősítését, valamint az intézményi kiváltási program hatékony folytatását hangsúlyozta. Ez utóbbi folyamatnak a sikerét az ÉFOÉSZ a 2019-ben alakult Önálló Életviteli Centrumokon keresztül is tudja támogatni, melyek a célcsoport önálló életvitelre való felkészülését támogatják.
A cikk elején látható fotó 2019-ben készült a grazi Európai Önérvényesítő Konferencián
Lezárult a Hear Our Voices! (magyarul Halljátok meg a hangunk!) nevű eseménysorozat, melynek keretében európai önérvényesítők oszthatták meg tapasztalatikat a koronavírus járvány során felmerülő nehézségekről. A nemzetközi zárókonferencián a magyar önérvényesítők által megfogalmazott javaslatokat Bercse László továbbította az esemény szervezői felé.
A Halljátok meg a hangunk! nevű nemzetközi eseményt az Európai Önérvényesítő Platform (EPSA) 2009 óta folyamatosan, kétévente szervezi meg. Ennek a kezdeményezésnek a keretében az európai országok önérvényesítői meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat, tanulhatnak egymástól és felszólalhatnak az értelmi sérült közösség érdekében. A kezdeményezés legfőbb javaslatait az EPSA összegyűjti és az Európa jövőjéről szóló konferencia részeként továbbítja azokat az európai döntéshozók felé. Az idei eseményt a járványhelyzet miatt rendhagyó módon online formában tartották meg.
Önállóságot segítő javaslatok
Ahogy arról korábban beszámoltunk a magyar önérvényesítők november harmadikán, egy negyven fős online meeting keretében megfogalmazták azokat a javaslatokat, melyek az értelmi fogyatékossággal élő emberek helyzetének javítását szolgálják. Bercse László, az ÉFOÉSZ társelnöke ezeket a gondolatokat továbbította az EPSA felé. László a beszédében először a hozzáférhető információ fontosságára hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta:
„Könnyen érthető információra van szükségünk, hogy döntéseket tudjunk hozni és ki tudjunk állni magunkért.„
Az önállóságra való törekvés fontos eleme a támogatott döntéshozatal, mely az önrendelkezési jog gyakorlását és az önazonos döntések meghozatalát teszi lehetővé. Ide kapcsolódik a személyi asszisztencia kérdése is, melynek finanszírozását egyéni költségvetésen keresztül lehetne megoldani. A magyar önérvényesítők által egyik leggyakrabban hangoztatott javaslatról, az inkluzív munkahelyekről is szó esett. Ennek kapcsán a másokkal egyenlő fizetés, illetve a nem fogyatékos emberekkel való kapcsolatok igénye fogalmazódott meg, mint az önállósulás és a társadalmi befogadás fontos alappillérei.
Politikai részvétel és koronavírus utáni tanulságok
László az érintett réteg politikai részvételéről is beszélt. Mint mondta: „Azt akarjuk, hogy a politikusok vonjanak be minket a bennünket érintő döntésekbe. Ne hozzanak döntéseket, anélkül, hogy megkérdezik a mi véleményünket.„ Beszédében kitért arra is, hogy mindezt a politikusokkal szorosan együttműködő munkacsoportokkal lehetne biztosítani, amire külföldön már van is néhány pozitív példa. Arra a kérdésre, hogy mit tanultak az önérvényesítők a koronavírus járvány teremtette helyzetből, többféle válasz is megfogalmazódott.
Mint kiderült a pandémia még inkább világossá és láthatóvá tette azokat az akadályokat, amik mindig is jelen voltak.
Ilyen például a hozzáférhetőség hiánya, melynek negatív hatása hatványozottan érezhetővé vált a látogatási és intézményelhagyási tilalom során. Kevés helyen jelent meg könnyen érthető információ a vírus veszélyeiről és a védekezés helyes módjairól. László továbbá kiemelte azt is, hogy a tájékozódáshoz az érintett embereknek szüksége van olcsó és könnyen használható technikai eszközökre is, de az internet megléte is alapvető fontosságú. „A szegénységben élő emberek azonban nem férnek hozzá internethez és a szükséges eszközökhöz. Az értelmi fogyatékos emberek és családjaik pedig nagy arányban vannak kitéve a szegénység veszélyének. Ezért is nagyon fontosak a befogadó munkahelyek. Munkára van szükségünk, nem pedig sajnálatra!” – foglalta össze beszédében Bercse László.
