#választójogotmindenkinek
„Az a furcsa, hogy bár nem szavazhatok, a Nemzeti Konzultációban megkérdezik a véleményem” – mondta Gilicze Tamás önérvényesítő a Választójogot mindenkinek! című kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője. A mondat május 10-én, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének (ÉFOÉSZ) rendezvényén hangzott el.
Gilicze Tamás 15 éve áll gondnokság alatt, és azóta nem szavazhat, mert – a 2011 előtti törvény értelmében – automatikusan kizárták a választójogból. Ezt büntetésként éli meg, ugyanis érdekli a politika, követi a híreket, folyamatosan tájékozódik az ország helyzetének alakulásáról. Az ÉFOÉSZ makói önérvényesítő csoportjába jár rendszeresen, és úgy véli, „mindenkinek joga van beleszólni az ország ügyeibe”.
Az ÉFOÉSZ a Választójogot mindenkinek! című kampánya részeként rendezte meg a kiállításmegnyitóval egybekötött kerekasztal-beszélgetést. A kerekasztal résztvevői Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnöke, Sallai Ilona önérvényesítő, érdekvédelmi tanácsadó, Gilicze Tamás önérvényesítő, Dr. Könczei György egyetemi tanár, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Fogyatékosságtudományi Doktori Műhelyének alapítója, valamint Dr. Stánicz Péter alkotmányjogász voltak. A beszélgetést Szurovecz Illés, az abcug.hu újságírója vezette.
A beszélgetés során az is kiderült, hogy a felülvizsgálatok alkalmával alapvetően a műveltséggel és politikai tájékozottsággal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolnia Gilicze Tamásnak. Ehhez kapcsolódóan Szurovecz Illés feltette a kérdést a jelenlévő szakértőknek, vajon létezik-e, kidolgozható-e olyan módszer, amellyel objektív módon mérhető a belátási képesség.
Dr. Könczei György erre válaszul kifejtette: „Nem keresnék ilyet, mert aztán találnak két módszert, amire azt mondják, hogy jó. Aztán az egyik azt méri, hogy Gilicze Tamás szavazhat, a másik pedig azt, hogy nem. És akkor majd az okos emberek azt mondják, használjuk inkább azt, amelyik alapján nem szavazhat Tamás. Aztán pedig majd kitalálják, hogy csak egy bizonyos IQ-szint felett lehet szavazni, és akkor már én sem szavazhatok, csak az a néhány kiváltságos, akiknek elég magas az IQ-ja.”
Szurovecz a jellemzően felmerülő ellenérvek közül kitért arra, hogy sokan a gyerekekkel állítják párhuzamba a fogyatékossággal élő személyeket. Dr. Stánicz Péter alkotmányjogász erről azt mondta: „Egy értelmi fogyatékossággal élő felnőtt ember dolgozik és szeret és közlekedik és lakik valahol, vagyis ugyanúgy mindennapi életet él, ahogy bárki más. Nem gyerek. Nagyon fontos különbséget tenni, hiszen olyan tapasztalati háttérrel rendelkezik, amilyennel egy gyerek – életkoránál fogva – még nem rendelkezhet.” Továbbá hozzátette, azzal, ha valakitől megvonjuk a jogot, hogy kifejezze véleményét, nagyon súlyosan beavatkozunk a személyes életébe.
A beszélgetés során a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló ENSZ Egyezmény (CRPD) is szóba került, amelyet Magyarország az elsők között ratifikált 2007-ben. Ez az egyezmény megerősíti minden fogyatékossággal élő személy jogképességét, és a másokkal egyenlő jogi cselekvőképességet írja elő normaként. A moderátor ezzel összefüggésben arra volt kíváncsi, hogy ha már egyszer ratifikáltuk, nem lenne-e szükség arra, hogy végre érvényesítsük is. Erről Könczei György – aki annak idején sokat tett az egyezmény elfogadtatásáért – elmondta, hogy amikor lefordították a vonatkozó 12. cikket, az Igazságügyi Minisztérium „kreált nyelvi akadályra hivatkozva” nem hagyta jóvá. Könczei szerint az ilyen esetek azt bizonyítják, hogy az ország vezetősége nem szeretné, ha megvalósulna mindaz, amit előír az egyezmény, ezért húzza az időt. Stánicz mindezt azzal egészítette ki: „Az egyezményben nemcsak az szerepel, hogy mindenki egyenlő, hanem az is, hogy mindenkit egyenlő mértékben illet meg az emberi méltósághoz való jog.”
A beszélgetés arra is kitért, ha valóra válna mindaz, amiért az ÉFOÉSZ küzd, milyen további teendői lennének a kormányzatnak a választójoggal összefüggésben. Sallai Ilona kifejtette: „Nagyon sok tennivaló lenne. Először is könnyen érthetőségi ellenőrökre lenne szükség, akik biztosítanák, hogy a választásokkal kapcsolatos információk mindenki számára érthető formában legyenek megfogalmazva. Továbbá tapasztalati szakértőkre lenne szükség a kormányhivatalokban. Valamint folyamatosan dolgozni kellene azon, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyeket is minél jobban bevonják a közéletbe – erre pedig az egyik legjobb és legfőbb eszköz a könnyen érthető kommunikáció.”
Miközben ezek a mondatok elhangzottak, a nézőtéren egyre több zöld – vagyis az egyetértés kifejező – kártya lendült a magasba. A közönség így jelezte, hogy egyetért mindazzal, amit az ÉFOÉSZ önérvényesítője mond.
[envira-gallery id=’32966′]
A fotókat Adrián Zoltán készítette (Képszerkesztőség).