A konferencián elhangzó javaslatokat az EPSA összegyűjti és az Európa jövőjéről szóló konferencia részeként továbbítja azokat az európai döntéshozók felé. A konferenciát az Európai Bizottság szervezi, ami várhatóan 2022 tavaszán készít majd terveket a beérkező vélemények alapján. Az események további menetéről, a program fejleményeiről mi is írni fogunk.
Minden év december 3-án ünnepeljük a fogyatékossággal élő emberek világnapját. Az ÉFOÉSZ az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karral közösen az idei évben a hozzáférhetőség és a „Semmit rólunk, nélkülünk!” elv fontosságára kívánja felhívni a figyelmet.
Az Európai Önérvényesítő Platform (EPSA) kétévente nemzetközi konferenciát szervez, hogy az európai országok önérvényesítői meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat, tanuljanak egymástól és felszólaljanak az értelmi sérült közösség érdekében. A kezdeményezés célja, hogy a beszélgetéssorozat visszatérőtanulságait, legfőbb javaslatait az EPSA összegyűjtse és az európai döntéshozók felé továbbítsa. Mindezzel az önérvényesítők világos iránymutatást adhatnak arra nézve, hogyan lehetne jobbá tenni az értelmi fogyatékossággal élő személyek életét Európában.
Országos önérvényesítő platformot hoz létre a Plena Inclusion. A spanyol érdekvédő szervezet Bercse Lászlót, az EPSA elnökét kérte fel arra, hogy egy videóüzenet keretében üdvözölje a kezdeményezést.
A Plena Inclusion egy 1964-ben alakult ernyőszervezet, mely 17 helyi szövetség és 900 szervezet révén Spanyolország teljes egészében segíti az értelmi fogyatékossággal élők és hozzátartozóik társadalmi befogadását, érdekvédelmét. Jelentős hangsúlyt fektetnek az önérvényesítő csoportok működtetésére és a velük folytatott munkára, melynek remek példája a most létrehozott országos önérvényesítő platform. E platform egységesíti azt a szemléletmódot, melyet a helyi szervezetek az évek során, együttesen alakítottak ki és az eddigieknél nagyobb önállóságot biztosít az önérvényesítő csoportok számára. A kezdeményezést egy félig személyes, félig online konferencia keretében mutatják be szeptember 24-én. A helyszínen, Toledo városában kb. 140 főt fogadnak, míg online kb. 500-an csatlakoznak majd.
\”Az önérvényesítéshez három dolog szükséges: 1) személyes készségek és tudás; 2) hogy csoportokba szerveződjünk; 3) hogy közösen képviseljük az érdekeinket. Ez viszont nagyon nehéz a megfelelő támogatás nélkül. Úgy látom, hogy a spanyol kollégák számára ezentúl minden adott, hogy hatékonyan képviseljék magukat.\” – ezt már Bercse László mondta el a konferenciára szánt videóüzenetben. Lászlót az EPSA (Európai Önérvényesítők Platformja) elnökeként kérték fel a szervezők arra, hogy készítsen egy videót, amiben üdvözli az országos platform létrejöttét, valamint beszámol a saját nemzetközi munkájáról. „Az önérvényesítő szervezetek láthatóbbá és erősebbé teszik az önérvényesítőket. Lehetővé teszik számunkra, hogy együtt lépjünk fel a közös célokért.” – foglalta össze a videóban Bercse László.
Az Európai Önálló Életviteli Hálózat (ENIL) minden év május 5-én ünnepli az Önálló Életvitel Napját. Az ÉFOÉSZ idén egy rendhagyó könyvbemutatóval csatlakozott az eseményhez. Az Önálló Élet című kötet a maga nemében hiánypótló alkotás a hazai piacon. Nem pusztán értelmi fogyatékos személyeket érintő kérdésekről szól, de a szerzők maguk is fogyatékossággal élő önérvényesítők. A „semmit rólunk nélkülünk” elv szellemében minden fejezet egy-egy személyes tapasztalat is egyben, így az olvasók első kézből tájékozódhatnak az értelmi fogyatékossággal élő személyeket érintő legfontosabb dilemmákról.
Önérvényesítőnek egyébként olyan személyt nevezünk, aki értelmi fogyatékosként a saját és társai érdekeit képviseli, tevékenységével azon munkálkodik, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyek életminőségét javítsa. A most megjelent alkotásban 15 önérvényesítő vetette papírra gondolatait könnyen érthető formában. Oktatás, munka, támogatott lakhatás, párkapcsolat, könnyen érthető kommunikáció, jó és rossz segítség, illetve állampolgárság. Ilyen, a mindennapi életünket alapvetően meghatározó témák kerültek terítékre.
Egy könyv mindenkinek
A könyv célközönsége ennek köszönhetően különösen széles. Hasonló területen tevékenykedő szakemberek, egyetemi hallgatók, családtagok, a témával ismerkedők és – a könnyen érthető kommunikációnak köszönhetően – értelmi fogyatékossággal élő személyek egyaránt értékes gondolatokra bukkanhatnak benne. Ugyanakkor politikai döntéshozóknak is ajánlható, hiszen minden fejezet hasznos tanácsokat, az érintett csoport által megfogalmazott gyakorlati javaslatokat is tartalmaz. A kötet nem titkolt célja a felvázolt témákról való, széleskörű diskurzusindítás, melyet a május ötödikén megtartott könyvbemutató során is igyekeztünk hangsúlyozni.
Az online beszélgetésen a szerzők mellett főként az ország különböző pontjain élő önérvényesítők, illetve családtagok vettek részt. Az esemény interaktív jellege lehetővé tette, hogy mindenki megossza a saját gondolatait, kiegészítve ezzel a könyvben olvasottakat. Különösen örömteli volt látni, hogy számos ember élt a véleménynyilvánítás lehetőségével, így a másfél órás keretidő gyorsan elszaladt. Mindez persze nem csoda, a könyvben olyan témák vetődnek fel, melyekről a nem sérült emberek körében is élénk viták zajlanak.
A hét fejezetet elsőként az adott téma szerzőihez intézett kérdésekkel indítottuk, majd a többi résztvevőt is bevonva, együttesen alakítottuk ki a konklúziót. Visszatérő igényként fogalmazódott meg például az értelmi fogyatékossággal élők és a nem sérült emberek közti társadalmi szegregáció, több frontot érintő felszámolása. Ennek jegyében többek közt a lakhatás, a munkavállalás, a kommunikáció és mindenekelőtt az oktatási rendszer reformjára is szükség van.
Az empátia csírája – Oktatás
Ez utóbbi témáról Aranyos Dávidot és édesanyját, Baráth Katalint kérdeztük. Dávid a budapesti önérvényesítő csoport tagja, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség sportolója. Általános iskolai tanulmányait integrált oktatási környezetben kezdte el, majd a sorozatos nehézségek után intézményt váltott és egy inkluzív oktatást megvalósító iskolában fejezte be a nyolcadik osztályt. A két oktatási forma közti különbség az, hogy amíg az integrált környezetben be akarják olvasztani az iskola meglévő struktúrájába az egyéneket, addig az inkluzív környezetben az intézmény szervezeti kerete, nevelési terve eleve a tanulók sajátos feltételei köré épül, így biztosítva az egyéni fejlődést.
Egy ilyen iskolában – kezdi Dávid édesanyja – folyamatosan az önállóságra ösztönzik a gyerekeket. „Szép lassan, az alapjaitól, például a cipőfűzéstől kezdik, és onnan egyre komplexebb dolgokat sajátítanak el, így megtanítják őket főzni, vásárolni, a pénzhasználatra, levél megírására, csekkfeladásra.” Arra a kérdésre, hogy miért jó, ha értelmi fogyatékossággal élők együtt tudnak tanulni nem fogyatékosokkal, Bálint anyukája azt felelte: „Ha az együtt töltött idő után kialakul az empátia, akkor nagy mértékben tudják egymást inspirálni, mert az ép gyereknek jó, hogy tudja segíteni a társát, a fogyatékossággal élőnek pedig hasznos, hogy ott a segítség.”
„Végtére is mind a két fél nyer belőle, hiszen együtt tudnak leküzdeni egy helyzetet, ami után hosszú távon kialakul az elfogadás. Elfogadó felnőttekhez pedig már gyerekkorban el kell kezdeni az érzékenyítést.”
„Mi is dolgozni akarunk” – Munkavállalás
Hasonló elvek mentén kéne kialakítani a munkavállalás feltételeit is. Erről Sövény Tamás, az ÉFOÉSZ budapesti önérvényesítő csoportjának tagja beszélt, aki a fővárosi Nem Adom Fel Kávézóban dolgozik. Budapest első, fogyatékosággal élő emberek által alapított vendéglátóhelye az inkluzív gondolkodásmódot ülteti át a munkakörnyezet világába. Tamás szintén múltbeli, negatív tapasztalatai után váltott munkahelyet. „Fontos, hogy több olyan munkahely jöjjön létre, ahol támogatják a megváltozott munkaképességűeket. – mondta Tamás, majd hozzátette:
„Mi is szeretünk dolgozni. Mi is el tudjuk látni a feladatunkat. Akkor is, ha ehhez néha segítségre van szükségünk.”
A türelem és az empátia kardinális jelentőséggel bír, a résztvevők közül többen is hangsúlyozták, hogy sajnos sok helyen nincsenek felkészülve az emberek arra, hogy egy értelmi fogyatékos személlyekkel dolgozzanak. Továbbra is gyakori eset, ha valakit atrocitás ér azért, mert nem képes olyan gyorsasággal ellátni egy feladatot, mint nem sérült munkatársai.
Az ideális otthon – Lakhatás
Szintén sarkalatos pont a lakhatás kérdése, melyről három Veszprémben élő önérvényesítő, Kalányos György, Iván Zoltán és Lózsi József beszélt. Ők alapvetően két lakhatási formát különböztettek meg egymástól. Az intézményit és a támogatott lakhatási (TL) konstrukciót. Elmondásuk alapján az intézményben majdnem kétszáz ember élt, egy szobán pedig átlagosan hatan osztoztak. „Szigorú házirend volt. Azt kellett csinálni, amit a gondozók mondtak. Nem dönthettünk semmiben.” Ezzel szemben a támogatott lakhatásban mindenkinek külön hálószobája van, ám ez eleinte annyira szokatlan volt számukra, hogy jó darabig egy szobában aludtak. Közel egy év kellett ahhoz, hogy mindenki hozzászokjon az új állapotokhoz. „A TL azt jelenti, hogy szinte önállan élünk, éppen annyi segítséget kapunk, amennyit kérünk a segítőnktől, annál nem többet. Mi döntünk a mindennapi életünkről, például, hogy hova akarunk menni munka után, mit akarunk csinálni vagy mit szeretnénk étkezni.”
Az állandó tabu – A párkapcsolat
Itthon különösen alulreprezentált téma a fogyatékossággal élő emberek párkapcsolati helyzete, éppen ezért volt igazán érdekes két budapesti önérvényesítő beszámolója. Harmath Lilla és Pataricza Sándor tíz éve képeznek egy párt, nyolc éve pedig egy háztartásban is élnek Lilla édesanyjánál. Mindketten fontosnak tartják, hogy azok a személyek, akik hozzájuk hasonlóan párkapcsolatban vannak, ne legyenek gondokság alatt, máskülönben nem tudnak összeházasodni. Szerencsésnek tartják magukat, mert mindkettőjük családja támogatja őket, azonban úgy látják számos sorstársuk rosszabb helyzetben van.
Jópáran túlféltik a gyerekeiket vagy egyenesen tiltják, hogy párt találjanak, ez pedig teljes mértékben ellehetetleníti a párkeresést.
„Más fogyatékossággal élő embereket is segíteni kellene, hogy önállóak legyenek és találjanak párt maguknak. Ebben nagyon fontos a család segítsége.” Más résztvevők szerint egyéb területeken is lehetne még fejlődni: „Olyan alkalmakra, olyan platformokra lenne szükség, ahol több lehetőségünk lenne ismerkedni.”
A túlféltés nem segítség – Jó és rossz segítség
A túlféltés nem csak a párkapcsolatot, de a szabad döntéshozatal bármely aspektusát befolyásolhatja. Bacskay Adrienn és Molnár Éva a budapesti önérvényesítő csoportjának tagjai, akik a következőképp foglalták össze a helyes segítségnyújtást. „Egy jó segítő a háttérben marad, a támogatott személy szükségleteit tartja szem előtt és ha arról van szó, engedi hibázni.”
Szó esett arról is, hogy nem csak az intézmények lakóit korlátozhatják a szabad döntéshozatalban, Akik a saját családjukban élnek, szintén hátrányba kerülhetnek, ha a szülők túlságosan óvják és féltik fogyatékossággal élő gyermeküket. Éppen ezért fontos kiemelni, „hogy a szülőknek is több lehetőséget kell biztosítani továbbképzésekre, hogy megtanulják hogyan segítsék jól a gyermeküket, és felkészítsék őket a szülők halála utáni önálló életre.
Eszköz a megértéshez – Könnyen érthető kommunikáció
A beszélgetés során a könnyen érthető kommunikációra (KÉK) is kitértünk. Cziráki Zsolt, önérvényesítő participatív oktatóként ezt a módszert tanítja a Szegedi Tudományegyetemen. Arra a kérdésre, hogy miért jó ez az oktatási forma a következőt felelte:
„Ilyen módon nem csak a munkájuk, de már a tanulmányaik során találkozhatnak a hallgatók értelmi sérült emberekkel.”
„Megismernek minket, gyakorolják, hogy miként kommunikáljanak velünk… A KÉK egy olyan módszer, amivel nem mondunk le az értelmi sérült emberről. Eszközt és módszert ad az emberek kezébe.” Ennek a kommunikációs formának egy gyakorlati hasznát is kiemelte. Elmondása szerint párja, Erzsi könnyen érthető szakácskönyv segítségével tanult meg elkészíteni bizonyos ételeket.
Az egyenlőség megteremtése – Állampolgárság
A beszélgetést az állampolgárság feltételeiről való diskurzus zárta. Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnöke kifejtette, hogy önálló életről beszélni addig nem lehet, amíg nem biztosítjuk valakinek a szabad döntéshozatalt. Egy szabad ember folyamatosan döntéseket hoz, nem csak a magánéletben, de a közéletben is. Éppen ezért az értelmi fogyatékossággal élő személyeket is meg kéne illesse a választójog, hiszen ez az állampolgárság egyik legalapvetőbb eleme. Bercse László, Az ÉFOÉSZ társelnöke és az Európai Önérvényesítő Platform (EPSA) vezetője a következőképp foglalta össze az állampolgárság kérdését: „Állampolgár az, aki az ország lakosa. Állampolgár az, aki elintézheti a hivatalos ügyeit és beleszólhat az ország életébe. Akit ugyanolyan jogok illetnek meg, mint az ország többi lakóját. Sajnos az értelmi fogyatékossággal élő embereket sokan nem tartják másokkal egyenlő állampolgároknak.”
Nagy örömünkre szolgált, hogy a könyvbemutató kapcsán ilyen sokan osztották meg személyes tapasztalataikat, javaslataikat, ezzel is elősegítve a közös diskurzust. Az esemény számos tanulsággal szolgált, miközben új kérdéseket is felvetett. Bízunk benne, hogy a közeljövőben ismét összegyűlhetünk és még többen csatlakoznak a vizsgált kérdésekről való eszmecseréhez. Addig is, ha kíváncsiak vagytok az Önálló Életvitel című kötetre, annak digitális változatát a következő linken érhetitek el: Önálló Életvitel
Az ENSZ-nek küldött árnyékjelentésekről szóló online konferenciát szervezett a Harvard Egyetem jogi kara. Az előadáson számos ország önérvényesítője osztotta meg tapasztalatait. A magyar önérvényesítőket az ÉFOÉSZ társelnöke, Bercse László képviselte.
Az Egyesült Nemzetek egyezménye a fogyatékossággal élő személyek jogairól (CRPD) az első olyan kötelező erejű nemzetközi emberi jogi eszköz, amely kifejezetten a fogyatékossággal foglalkozik. Az Egyezmény felsorolja és rögzíti a fogyatékos személyek legfontosabb, legjelentősebb jogait és azt is leírja, hogy a kormányoknak mit kell tenniük az érintett személyek jogainak védelme és előmozdítása érdekében.
Ezen jogi feltételek megvalósulását a Fogyatékossággal élő személyek jogainak Bizottsága ellenőrzi. A csatlakozó országoknak négy évente jelentést kell küldeniük a Bizottság felé, melyben leírják, hogyan támogatják a fogyatékossággal élő embereket és miként csökkentik a fogyatékossággal élő személyekkel szemben történő hátrányos megkülönböztetést. Jelentést nem csak a kormányok, de az adott országok önérvényesítői és civil szervezetei is készíthetnek, akik a kormány hivatalos jelentésének alternatívájaként úgynevezett árnyékjelentést állíthatnak össze.
Az árnyékjelentésben a fogyatékossággal élő emberek és szervezeteik a saját nézőpontjukból írhatják le, hogy tiszteletben tartják-e jogaikat az adott országban. A Harvard Egyetem konferenciáján azt vizsgálták, hogy adott ország önérvényesítői hogyan járulnak hozzá az árnyékjelentés megírásához. Hazánkat az ÉFOÉSZ társelnöke, Bercse László képviselte, aki kifejtette, hogy az árnyékjelentés megalkotása közben az önérvényesítők jobban megismerték saját jogaikat és az ENSZ Bizottság munkáját.
„Ez egy jó módja, hogy elmondjuk, milyen akadályokkal találkozunk. Az árnyékjelentés hasznos eszköz az önérvényesítéshez. Ahhoz, hogy felszólaljunk magunkért és másokért.” – hangsúlyozta. A budapesti önérvényesítő csoport 2018-ban írt árnyékjelentést, melyben olyan, kiemelten fontos témaköröket érintettek, mint az önálló életvitel, gondnokság, választójog, könnyen érthető kommunikáció vagy az értelmi fogyatékossággal élő nők helyzete.
A „Semmit rólunk nélkülünk!” elv ez esetben is érvényes hívószó. Ha a fogyatékos embereket érintő intézkedések előkészítésében és végrehajtásában az érintetteknek is részt kell venniük, akkor az árnyékjelentés megírása esetében is fontos kritériumnak kell lennie, hogy ne csak az érdekvédő szervezetek, de az önérvényesítők is papírra vethessék tapasztalataikat.
Az önérvényesítők munkájáról és az árnyékjelentések szerepéről szóló konferenciát szervez a Harvard Egyetem jogi kara. A szakmai beszélgetés egyik előadója az ÉFOÉSZ társelnöke Bercse László lesz, aki önérvényesítőként személyes tapasztalatait is megosztja a résztvevőkkel.
Az alábbiakban változtatások nélkül közöljük levelünket, amelyet a ti üzeneteitekből írtunk, és elküldtünk a főpolgármester-jelölteknek.
Tisztelt Főpolgármester-jelölt Úr!
Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége közel negyven éve dolgozik az értelmi fogyatékossággal élő emberekért és családjaikért. Országos lefedettségű szervezetünk rengeteg szakmai tapasztalatot és tudást halmozott fel az elmúlt évtizedekben.
Mi érintettek tudjuk a legjobban, mire van szükségünk. Többek között emiatt küzdünk immár több mint egy évtizede az általános választójogért, azért, hogy senkit ne lehessen kizárni demokratikus alapjoga gyakorlásából, csak mert értelmi fogyatékossággal él. Mi is Magyarország teljes értékű állampolgárai vagyunk, és elvárjuk, hogy ez a törvényekben és a jogrendszerben is láthatóvá váljon. Elvárjuk, hogy a pártok választási programjai és kampányai nekünk is szóljanak, hogy a mindenkori kormányzat és önkormányzatok rendelkezzenek fogyatékosságügyi stratégiával, amely alapján ellenőrizhető tevékenységük. Valamint elvárjuk, hogy a pártok választási programjai, a mindenkori kormány és az önkormányzatok tevékenységeiről szóló híradások elérhetők legyenek könnyen érthető formában.
Megvizsgáltuk, hogy a főpolgármester-választási kampányban mennyi szó esik az értelmi fogyatékossággal élő és általánosságban a fogyatékossággal élő emberekről. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a kampányban nem jelennek meg az értelmi fogyatékossággal élő emberekre vonatkozó tervek, és – mint általában – az üzenetek most sem szólnak a fogyatékossággal élő állampolgároknak. Bár a fogyatékosság a társadalom nagy részét – közvetve, vagy közvetlenül – érinti, a két írott programban csak említés szintjén merül fel a „fogyatékosság” kifejezés, a kampány egészében pedig gyakorlatilag nem hallhatunk semmiféle vízióról arra nézve, megválasztásuk esetén milyen lépéseket kívánnak tenni a jelenlegi jelöltek a fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadása, életminőségük javítása érdekében. Ezért arra kértük az érintetteket és hozzátartozóikat, segítőiket, levélben vagy személyesen mondják el, milyen problémákkal néznek szembe nap mint nap a fővárosban, valamint, hogy mely intézkedések tehetnék számukra élhetőbbé, hozzáférhetőbbé a várost. Az összegyűjtött észrevételeket, javaslatokat ezúton továbbítjuk a főpolgármester-jelöltek felé.
Együtt velünk
„A főpolgármester vegyen fel maga mellé értelmi fogyatékossággal élő tapasztalati szakértőket, akik beszámolnak arról, hogy az érintett személyeknek mire van szükségük a mindennapi életükben.”
Ez nemcsak az értelmi fogyatékossággal élőkre, hanem minden fogyatékosságtípusra érvényes elvárás. Ahhoz pedig, hogy pozitív példát találjunk, nem is kell messzire menni. A szomszédos Ausztriában minden városnak van egy fogyatékossággal élő emberekből álló tanácsadó testülete, akik folyamatos kapcsolatban állnak a döntéshozókkal, így aktívan részt vesznek a városok fejlesztésében.
Információ-hozzáférést mindenkinek!
„Legyenek könnyen érthetőek az újságok.”
Az értelmi fogyatékossággal élő emberek számára a könnyen érthető kommunikáció (KÉK) jelenti az akadálymentesítés egyik legfontosabb eszközét. Javasoljuk, hogy a Fővárosi Önkormányzat tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a kerületi önkormányzatok, illetve közszolgáltatók honlapján közzétett információk elérhetők legyenek könnyen érthető formában, valamint az önkormányzati fenntartásban álló kiadványok is közöljenek könnyen érthető híreket.
Érzékenyítés
„Az önkormányzat segítsen felhívni a figyelmet arra, hogyan élnek itt a városban a fogyatékossággal élő emberek, és hogy segíteni kell őket, türelemmel fordulni feléjük, nem pedig kigúnyolni őket.”
A szemléletformálás elengedhetetlen része bármely hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoport integrálásának. A közintézményekben és közhivatalokban dolgozó munkavállalók érzékenyítése, könnyen érthető kommunikációs képzése kezdő lépés lehet ahhoz, hogy elinduljon egy átfogó közös gondolkodás a nagyobb léptékű érzékenyítésre, amelyben a mindenkori Fővárosi Önkormányzat tevékenyen is részt tud venni, például rendezvények, vagy társadalmilag hasznos kampányok támogatásával.
Akadálymentes főváros
„A metróban nagyon nehéz babakocsival, kerekesszékkel közlekedni, szükség lenne liftre minden megállóban.”
Számos a közlekedésre vonatkozó észrevételt fogalmaztak meg az érintettek. Például, hogy szükség van rámpára minden aluljárónál és az épületek bejáratánál, hogy akadálymentesíteni kellene a járdákat, nagyobb utasterű buszokra van szükség és olyan lámpákra, amelyek segítik a látássérülteket a közlekedésben. Amire szükség van: egy minden lakos igényeit figyelembe vevő és mindenki számára befogadó, egyetemes tervezés. Az akadálymentes város mindenki számára kényelmes és élhető, legyen bár mozgáskorlátozott, kismama, idős ember, bőröndökkel felpakolt turista vagy épp jó erőben lévő fiatal.
Tiszteletet a fogyatékossággal élőknek!
„Az új főpolgármester jöjjön el a Sérült Gyermekek Napjára, mert a fogyatékossággal élő emberek számára ez nagyon fontos. Szeretnénk találkozni a főpolgármesterrel, és szeretnénk azt érezni, hogy mi is számítunk, ránk is figyel, tisztel minket.”
A Sérült Gyermekek Napja egy tízezres tömeget mozgató rendezvény. Sok érintett számára ez jelenti a legnagyobb szórakozást és kikapcsolódást az évben, ugyanis a látogatók közül rengetegen élnek intézményekben, melyet csak ritkán áll módjukban elhagyni. Ez a rendezvény egy lehetőség a mindenkori főpolgármester számára, hogy gesztust gyakoroljon a fogyatékossággal élő emberek irányába.
Mi vagyunk a saját életünk szakértői, ezért ezúton felajánljuk a leendő főpolgármester részére tapasztalatainkat és tudásunkat.
Bízunk benne, hogy a Főpolgármester-jelölt Urak elolvassák és megszívlelik üzeneteinket, és együttműködést alakítanak ki az ÉFOÉSZ-szel!
![\"\"](\"https://efoesz.hu/wp-content/uploads/2021/05/Fekvo-borito-1024x768.jpg\")
![\"\"](\"https://efoesz.hu/wp-content/uploads/2021/05/Balint-300x169.jpg\")
![\"\"](\"https://efoesz.hu/wp-content/uploads/2021/05/Screenshot-8-300x169.png\")
